Az emberek miért vannak túlnyomó többségében azon a véleményen, hogy akkor is dolgoznának, ha a pénz miatt nem kellene?
Miért unalmas hobbikkal foglalkozni, alkotni, túrázni, utazni, sportolni?
Miért nem unalmas egy munkahelyre bejárni, ott non-stop egy kényszerközösséget elviselni?
Miért nem unalmas heti 40 órában, de jó, ha a pénz megvan, valaki részmunkaidőben van, akkor heti 30 órában ugyanazt csinálni, ráadásul nem úgy, ahogy te szeretnél, hanem más utasítása alapján?
Csak én utálom a munkát, mint olyat velejéig?
Nyilván elvégzem, mert abból jön a pénz, de....
válasza:Akkor vegyük ketté a dolgot.
1.) A 16-os válaszoló ezt írta: "Egyszerűen sok ember szereti a magával kapcsolatos dolgokat szépíteni és mindezt 0 önismerettel.". Te erre azt írtad, hogy "Ott a pont.". Nem tudom az "Ott a pont." kifejezésnek milyen további jelentései vannak, én csak azt a jelentését ismerem, hogy "Igazad van, én is így gondolom".
Ezek szerint te is úgy gondolod, hogy az általad említett sok ember, akik szeretik a munkájukat és szeretnek akár heti 40 órát is dolgozni, azoknak egy jó része, sokuk, csak szépíti a dolgot, és igazából nem is szeretnek dolgozni, és ha tehetnék, biztos nem dolgoznának ennyit. Én ezt úgy értelmeztem, hogy te az ő gondolkodásmódjukat nem tartod valódinak, hanem csak egyfajta "szépítésnek".
2.) Szerintem itt még mindig te vagy az, aki lenézi a máshogy gondolkodókat, és igyekszik megváltoztatni őket. Csak egy idézet a másik kérdés alatti válaszokból: "de szomorú, ha valakinek be kell járnia egy munkahelyre mások parancsát végrehajtania, mert annyira nincs hobbija és annyira nem érdekli semmi, hogy otthon unatkozna.".
Szerinted ez nem lenézés, nem ítélkezés?
Eleve ez a mások "parancsát" kifejezés is. Egy normális munkahelyen általában nem parancsolnak neked, hanem megkérnek, hogy csináld meg X vagy Y feladatot. Sőt, egy normális munkahelyen, lehet meg sem kérnek, hanem kapsz annyi szabadságot és autonómiát, hogy te döntesz arról, mit mikor és hogy csinálj meg, ők csak egy végeredményt, végterméket várnak el.
Hasonló csúsztatás az is, hogyha valaki szeret dolgozni és szeret heti 40 órát (vagy többet dolgozni), akkor azt biztos nem érdekli senki és semmi, mert ha érdekelné, akkor otthon lenne, és azt csinálná. Tudod, az embereknek a heti 40 óra (vagy több) munka után is van életük! Hazamennek, találkoznak a barátaikkal, sportolnak, főznek, vagy bármilyen hobbit űznek. Ki tudják használni a munka utáni szabadidőt tartalmasan, és nekik annyi idő elég is a hobbijukra, illetve a baráti kapcsolatokra.
Most én is írhatnám, a te szavaiddal élve, hogy: szomorú, hogy valaki utálja a munkáját, valaki számára csak egy kötelező nyűg, és legszívesebben inkább otthon hobbizna, bármit is jelentsen ez. Csak tudod mi a különbség köztünk? Hogy én nem írok ilyeneket, nem akarlak se lenézni, se ítélkezni feletted, se megváltoztatni, hanem elfogadom, hogy te ezt így gondolod.
Durva, mi? Tudod, aki elégedett az életével, az nem akar másokat megváltoztatni. Remélem egyszer te is eljutsz ide, bármi is legyen számodra az elégedett élet.
"Ezek szerint te is úgy gondolod, hogy az általad említett sok ember, akik szeretik a munkájukat és szeretnek akár heti 40 órát is dolgozni, azoknak egy jó része, sokuk, csak szépíti a dolgot, és igazából nem is szeretnek dolgozni, és ha tehetnék, biztos nem dolgoznának ennyit. Én ezt úgy értelmeztem, hogy te az ő gondolkodásmódjukat nem tartod valódinak, hanem csak egyfajta "szépítésnek"."
