Mit csináljak, ha már most utálom az új kollégát, nagyon gonosz vagyok?

Az a baj, hogy tényleg görény a hozzáállásod DE maximálisan megértelek. Mert én is dettó ilyen vagyok. Nem vagyok alkalmas az ilyesmire és ezt sokszorosan bizonyítottam már, noha az az 1-2 újonc akit kineveltem (fogalmazzunk úgy, hogy az az 1-2 újonc, aki túlélt engem), igazán jó munkaerő lett. Viszont ennek többszöröse lépett le, mert megutáltattam vele az egészet vagy személyes konfliktus lett.

Adj azért az újoncnak egy esélyt. Hátha normális, szorgos és értelmes! Lehet öröm lesz tanítani, mert látni fogod rajta az eredményeket.

Aztán persze az is lehet, hogy egy komplett katasztrófa lesz és akkor viszont mondhatod nyugodtan a főnöknek, hogy ezzel a munkaerővel lehetnek még gondok.

Fontos, hogy ne legyél ellenséges még ha utálod is a helyzetet. Ő se tehet róla, hogy a nyakadba sózzák, neki is épp elég rossz lesz. Ne tedd csórinak pokollá rögtön az elején! Tényleg ne. Vegyél erőt magadon valahogy és nyeld le a békát. Ne ítélj előre, hanem majd az adott helyzetre reagálj. Ha rögtön úgy indítasz, hogy érezteted vele az utálatod és ellenszenved (ami nem jogos a személye, csupán a helyzet irányába!) akkor lehet, hogy elvágod az esélyét is annak hogy jó tanítvány legyen. Magaddal is kiszúrsz így.

Türelem, kitartás! Ne rajta verd le más rossz döntését, nem tehet róla. Majd utáld akkor, ha már megdolgozott érte.

Akkor még egyszer: nem te akartad. Nem is ő. Egyikőtöknek sincs beleszólása. Akkor miért kell már az előtt utálni, hogy tudnád milyen ember?

Ne legyél plíz ennyire nő...

Figyelj már, tiéd a cég?

Gondolom nem.

Ha jól értem, te egyszerű alkalmazott vagy, akinek az a feladata, hogy azt csinálja, amire a főnöke utasítja. Vagy tévedek? Te vagy a tulajdonos, vagy az ügyvezető igazgató?

Komolyan, agyam eldobom! Neki nincs kedve betanítani! :D Bocs, nem tudtam, hogy a munkahely egy kívánságműsor, dolgozni azért van kedved?

De ez is milyen már, utasítanak, hogy készítsd össze az alapvető munkaeszközöket neki, te meg így fogod magad, és mondod, hogy bocs, de nem! Nem akarok vészmadár lenni, de könnyen lehet, hogy az új ember a helyedre jön.

És szerencsétlen tanulónak egy ilyen gyöpös miatt mint te, elmegy minden kedve az élettől, esetleg megkérdőjelezi a szakma iránti képességeit, otthon zsepiket halmozva sír a párjának, előtted pedig próbál boldogulni, hogy megfeleljen az állásra.

Értem én, hogy semmi kedved hozzá, de ha nem tetszik a dolog, te is felmondhatsz, nem kell kicsinálni senkit és megmutatni hogy te vagy itt a jani a hegyről. Az ilyen frusztrált jéghercegnők olyan átlátszóak, mint a befőttesüveg, csak ők azt gondolják magukról, hogy "különlegesek". Nem anyám, nem vagy különleges. Csak egy szemét. :/