Az emberek miért vannak túlnyomó többségében azon a véleményen, hogy akkor is dolgoznának, ha a pénz miatt nem kellene?

És szerinted erre létezik egy egzakt válasz?

Gondolom tudod, hogy vannak introvertált és extrovertált emberek. Azt introvertáltak nem értik, hogy hogy lehet élvezni egy hangos pörgős bulit, az extrovertáltak pedig nem értik, hogy lehet élvezni otthon egy jó könyv elolvasását. Az emberek nem ugyanolyanok, vannak, akinek "A" dolog örömet okoz, van akinek pedig "B" dolog okoz örömet. Pont olyan a kérdésed, mint azok a kérdések, hogy "Nem értem, miért jó péntek esténként bulizni járni?" illetve "Nem értem, nem unalmas, péntek esténként otthon olvasni?". Ahogy azokra se, erre sincs, egzakt válasz.

Pontosabban az egzakt válasz az, hogy azért, mert mások vagyunk.

Számomra például borzalmasan unalmas és fárasztó főzni vagy a kertet gondozni (nekem ezek ugyanolyan kényszerű házimunkák, mint a porszívózás vagy a felmosás), és nem értem, hogy hogy lehet ez bárki számára öröm. Ez számomra ugyanolyan abszurd, mintha valaki azt mondaná, hogy ő szeret porszívózni, vagy szeret mosogatni. Dolgozni szeretek, ezeket a kötelező házimunkákat pedig utálom, és lehetőség szerint kiszervezem másnak (pl. kajarendelés illetve panelban lakom, és így nem kell a kerttel vacakolni). Ezerszer inkább dolgoznék, még ingyen is, minthogy órák hosszat a tűzhely mellett álljak, vagy fűnyírózzak, rózsát metszek, vagy nem tudom mit lehet még egy kertben csinálni. :)

Ennek ellenére nem gondolom, hogy a főzés vagy a kerti munkák értéktelenek lennének. Számomra egy borzasztóan unalmas kínszenvedés, mások számára pedig öröm és hobbi. Szerintem ezt nem olyan nehéz elfogadni, megérteni, és tudomásul venni.

"Szeretném megérteni, hogy lehet szeretni azt, hogy heti 40 órában utasítanak."

- Úgy, hogy érdekes, kihívást jelentő munkákra "utasítanak", amik érdekelnek, amikkel próbára tehetem a tudásom, amik által szakmailag fejlődhetek, és amire büszke leszek, ha el tudtam érni. Ezerszer inkább ilyen munkákat, ilyen feladatokat csinálok, minthogy otthon a tűzhely mellett álljak és pörköltet főzzek, vagy a kint a kertben metszem a szilvafákat.

Utálnám, és halálra unnám mindkettőt, és biztos valami zenét hallgatnék, hogy hátha akkor hamarabb eltelik az idő, és vége lesz ennek a kínszenvedésnek. Te meg pont a munkával vagy így, látod, nem vagyunk egyformák.

És igen, emellett vannak hobbijaim is.

Járok sportolni heti kétszer, hétvégente gyakran túrázni, sokat járok színházba, kiállításra, kipróbálni érdekes éttermeket/kajáldákat, szeretek utazni, találkozom a barátaimmal, családtagjaimmal stb.

Ezeket nevezik szabadidős tevékenységnek, és tök jó ezeket munka után napi 1-2 órába, illetve hétvégén csinálni. Ezek örömet okoznak, feltöltenek, szórakoztatnak, de ezekből pont elég ennyi egy héten.

Kell az a 40 óra munka, ami kihívást jelent, ahol próbára tehetem magam, ahol tudok fejlődni, ahol tudok sikerélményeket szerezni, és ahol büszke tudok lenni a munkám végeredményére. Ez, e ugyanúgy az élethez tartozik, mint a hobbi és a szabadidő. Szeretek dolgozni, és szeretem azt, amit csinálok ebben a heti 40 órában. Nem akarnék ehelyett a 40 óra munka helyett mondjuk 5 órát sportolni, 5 órát színházba járni, 10 órát a haverjaimmal lenni, 10 órát a városban csatangolni, és még 10 órát otthon tévézni.

De - veled ellentétben - meg tudom érteni, hogy mások viszont máshogy vannak ezzel.

