Nem kedvelem a párom barátait, ismerőseit. Már meg is jegyezte, hogy nem kéne gúnyolódnom, megjegyzéseket tennem. Mit tegyek?

Kb. 2 éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk. Egy dologban nagyon különbözünk, hogy nekem kevés barátom, ismerősöm van, mivel én mindig is megválogattam, hogy kikkel haverkodjak. Én szerény, őszinte emberekkel vettem mindig körbe magam. Az ő haverjai többsége meg hencegők, irigyek, pökhendik. A többségük aszerint ítéli meg az embert, hogy milyen ruhája, milyen órája, kocsija van, miközben az ő zsebükben is alig lapul pár forint. Látszatemberek. Nem vagyok az a blamálós fajta, de múltkor is mikor néztük a FB-ját, kicsúszott a számon egy hölgy ismerősére, hogy "ez mekkora ri**nc."

Rám is szólt, hogy nem kéne így beszélnem másokról.

Igazából nem is járunk szórakozni a haverjaival. Mondtam neki, hogy menjen bármikor, de én nem tartok vele. Mikor voltunk együtt, én már majdnem a plafonra másztam egyik barátja nőjétől, nem értettem mit lehet egy órát dumálni a műkörmökről. Nekem van, ápolt a kezem, és ennyi. Nincs tovább. Ő meg annyit szónokolt már róla, hogy halálra untam magam. Mikor meg filmekről, vagy hírekről kezdtünk dumálni, csak hallgatott, mint a kukamatyi. Egy másik "barátnője" meg az óriási mellei, vastag karja, óriási hasa ellenére felvett egy szerintem rá kicsi ruhát, amiből buggyant minden. Mikor a pasim elmesélte, hogy a csaj hajtott rá pár éve, kicsúszott a számon, hogy "ez a kismalac?" Vagy az egyik barátja, aki hencegett, hogy 600 eurós telefonja van. Közöltem a sráccal (gyári munkás), hogy hát nekem is volt Iphone-om, és logisztikus léttemre sem használtam ki, le is cseréletem egy gombos, egyszerűbb ketyerére, mert ezeket a telefonokat szerintem nem ilyen földönfutóknak tervezték, mint mi vagyunk. Na, emiatt is én voltam a bunkó. Nem a srác, aki hencegett. Sosem voltam ilyen, magamon is csodálkozom. De irritálnak. Nyeljem be, vagy legyek önmagam? Nem tudom..