Mondjuk ezt tényleg így gondolom, ez igaz. Az előbb a 80-20-at komolyan gondoltam, de ezúttal nem akarok tippelni, mekkora arány lehet, de a válaszoló véleményében van igazság, sőt, egyet tudok érteni.
"Csak egy idézet a másik kérdés alatti válaszokból: "de szomorú, ha valakinek be kell járnia egy munkahelyre mások parancsát végrehajtania, mert annyira nincs hobbija és annyira nem érdekli semmi, hogy otthon unatkozna.".
Szerinted ez nem lenézés, nem ítélkezés?"
Sajnálom, de ezt tényleg így gondolom.
Viszont mások általában azokat nézik le, akik "eltartatják"/"eltartatnák" magukat.
"Egy normális munkahelyen általában nem parancsolnak neked, hanem megkérnek, hogy csináld meg X vagy Y feladatot."
Jelen kontextusban ennek nincs jelentősége.
Egy munkahelyen azt kell csinálni, amit elvárnak / kérnek / mondanak / utasítanak rá és én ezt lélekölőnek gondolom. Ennyit szerettem volna kifejezni.
"Hasonló csúsztatás az is, hogyha valaki szeret dolgozni és szeret heti 40 órát (vagy többet dolgozni), akkor azt biztos nem érdekli senki és semmi, mert ha érdekelné, akkor otthon lenne, és azt csinálná. "
Igen sokszor az emberek maguk vallják be ezt, amikor arról van szó, hogy az ember dolgozna-e, ha nem lenne rá szükség. Pl. dolgoznál-e, ha megnyernéd a lottót? - Nemcsak ezen az oldalon, hanem kocsmai beszélgetés keretein belül vagy akár pont egy munkahelyen, mialatt a közösen feladandó lottószelvényt töltjük ki.
Egyébként a heti 42,5 - 45 óra munkahelyen töltött idő és az utazás mellett szomorúan kevés ideje van egy embernek.
Én, amióta dolgozom, vagy tanultam vagy egyéb okokból sok volt pl. a személyes hivatalos ügyintézés, de pár hónapot leszámítva mindig volt valami. Abban a pár hónapban is azt éreztem, hogy baromi kevés időnk van. Pl. az ember hazaér 18 órára és 22-kor már aludni kellene. Nyilván elcsúszik és alszik 23, 23:30-kor, de ez már a 8 óra alvás rovására megy. Sőt, nekem volt olyan időszakom, amikor hazaestem 18-ra és 21-kor már aludni kellett volna. Ha túlóra volt, akkor 19-re estem haza és 21-kor kellett volna aludni, vagy épp 18-ra, de akkor 20-kor kellett volna aludni - attól függ, mikor toltam le a túlórát.
Rettenetesen kevés a szabadidőnk, családos embereknek NINCS is olyanjuk. A 20. században a hat napos munkahét még embertelenebb volt, ettől még most is nagyon rossz.
Mondjuk visszatérve az álmodozásra és a lottóötös a téma, akkor tényleg meglepődök, hogy bárki is dolgozna munkahelyen...
Én pl elmennék önellátónak. Valami nem jön össze, sebaj, ott a sok pénz illetve a kiadott lakásokból származó jövedelem.
"Durva, mi? Tudod, aki elégedett az életével, az nem akar másokat megváltoztatni."
Én autista vagyok, ezért sok mindent eltérően csinálok. Engem általában MINDENKI meg akar változtatni.
Egyik - amúgy nagyon jó - haverom már többször meg akart győzni arról, hogy nekem igenis filmeket kellene néznem.
válasza:- "Egyébként a heti 42,5 - 45 óra munkahelyen töltött idő és az utazás mellett szomorúan kevés ideje van egy embernek."
- "Abban a pár hónapban is azt éreztem, hogy baromi kevés időnk van. Pl. az ember hazaér 18 órára és 22-kor már aludni kellene. Nyilván elcsúszik és alszik 23, 23:30-kor, de ez már a 8 óra alvás rovására megy."