Számomra például a nyugdíjas lét valami borzalom lehet. Nincs feladat, nincs kihívás, nincs motiváció, nincs fejlődés, nincs sikerélmény, csak egy végtelenül lassú vegetálás. Felkelek reggel, főzök egy kávét, elolvasom az újságot, megnézem a Vad Angyalt, megebédelek, délután szundizok, kimegyek egyet sétálni, este iszok egy sört és elalszom. És ez megy minden egyes nap! Sosincs semmilyen feladat, ami próbára tenne, ahol együtt kellene dolgoznom valakivel, ami bármiféle kihívás elé állítana, ahol bármiben tudnék fejlődni, ahol bármiféle sikert tudnék elérni, nincs semmi ilyen, csak egy borzalmasan hosszú semmi! Számorma ez borzalmasan ijesztő!

De - veled ellentétben - meg tudom érteni, hogy neked például ez maga lenne a Kánaán.

"12-es vagyok. Mert ugye ti nem akarnátok éveken keresztül jó nőkkel szexelni fizetésért, mi? Tudjátok, kinek meséljétek..."

Ja, hatalmas élmény lehet, hogy a sggedben is kamera van, akkor mozdulhatsz meg, élvezhetsz el, ha a rendező épp úgy dönt, miközben tucatnyian néznek, mint valami árucikket. Ha ilyen tuti meló, akkor miért nem jelentkeztél még? Csak férfiként nagy eséllyel nem jó nőkkel fogsz szexelni eleinte, hanem mehetsz melegpornóba. :D :D

Nekem a munkám a hobbim, és amikkel dolgozok, azokhoz nem férnék hozzá hobbi keretein belül, csak akkor, ha állásom van itt.

Mondjuk az biztos, hogy napi 4 órában dolgoznék csak, ha lehetne... :))

Én nem tudnék csak a hobbijaimnak élni, kell valami munka, hogy valami mást is csináljak, más emberekkel is találkozzak, másról is halljak.

Apám az egyik legjobb példa azokra az emberekre, akik akkor is dolgoznának, ha a pénz miatt nem kellene. Ő már nyugdíjas, de kényelmesen megél, nem kisnyugdíjas, vezető volt, a nyugdíja is emiatt magasabb, és jó szakember is, szóval nem csak dirigáló vezető volt. Mai napig hívják, és kérik a segítségét, csak nyilván nem annyi óraszámban, mint főállásúként csinálta, hanem amennyit nyugdíj mellett lehet, oktat, szabályzatot bírál el... stb. Első időkben, mikor nyugdíjba vonult, és még nem volt ez, hogy bedolgozott nyugdíj mellett, egyszerűen nem találta a helyét, amint ez a bedolgozás beindult, helyrebillent, neki a szakmája a hivatása is egyben, szívesen foglalkozik vele.

"Egyébként a heti 42,5 - 45 óra munkahelyen töltött idő és az utazás mellett szomorúan kevés ideje van egy embernek."

"Az én ÖSSZES 40-50 éves ismerősöm mondja, hogy igazán szerethető munka nincs, vagy a munkakör tré, vagy a társaság, vagy mindkettő. Az pedig bullshit, hogy az ember hobbija a munkája; mert ha heti 40+ órában kell végezni, megszabott keretek között, az már nem olyan."

Nos, egy hét 168 órából áll.

Ebből nekem mondjuk heti 40 óra a munka + 2,5 óra ebédszünet, heti 5 óra utazás, de vegyük azt az esetet, hogy minden nap történik valami, ami miatt duplájára nő az utazási idő, akkor legyen 10 óra. Ez összesen 52,5 óra. Marad 115,5 órám minden másra. Nekem ebbe belefér a kutyámmal foglalkozás munka előtt és munka után (5-kor kelek), hétvégén akár egész napos túrák (most hétvégén szombaton és vasárnap is teljesítménytúrán voltam kutyával együtt), utazás közben könyv olvasása, de van, amikor horgolok, vagy rejtvényt fejtek, vagy KRESZ-t tanulok (tömegközlekedő vagyok, szóval nekem csak azt kell figyelnem, hogy hol kell leszállni/átszállni), esténként tévénézés (ez lehet film, ismeretterjesztő, de kedvelem a Zálogcsillagok vagy a Raktárháborúk című műsorokat, szoktam valamennyire követni az olimpiát), edzés (jógára és erősítő csoportos tornára járok, és kocogok a kutyámmal)... stb. Én így szeretek élni.