Túlreagálom hogy nőként megalázó a földön guggolva, térdelve munkát végezni járkáló emberek között?

Nem értitek... Természetesen nem minden nap, és nem ebből áll a munkaköröm. Nem ezt vállaltam, csak ezt is meg kell csinálnia valakinek, és én elég ügyes vagyok hozzá. És meg lehet csinálni nyitás előtt, amikor nem stírölik a seggem, és nem esnek át rajtam, nem tolják nekem a bevásárló kosarat.

Azért férfiként más a szitu szerintem, egy férfire nem szoktak cöccögni, sőt, észre sem veszik, ellentétben egy nővel.

Én ugyan sehol nem harcoltam ki egyenjogúságot, én sokkakkal ellentétben szeretek nő lenni. Egy szó nélkül elmosogatok meg letörlöm az asztalt a férfi kollégák után az étkezőben, számlázok, meg végzek monoton aprólékos munkát, kiírom, ha ki kell valamit írni (mert én szépen írok) a férfiak meg pakolják a nehéz árut. Nincs ezzel gond. Nálunk ez természetes ez a munkamegosztás, nem a nőkkel fogják pakoltatni a 25-30 kg-os zsákokat. Szomorú, hogy vannak munkahelyek, ahol ez nem természetes. (példánál maradva, a férfi kolléga is tud írni, mégis velem íratják ki, ezt mindenki természetesnek veszi)

15-ös erre gondoltam én is. Hogy elsunnyogom. Pont akkor ebédelek (halat), meg pont más fontosabb dolgom lesz. Holnap meg megcsinálom amit kell.

Viszont, szeretném, ha a kedves főnököm is pont megértené, hogy mi a bajom, és nem kellene így taktikáznom.