- "Rettenetesen kevés a szabadidőnk, családos embereknek NINCS is olyanjuk. A 20. században a hat napos munkahét még embertelenebb volt, ettől még most is nagyon rossz."
- "akkor tényleg meglepődök, hogy bárki is dolgozna munkahelyen..."
Megpróbálom még egyszer elmagyarázni, de erősen kétlem, hogy eljut hozzád az üzenet.
Amiket fent írtál, azok a TE véleményeid, TE így érzel! MÁS meg máshogy!
Én elhiszem, hogy NEKED ez az élet rettenetes, borzalmas, embertelen, nincs időd semmire meg senkire!
Te viszont kérlek szépen azt próbáld meg elhinni, hogy MÁSOK viszont NEM így gondolják, nem így ÉRZIK!
Panaszkodsz, hogy téged mindenki meg akar változtatni, pedig valójában te vagy az, aki meg akarja változtatni a többi embert, meg a világot, meg mindent, mert neked ez így nem tetszik!
Én tényleg őszintén mondom, hogy nem tudom mit lehetne még erre a kérdésre többet válaszolni.
válasza:Egyébként tényleg őszintén kérlek, hogy éld úgy az életed, ahogy akarod, és ne folyton másokkal, meg mások véleményével foglalkozz!
Keress valakit, aki eltart, legyél önállótó, nyerj a lottón, hobizz otthon, vagy bánom is én, csak magaddal foglalkozz, a saját életeddel, és ne azon filozofálgass, hogy mások mit miért csinálnak!
válasza:"Miért lett lepontozva a 12-esem? Az tényleg olyan munkakör, amiről hihető, hogy az ember évtizedeken át élvezettel végzi."
Persze, nagyon élvezetes lehet gyakran megalázó körülmények között, rendezői utasításra szexelni, biztos azért van annyi drogfüggő, öngyilkos pornószínész.
válasza:Jogos, a 12est közben én is lepontoztam.
Hatalmas ostobaság!
Nem gondolom, hogy a prostituálti lét annyira kellemes lenne... Azért az nem ugyanaz, mint amikor az ember otthon, a párjával... ne adj' Isten, a szeretőjével...
Inkább kifejezetten borzalmas dolognak gondolom és biztosan van, aki nem önszántából választja ezt és biztosan olyan is, aki totál meggondolatlanságból.
62%
Miből érzed azt, hogy bárkit is meg akarnék változtatni?
Valóban nem írtam oda minden véleményem mellé, hogy én és majdnem mindenki, akivel eddig találkoztam, úgy gondolja, hogy heti 45 óra munkahelyen rohadás sok.
Én, és majdnem minden ismerősöm, akivel eddig találkoztam, azt gondolja, hogy napi 2-3 óra idő, ami nem utazás / munka / alvás / kajakészítés-pisi-kaki-mindenegyéb, baromi kevés. Az én gyermekeket nevelő ismerőseimet (MINDET!!) hallom panaszkodni, hogy 6 órákat alszanak, rohannak, évek óta nem sportoltak és idő hiányában már arra se emlékeznek, mi a hobbijuk.
Az én ÖSSZES 40-50 éves ismerősöm mondja, hogy igazán szerethető munka nincs, vagy a munkakör tré, vagy a társaság, vagy mindkettő. Az pedig bullshit, hogy az ember hobbija a munkája; mert ha heti 40+ órában kell végezni, megszabott keretek között, az már nem olyan.
Egyetlenegyszer sem állítottam, hogy nincs kivétel.
Na, így már jobban megfelel? :D :D
Én rengeteg pénzt költöttem és sulit kijártam, hogy megélhetésem legyen és ne olyan kedvvel feküdjek le vasárnap, hogy legszívesebben felkötném magam. A munkát még mindig szükséges borzalomnak tartom, a megélhetésről annyit, hogy ma is zacskóslevest ebédeltem és félig szakadt ruhákat készítettem oda holnap reggelre.
Nem tudom, hogy ezek után mi a gond egy-egy ilyen kérdéssel és miért kell mögélátni olyan dolgot, amit nem írtam.
