Minden nő ilyen hogyha házimunkáról van szó?

Igen, én ilyen vagyok. Barátom nálam kicsit kupisabb, de szerencsére tőled még jó távol áll. Ő megértette, hogy nekem fontos és odafigyel az apróságokra.

Te miért nem vagy képes erre?

Nagyon jól csinálja. Ha elkezdené ezeket megcsinálni helyetted, teljesen hozzászoksz a kiszolgáláshoz. Egy darabig működik, te kényelmesen vagy, ő évekig nyel. De, ha jön egy krízishelyzet vagy gyereketek születik és ugyanúgy rászakad minden házimunka, egyszer csak robban, kiakad rád, te meg majd csak pislogsz, hogy eddig is így működött, most mi a baja mégis.

Szóval nagyon jól csinálja, hogy nem hagy elkényelmesedni. Ha nekem levennének mindent a vállamról, én is hamar hozzászoknék. De együtt éltek, egy pár vagytok, segítenetek kell egymást és a saját életereteket mindkettőtöknek tudnia kell rendben tartania, különben nem alakul ki a rutin.

A férjemhez ugyanígy áltam az elejétől kezdve. Ha nem rakta be a szennyesét, nem mostam ki, ha ott felejtette a földön a zokniját, arrébb rugtam csak takarítás közben. Ha nem pakolta be a mosogatógépbe a tálját és elfogyott a tiszta, megkapta a két napos koszos tányérba az ebédjét. Nagyon-nagoyn hamar hozzászokott, hogy neki is feladatai vannak és nem hotelben él. Ma már teljesen természetesen ágyaz be, pakol el és takarít ki. Rend van, nyugalom van és egyikünk sincs túlterhelve. Nem mellesleg a gyerekeink is ezt a példát látják. Elég hasznos.

Egy kapcsolat a kompromisszumokról IS szól. Ha együtt szeretnél vele élni, fogadd el, hogy neki igénye van a rendre, szóval alkalmazkodni kell. És nem, ne várd, hogy csinálja meg helyetted, ha őt zavarja, mert nem a cseléded.

Egyébként ilyenkor az anyukákkal is elbeszélgetnék, hogy otthon is ezt csinálja a kisfia? Így nevelte rendre? Nem hiszem.

Férfi vagyok, 10 éve élek házasságban.

Én az átlagférfinél rendszeretőbb vagyok, a feleségem szerintem a női átlagot hozza.

Elmondom, nálunk ugyanezek hogy vannak, ill. feleségem hogyan akarja.

- "amíg nem mosogatok el, addig nem nézünk filmet"

Este legyen egy mosogatás, annyi elég. És ha csak 1-2 tányér van, vagy holtfáradtak vagyunk mindketten, nem dől össze a világ, ha másnapra marad. Ha barátnőd az esti mosogatásra gondolt, akkor az a kérdés: film után akartok elmosogatni? Szerintem is több értelme van elrendezni a mosogatást, és a film után már nem kell vele foglalkozni. De ha nem sok, akkor nem kéne belőle problémát csinálnia, ha másnapra marad.

- "Tegnap este elfelejtettem magam után elpakolni, és az ebédlőasztal tiszta kupi volt"

Érdekes nálunk inkább a feleségem hagyja ott a tányérját/poharát/kiürült joghurtos poharát/összegyűrt szalvétáját az asztalon, de csak az esti mosogatásig. Énnekem természetes, hogy az étkezés azzal fejeződik be, hogy mindent elpakolok, mosogatóba teszek (kivéve, ha még aznap valószínű használni fogom). Sokszor csóválom a fejem, amikor a kávéscsészéjébe ismét bele van száradva a kávé - pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy kávézás után enged bele egy kis vizet. De ennyiért nem érdemes veszekedni egy házasságban.

- "Meg ha előlhagyom a cipőmet annyiszor mondja el hogy tegyem a helyére hogy már hülyétkapok."

Ha órákig benne volt a lábam, vagy még le kell tisztogatni, én is elöl hagyom. Viszont jogos szólni, ha útban van.

.

- "És amikor elfelejtek beágyazni, nem csinálja meg, csak panaszkodik hogy milyen kupis az ágy."

Hogy lehet azt elfelejteni??? A reggeli után kiszellőztetjük az ágyneműt, és bevetjük. Csak ezzel vannak befejezve a reggeli teendők. Ebben teljesen a barátnődnek adok igazat.

Szóval nagyobbrészt a barátnődnek adnék igazat, bár kicsit ő is lehetne rugalmasabb.

Alap, hogy mindketten tegyetek a rendért, háztartásért. Ráadásul te költöztél hozzá, az a minimum, hogy nem csinálsz disznóólat a lakásából.

Mégis mit gondolsz, beköltözöl a nőhöz és még majd körbe is takarít, meg kiszolgál?

Kapd össze magad, mielőtt kiteszi a szűrödet.

Kva gáz hogy felnőttként úgy kell veled bánni mint egy tinivel.

És még a barátnődet állítod be rigolyás házi sárkánynak.

Nőlj fel, felnőtt embertől az ilyen hozzáállás baromi ciki.