Szerintetek nagy elvárás, hogy egy férfi ne a szüleivel éljen, legyen autója, és 130e felett keressen?

Ahogy olvasom, a kérdezőnek az a problémája, hogy amit ő tud nyújtani, azt a férfiak egy része nem, és ezek a férfiak vérig sértődnek, hogy a nő nem akarja bedobni a sajátját a közösbe, úgy, hogy a férfi nem tud semmit mellétenni. És hasonló helyzetben voltam én is: belegondoltam annak idején, hogy ok, tegyük fel, hogy összejövök valakivel, aki az anyjával és nettó 80-at keres... és akkor majd én fogom eltartani? Mert a jövedelme nem fedezné a háztartás rá eső részét, tudom, hogy két ember megélhetése mifelénk nettó 200-nál kezdődik... és ez csak az alap! Tehát beköltözik az én lakásomba, én fogom furikázni és még el is tartsam? Bevallom, én is elutasítottam az ilyen jelentkezőket.

Már csak azért is, mert azért szerencsére akadnak olyan férfiak, akik rendelkeznek önálló élettel, egzisztenciával, és volt lehetőségem "válogatni". Akkor pedig nyilván olyat választottam inkább, aki egyenrangú társam, és nem tőlem várja, hogy megteremtsem az alapvető egzisztenciális feltételeket.

Szerintem 30 körül a nőknél is ugyanúgy "elvárás" a felsoroltak.

Ne lakjon a szüleivel = képes volt a leválásra és önállósodott = egészséges felnőtt.

Az autó nem mindenhol létszükséglet, de rosszabb tömegközlekedésnél igencsak meg tudja könnyíteni a mindennapi életet. Pl. én 8 km-re dolgozom, ez 10p kocsival, de busszal 1,5 óra lenne, mert körbe kell menni. Nem mindenki lakik ám a belvárosban!!!!

A 130e nettó fizetés lófütty. Én nőként a kétszeresét viszem haza, a párom min. a háromszorosát. Ebből már lehet gyereket nevelni és valamennyire élni, de még mindig nem elég egy magasabb életszínvonalhoz.

Persze, nem mindegy, hogy mennyi a kiadás, ill. hogy ki mennyire tud spórolni, de 130-ból nem hinném, hogy túl sokat félre lehetne tenni.

Meg úgy eleve sztem az embernek (férfiként és nőként is) törekednie kell arra, hogy többre vigye az életben. Persze, nem lehet mindenkiből vezérigazgató, de azért azt sem hiszem, hogy pl. egy 20 éve pénztárosként nettó 100e-et kereső embert annyira boldoggá tesz a munkája...

Kereshet valaki szarul, sőt munkanélküli is lehet, ezzel nincs gond, csak tegyen érte, hogy változzon a helyzet.

Az nem nagyon fontos, hogy mennyit keres, mert a közös kasszába semmiképp nem mennék bele, de keressen eleget ahhoz, hogy ha ki akarom dobni, meg se forduljon a fejemben, hogy miből fog szegény a jövő hónapban megélni nélkülem.

Az autó nagyvárosban tényleg felesleges.

Olyan férfival én se kezdenék, aki a szüleivel él. Nem számít se a külön lakrész, se a házimunka, amit elvégez otthon. Ne azért költözzön majd el a kedves mamától, mert én sikeresen elraboltam tőle, hanem mert nem akar már vele élni. Se a szomszéd szobában, se a szomszéd lakásban, de még a szomszéd utcában sem. És igenis tudjon egyedül élni, én nem társalkodónőnek szerződtem, se azon gondolkodni nem akarok, hogy vajon csak azért van-e még velem, mert így nem üres a lakás, ha hazamegy.

Szerintem abszolút jogosak az elvárásaid, és ne is add leljebb!!

Bár vannak esetek amikor valamelyik nem teljesül. Például nálam: én 21 éves vagyok, barátom 31 éves. Én még egyetemista vagyok, tanulok, diákmunkából szerzett pénzt teljesen elköltök, nem tudok spórolni. Barátomnak van kocsija, jogsija, teljesen önálló, viszont a szüleivel él még a családi házukba, mivel velem még nem tudna összeköltözni, mert én még nem rendelkezem munkahellyel, így nyílván nem vele fizettetném ki a rezsit. Más részt jelenleg spórolni akar, és egy lakás bérlés az a tűrhetőbb helyeken 100.000Ft-nál kezdődik. Így otthon maradt. Néha zavar engem ez a helyzet, de ugyanakkor megértem Őt, hiszen pénz kidobás lenne az hogyha elköltözne albérletbe csak azért mert ez van megírva a nagykönyvbe.

A másik: testvérem 29 éves, tudomány területén már egzisztenciája van (asztro fizika), most csinálja a Phd-jét, a munkahelyek kapkodnak utána. Kondizik és karban tartja magát emellett, szóval nem azaz őrült tudós féle.. viszont, jogsival próbálkozott 3szor, nem sikerült neki mert havi 1x volt itthon (más városban tanul) és mire letelt az 1 hónap mindent elfelejtett, mivel a mi családunknak sem volt kocsija.

Úgyhogy nem mindig azért nincs ez vagy az, mert olyan szerencsétlen a fazon, lehet az is, hogy spórol, vagy más volt neki fontos.

Bár, kedves kérdező, ha már abban a korban vagy hogy megállapodnál, akkor mindenképp olyan férfit válassz aki megfelel az igényeidnek (nehogy később ezekből legyen gond).