Lehet, hogy erős voltam a másik kérdésnél, mert igen, felidegesít, hogy csak az számít embernek, aki munkahelyen dolgozik, akkor is, ha a párja nettó 800-at keres; akkor is, ha gyermekeket nevel és a párja jól keres és akkor is, ha megnyerte a lottót. Nem dolgozik munkahelyen - nem ember.
Meg mi az, hogy otthon "nem csinál semmit"?
Kicsit több, mint 3 évet dolgoztam eddig, abból talán 2 hétig olyasmit, aminek értelme is volt.
A kis otthon készített gyurmadísz legalább örömet okoz valamelyik barátnőmnek.
válasza:"Az én ÖSSZES 40-50 éves ismerősöm mondja, hogy igazán szerethető munka nincs, vagy a munkakör tré, vagy a társaság, vagy mindkettő. Az pedig bullshit, hogy az ember hobbija a munkája; mert ha heti 40+ órában kell végezni, megszabott keretek között, az már nem olyan."
Remek, te és a te ismerőseid így gondolják, mások pedig máshogy! Gondolom ezt azért elhiszed.
Itt is írták jópáran, hogy nem úgy gondolják, mint te, és meg is indokolták, hogy miért. Azt, hogy te ezt elhiszed vagy sem, vagy szerinted ez szomorú vagy sem, az igazából senkit nem érdekel.
A kérdésed szerintem meg lett válaszolva.
Nem lett megválaszolva a kérdésem. :D
Ha Magyarország összes olyan embere, aki szeret dolgozni, ez alatt a kérdés alatt gyűlne össze (kb. úgy néz ki, ez is történt), akkor sincs megválaszolva.
Nekem van óvodapedagógus ismerősöm, ő a fizetés és a munkakörülmények miatt nem szereti a munkáját, de soknak is érzi.
Vannak szoftverfejlesztő ismerőseim, zömmel nem szereti a munkájukat, bele vannak fásulva; van, aki a 8 órát alig bírja bent tölteni. Csak se erejük, se ötletük, mi mást lehetne, pláne, hogy az ember a bármi másba is belefásul. Ja, arról nem is beszélve, hogy elmondásaik alapján a körülmények messze nem olyanok, mint a média mondja és a munka messze nem kreatív, változatos. De ha az lenne is fárasztó ugyanazt csinálni ennyi ideig.
A legtöbb ember eladó, eladó-tanácsadó, stb, de mindenki fásult, fáradt.
A huszonévesek, harmincévesek próbálnak küzdeni, hogy az élet ne napról-napra szenvedés legyen, legalábbis a munkahelyen, de nem úgy megy ez.
Én tényleg nem értem amúgy, hogy a szabad élet, a kreatív hobbik, a változatosság miért nem vonzóbb, mint egy munkahely. És ezzel, hogy "nem értem", nem hinném, hog bárkit meg akarnék változtatni.
Jó ideges lettem, holott már régen aludni kellene.
válasza:"Én tényleg nem értem amúgy, hogy a szabad élet, a kreatív hobbik, a változatosság miért nem vonzóbb, mint egy munkahely. És ezzel, hogy "nem értem", nem hinném, hogy bárkit meg akarnék változtatni."
Látod, ezzel meg is fogalmaztad az alapvető problémádat. :)
Nem érted, hogy más emberek máshogy gondolkodnak, mint te.
Vannak, akik bele vannak fásulva a munkájukba és utálják, és vannak, akiket motivál a munkájuk és szeretik. Én elhiszem, hogy ezt nehéz elfogadnod, megértened vagy elviselned, de attól még így van.
Szóval tulajdonképp mi is itt a kérdés?
Hogy miért gondolkodnak mások máshogy mint te? Vagy hogy ezt miért nem vagy képes tudomásul venni, elfogadni és megérteni?
Ez kb. azon a szinten van, mintha valaki megkérdezné, hogy nem értem, hogy lehet a Fideszre/MSZP-re szavazni, nem értem, hogy lehet falun/városban lakni, nem értem, hogy lehet panelban/családi házban lakni, nem értem, hogy lehet túrós tésztát szalonnával/tejföllel és cukorral lenni. Igen, lehetőleg ezeket a kérdéseket se tedd fel! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!