Nők! Milyen ételekkel kezdtétek a főzést? Miket készítettetek először?

Amikor férjhez mentem és külön otthonunk lett, nem tudtam főzni, csak alapdolgokat. Rántotta, ilyen-olyan tészta, stb. Elvittem magammal anyum ezer éves szakácskönyvét, amiben minden részletesen le volt írva. Akkor még internet sem volt.

Még magam is csodálkoztam, hogy egész jól sikerült egy-egy leves, pogácsa, pörkölt, hasonlók.

Ha valamiben nem voltam biztos, felhívtam anyut matávos telefonon, és megkérdeztem tőle. Hát én így kezdtem.

A mai internetes világban nagyon sok olyan egyszerű étel van, ami ugyanolyan részletes, sőt videóval illusztrálják, bárki el tudja készíteni. Még te is! :) Csak hinni kell magadban. Levesek, egytálételek, tepsis rakott dolgok. Nem boszorkányság. Sok sikert, menni fog!

A legelső étellel való érintkezésem még nem főzés volt, de egyedül szétdaraboltam egy csirkét. Kerti partira hívtak, és nem tudták, hogy gőzöm sincs az egészhez, így megkértek, hogy szedjem szét, míg begyújtják a kerti sütőt. Szerencsére senki nem látta, hogy milyen tanácstalanul állok előtte, mert egyedül voltam a konyhában. Mivel már előtte ettem párszor csirkepaprikást, és emlékeimben volt az állat részekre bontva, gyorsan kilogikáztam, hogy hogyan is kell darabokra szedni. Aztán ért a következő sokk, hogy szeljem apróra a hagymát. Nem hogy apróra, de sehogy sem szeltem még akkor előtte, rám is szólt a párom, hogy "lovakra" vágom. Arra hivatkoztam, hogy életlen a kés. Itt 21 éves lehettem.

Majd később, mikor a párom édesanyjánál kezdtük közös életünket, és senki nem volt épp otthon, volt egy tál felnyesett hús, amiről tudtam, hogy anyósom pörköltet akar főzni. Gondoltam meglepem, és elkészítem mire haza ér. Anyámat felhívtam pár instrukcióért, és tökéletesen sikerült, pont úgy ahogy anyósom szereti. Ez volt végül is a mérföldkő, utána már bárminek neki mertem vágni, és miután külön lakásba mentünk, szenvedélyünkké vált a főzés. Mostanra bármit eltudok készíteni, legyen az régi, hagyományos étel, (töltött paprika, székelykáposzta stb) vagy ínyencség, újdonság. Mostanra tudom, hogy a pörkölt nem a legbonyolultabb étel, a történetben az a lényeg, hogy az bátorított fel. Ja és a csirke szétszedés. :-)

Én anyuval tanultam. Először Oda engedett keverni a habarást vagyis oda adta, hogy a csomókat nyomkodjam szét benne. Majd minden kavarni valót. Aztán már darabolni is engedett. Szóval én mellete tanultam meg főzni. Olyan is volt hogy haza mentem suliból és telefonon levezényelte nekem a főzést, ekkor kb 6-7 osztyos lehettem. De elsőnek nyilván ilyen rántott hús, palacsinta, pörkölt szerűségeket. Engem mindig is érdekelt a főzés én nem a fox kids-et néztem hanem a TV paprikát meg Budait stb úgy hogy onnan is rengeteget tanultam anyám nagy örömére mert 14 éves korom óta nek igen van gondja a főzésre. De tényleg rengetrget lehet tanulni a főzős műsorokból mert bátyám(36) is állandóan azt nézi és olyan Rizottókat meg ilyen különlegesebb kajákat összedob, hogy csak lesek hogy milyen jól sikerült neki pedig csak nézni szokta évente 1-2 szer áll neki főzni.

23L

Miféle egy szexista kérdés ez?!?!

Ombuccman!!!

Nem emlékszem, de a rántott parízer (hogy miket nem ettem gyerekkoromban, úristen. mondjuk ízlett) petrezselymes krumplival emlékezetes, az volt az első ebéd, amivel vártam anyámat 13 évesen.

Palacsinta is hamar volt, mert szerettem.

A gyerekkori szakácskönyvemben az összes fontos ételt felírtam, túrós batyutól krumplilevesig. Nekem minden könnyű volt, aminem süti, kivéve a tejbegrízt, azt sosem tanultam meg rendesen :D

Főleg egytálételek (ratatouille, rakottasok,stb.), főzelékek, levesek, krémlevesek. Aztán tésztaételek különféle feltétekkel, rizottók, pörköltek, raguk, stb.

Ami talán érdekes: előbb sütöttem tortákat (15-16 évesen), mint hogy megtanultam főzni (18 évesen, mikor elköltöztem).

A férjem fordított pályát futott be: a kelt és gyúrt tésztákkal kezdte, amikor találkoztunk csak ezeket tudta, emlékszem, pizzát meg aranygaluskát készített az első pár alkalomkor, na meg nokedlit (igen, házilag :D ). Máig ezek a kedvencei, ő a kenyértészta felelősünk :).