Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért kell magányosnak lennem?

Senkinek nem jár semmi, értsd már meg.

Te talán egy mai szent vagy, aki az utolsó korty vizét is a szomjazóknak adja, hogy így gondolod?

Hiába írod, hogy neked ez járna, ha nem teszel érte semmit.

Jól tanulok, mégse várom el, hogy csak úgy felvegyenek a legjobb egyetemek egyikére.

Mindenért tenni kell.

Nekem három indokom van rá :)

Az egyik, hogy tényleg rengeteg ilyen kérdést olvasni és mindenki ugyanabba a téves elképzelésbe esik, hogyha bunkó valaki, akkor annak lesz barátnője.

A másik, hogy felhúzom magam az előttem válaszolókon, hogy mindenki bunkó módon reagál.

A harmadik, hogy öt éve én is ezzel a problémával küzdöttem és szörnyen fusztráló látni, hogy más is ugyanabba a zsákutcába tántorog be, mint amiben én voltam.

Még egyszer szeretném jelezni, hogy ahhoz, hogy ne legyél magányos, nem barátnő kell, hanem ki kell alakítanod magad köré egy szociális hálót. Pl. az informatikus ismerőseim kifejezetten nehezen voltak erre vevők, folyton fontosabb volt a számítógépes játék, minthogy találkozzunk, de aztán találtam olyan embereket, akik szintén jobban érdeklődnek az iránt, hogy legyenek barátaik és azóta vannak. Ezt ajánlom mindenkinek.