Kezdő vagyok a főzésben de ha nekem kell valamit húsból csinálni akkor után akármilyen finom is azt a húst nem bírom megenni mert elöttem van ahogy nyers volt stb mikor kockázom már akkor is a hányinger kerülget. Elmúlik majd?

te egyszerűen nem akarsz tudomást venni arról, hogy amit megeszel, az előtte egy aranyos pipi volt, vagy egy aranyos malacka, vagy nyuszika. Próbáld meg elfogadni, hogy az ember, mint húsevő lény, megeszi az állatkákat, akármilyen aranyos is voltak előtte, aztán leöli, megpucolja a beleit, meg ilyenek. Ne haragudj, de utálom azt a fajtát, aki kétpofára tömi a húst, de egy kis nyers hústól mindjárt elhányja magát. Ez olyan hercegnős viselkedés, kényeskedés. Ez nem fóbia, csak finnyáskodás. Vegyél erőt magadon, mert kevés férfi főz minden nap a feleségére, neked kell majd többször ezt tenned. Amennyiben te vagy a női fél, én csak gyanítom. :)

A férfiak érdekes módon sose akadnak ki a nyers hús látványától...

Én sokáig nagyon undorodtam a nyers hústól, egyszerűen nem bírtam megfogni. Egyszer anyukám hirtelen nagyon rosszul lett, a tyúk meg már ki volt véve a fagyasztóból... Nekem kellett feldarabolnom. Tizennégy éves voltam, de álltam a nyers tyúk fölött, és sírtam (nem az állatot sajnáltam), teljesen ki voltam készülve, egy órába tellett, mire hozzányúltam, de nem volt más választásom, nekem kellett tyúkhúslevest csinálnom belőle. Megcsináltam, állítólag jól is sikerült, én nem tudtam enni belőle.

Most 22 éves vagyok, semmi problémám nincs azzal, hogy megfogjam és elkészítsem a nyers húst, sőt, ha valami ritkább húshoz jutunk (vadhúsok, stb.) akkor a család külön kérése, hogy én készítsem el. A tágabb család is evett már a főztömből, odáig vannak érte. Na és én is oda vagyok a saját főztömtől, néha el sem hiszem, hogy én csináltam. Szerencsére van hozzá érzékem.

Mindezt azért meséltem el így, hogy lásd, nem vagy egyedül a problémával, de változhat. Én igazából nem tettem érte semmi különöset, csak annyit, hogy a főzésnél be kellett segítenem és néha meg kellett fognom a húst. Észre se vettem, hogy mikor változott meg ez az egész, egyszer csak azon kaptam magam, hogy szemrebbenés nélkül szétkapom a húst, elkészítem az ételt és megeszem.