A barátnőmmel 5 hónapja vagyunk együtt. Én 31 éves vagyok, a barátnőm pedig 30. Úgy érzem ő az igazi. Szerintetek korai lenne eljegyezni?

5 hónap együtt járás után már ott tartasz, hogy 2021-re várnád a gyereket. Nagyon előreszaladtál.

Azok szoktak így viselkedni, akiknek fogalmuk sincs, milyen bonyolult egy másik ember lelke, és mennyi mindenben össze kell csiszolódni - vagy eldönteni, tolerálható-e a különbözőség.

Eszerint nyár elején ismerted meg. Amíg nem lesz egy éves a kapcsolatotok, addig ne gondolkodj eljegyzésen. Lehetőleg még ezen a télen költözzetek össze. Lakva ismeri meg a másikat az ember.

Ennél tovább most ne tervezz. Majd ha jövő nyáron ugyanígy fogsz érezni iránta, akkor gondolkodj eljegyzésen, házasságon. A gyereken meg majd csak azután.

nem garancia, de azért jobb együttélni és meglátni milyen a másik a hétköznapokban, mint a nagy szerelemben elvenni és megbánni.

Ő akar házasodni? Gyereket akar? Lehet ő nem is akar, csak 3-5 év múlva, vagy sose. Itt csak rólad van szó

Ok látom elveszett az infó a sok válasz között (habár mindben leírták).

NEM GARANCIA MIATT KELL EGYÜTT ÉLNI! NINCS OLYAN HOGY GARANCIA KAPCSOLATBAN! 5 HÓNAP ALATT ANNYIRA SEM ISMERSZ MEG VALAKIT HOGY KIDERÜLJÖN HOGY SOROZATGYILKOS! JÓREGGELT VIETNÁM!

Köszönöm figyelmedet :)

Plusz tipp:

Ha építkezel és nehéz helyzetben vagy, ebben ő támogat és segít (nem anyagiakra gondolok), például kérés nélkül jön takarít/kaját hoz/ egyéb apró figyelmességek akkor ez az időszak akár egy "teszt" is lehet ahol megismerheted. Még egyszer mondom a hozzáállása, figyelmessége a kérdés, nem azért kell takarítania mert nő. Legyen ott veled húzós helyzetekben, estig vakolás apámfüle. Nálunk a családban ahol együtt építkezett a pár ott erősebb is a kapcsolat, nem csak együtt kell szórakozni, együtt kell szh@r dolgokat is csinálni. Éljetek együtt, küzdjetek együtt.

Akik 7 év után házasodtak azok egy bukó kapcsolatot akartak menteni persze hogy nem sikerült. Olvasni kell a sorok között főnök.

Nagyon egyetértek az előzőekkel, különösen 24-essel.

Annyit tennék hozzá, hogy ha netán X év múlva válásra kerül a sor, nemcsak a fele vagyont viszi a nő, hanem legtöbbször a közös gyereke(ke)t is. Ami - ha nemcsak arra kell neked a gyerek, hogy villogj vele a rokonok előtt - hatalmas érzelmi megrázkódtatás. Aztán utána 20-40%-kal csökkentett jövedelmedből (gyerektartás 1 ill. 2 gyerekre) kell megpróbálnod újraépíteni az egzisztenciádat. Miközben a volt feleséged esetleg ellened neveli a gyereket, ott tesz keresztbe a láthatásokkor, ahol tud, te meg mindent le fogsz nyelni, hogy a megítélt heti egy napon túl néha kikönyöröghess hét közben is egy délutánt a kisgyerekeddel.

Nagyon tanulságos lenne itt néhány gyakoris kérdést-kesergést végigolvasnod. Pl. attól az apukától, akinek az exe bíróságra megy azért, mert a gyerek focimeccse még tartott, mikor a láthatás percre pontosan kiszabott ideje letelt, így az apa nem vitte vissza az előírt időre a gyereket. Hiába jelezte ezt SMS-ben az apa az anyának.

Igen, elvileg sok év együttélés után is be lehet bukni egy házasságot... Nagy kérdés, hogy akik 7 év együttélés után egy év alatt bebukták, azok 7 évig EGYMÁSSAL vagy csak EGYMÁS MELLETT éltek?

Egy jó házasságban számos alapvető dologban kell hasonlóan gondolkodni, különben végeérhetetlen kínlódás és állandó veszekedések lesznek - illetve ezek következményeképpen általában válás.

Hasonlóan gondolkodni a pénz beosztásáról.

Hasonló elképzelés a szabadidő eltöltéséről.

Hasonló gyereknevelési elképzelések.

Házimunka beosztása.

Kapcsolattartás a szülőkkel, rokonokkal. Milyen gyakorisággal, mekkora családi összejövetelekkel?

Karácsonykor, húsvétkor szülők meglátogatása. Ennek beosztása, kompromisszumok keresése.

Hitbeli, világnézetbeli, politikai nézetbeli hasonlóságok - vagy a különbség tolerálása.

Melyikőtök hogyan viseli, ha tartósan ki kell mozdulnia a komfortzónájából? Pl. hosszabb ideig kialvatlan, nem kapja meg a korábban megszokott én-idejét (saját magára és kedvtelésére szánt időt). Mert egy gyerekvállalásnál ez pl. kritikus kérdés.

Melyikőtök hogyan viseli, ha külső körülmények miatt nem kapja meg a várt-vágyott dolgot? Pl. az egész évben várt családi nyaralás, amire spóroltatok és szabadságot tartalékoltatok, kútba esik a gyerek váratlan betegsége miatt. Félre tudjátok-e tenni ilyenkor személyes veszteségeteket és csak a gyerek gondozására, gyógyítására koncentrálni?

Mennyire tudjátok magatokat kívülről látni? Vita során bele tudtok-e helyezkedni a másik nézőpontjába? El tudod-e fogadni, hogy párod pénzt és időt akar szánni arra, ami neked teljesen lényegtelen?

Tudtok-e engedni a békesség kedvéért? Tudtok-e nem-visszaszólni, hogy tompítsátok, ne élezzétek az otthoni légkört? Ismeritek-e a másik idegesítő tulajdonságait (ilyen mindenkinek van!) és tudjátok-e azzal együtt is szeretni a másikat? Ha erre azt mondod, hogy nincs egymás számára idegesítő tulajdonságotok, akkor azt mondom: még nem ismeritek egymást, úgyhogy csak emiatt is várjatok a házassággal.

Ki tudtok-e állni egymásért mások (pl. szüleitek) előtt? De meg tudjátok-e védeni szüleiteket, testvéreteket, ha párotok méltánytalanul kritizálja, szidja őket?

Szerintem te még saját magadat sem ismered, nemhogy a párodat... 31 évesen nagyon naivan és gyerekesen szemléled az emberi kapcsolatokat.