Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért kell magányosnak lennem?

"A boldogság a jó embereknek alanyi jogon kéne hogy járjon"

Már mégis miért járna bárkinek is? És eleve kitől járna, és ez a valaki hogy adná meg ezt bárkinek is?

Ahelyett hogy a teszetosza puhap*cs vagy a bunkó senekiházi életutak között őrlődsz, esetleg megpróbálhatnál egy normális férfi lenni, illetve ismerkedni másokkal, sokat segítene!

És?

Attól, hogy jó ember valaki, nem jár neki semmi. Pláne egy másik ember ideje, szeretete, szimpátiája.

Szép gondolat, de nem megvalósítható.

Ugyanis egy kapcsolathoz két ember kell. Ha csak az egyik fél részéről oké a dolog, az már bukás.

"Én annak örülnék,ha minden jó ember találhatna magának párt"

Akkor örülhetsz, mert mindenki találhat. Az részletkérdés, hogy ez senkinek sem az önsajnáltatással fog sikerülni.

Amit szeretnél az több okból sem megvalósítható, de ha már kívánságokat fogalmazunk meg:

Szeretném, hogy senki ne haljon meg 30 éves kora előtt, mindenki egészséges legyen és boldog az élete alatt :)

Amúgy továbbra is, inkább olyan barátokat keress, akikkel legalább heti egyszer de inkább kétszer csináltok valami közös programot, amit szeretsz csinálni. Akkor nem leszel magányos.