Egy kicsit átlag alatti, vagy átlagos kapcsolatban élő negyvenes nő vagyok. Van egy fiatalkori udvarlómbtalán így mondhatom. Kapcsolatban élek, van gyerekünk is a párommal. Viszont a fiatalkori udvarlómba attól félek beleszeretek. Mit tudok tenni?

Nagy beszélgetések voltak. Néhol kellemetlen, és kínos témával, de megtörtént. Először a férjemmel kettesben. Elmondtam neki mindent, azt, hogy a házasságunk érdekében vagyok ennyire őszinte. Elléggé mellbevágta a dolog. Ígéretett tett, hogy javulni fognak köztünk a dolgok. Azután hármasban beszéltünk a pasival. A férjemmel megbeszéltük, hogy ez a távolságtartás első lépésnek jó lesz. Ezt elmondtuk, és nem harag, rossz érzés vagy bármi más miatt nem akarunk találkozni velük. A srác ugyanúgy ledöbbent ezen. De sajnàlja mert szerinte egy nagyon jó barátság megy így tönkre. Ha véletlenül a poénja inak köze van, azt sajnálja, viccnek szànta azokat. A feleségének elmondja, hogy mi a helyzet, mert nem értené a hirtelen változásokat. A barátságnak biztos vége, a férjem mondta, hogy nem szeretné ha találkoznánk, az ő felesège is így fog érezni. Bennem vannak kétsègek, mert ezeket a gondjaimat rengetegszer elmondtam a férjemnek, és eddig csak szavak szintjén volt változás. Ha most sem lesz, elveszítettem az egyik legjobb barátomat a semmiért, azt aki a bajban talán a legtöbbet segített. Megkönnyebbülten az öszintesègtől, és görcsölök hogy szétment egy barátság. Ezt kellett tennem?

Ezt már megbeszéltük, Ő a feleségét szereti, Én a férjemmel akartam megoldani a helyzetet, és ráadásul őszinte voltam mindenkivel. Nem tettem semmit, nem léptem félre, és a házasságomra koncentráltan végig. Az elmúlt egy hónapban a megbeszéltek miatt nem találkozunk. Viszont a férjem a nagy fogadkozások ellenére nem segít semmit. Azt mondja nagy változásokhoz idő kell. Viszont folyamatosan emlegeti ezt a helyzetet, hogy Én mennyire megaláztam. Egy alkalommal nem volt kedvem szeretkezni, egyből azt hallgattam, hogy biztos a .....-al szeretnék lefeküdni, mert Őt kívánom. Elmegyaráztam, hogy elvittem a gyereket iskolába, dolgoztam, mentem érte, hazaértem, főztem, és ezek után fáradt vagyok. Nem foglalkozott ezzel sem. Nem tudom jó lesz ez így?

Kedves férfiak, és Férjem. Azért azt, hogy semmi, sehogy ne legyen jó. Tehetek bármit az minden megoldásban jó. Állandóan szidjátok a nőket, ha félrelépnek, ha nem beszéljük meg a problémákat, ha nem a házasságunkra fordítjuk az energiát. Azt olvasni, ha a nőnek nem jó valami , anyagiak, megbecsülés, szex akkor lelép. Mindent úgy tettem ahogy szerintem, és mások szerint is helyes. Őszinte voltam, elhatárolódtam a vonzó pasitól. Házasságom rendbetételét akartam. Szerinted ezzel megaláztalak, női munkára akarlak kényszeríteni. Bezzeg a fűnyírás, meg a favágás férfimunka. De könyörgöm, a harmadikon. Ezért kérek néha segítséget egy teregetésben, néha egy porszívózásban, nem pedig tűzifa hasogatásban. De lassan már kérni sem akarok. Elvesztettem? egy barátomat, és nyertem egy olyan férjet, aki az öszinteségemet csűri-csavarja csavarja, hogy mással lefekhessen. Ott vagyok, hogy mennjél, tedd amit akarsz. Az első alkalommal ha visszajut a fülembe, hogy megtetted nem fogom nézni az igazság vagy sem. Akkor és ott van vége.

Már lassan kettő hónapja nem találkoztunk. Látom a férjem erényeit is, mondtam, hogy sok nőnek főnyeremény lenne. Szerinted, ha teljesen hibátlannak látnám, miért nem őt választottam. Attól hogy azt írom le a férjemről ami gondokat okozza, tisztában vagyok az erényei el is.