Sok lányt idegesít egy kapcsolatban?

A szakítás közös megegyezéssel történt, nem ő szakított. A kulcsok pont hogy jobban összetartottak minket. Őt nem engedték szétesni. Sajnos neki szerintem problémája volt mentálisan, mint egy átlagos lánynak. Nehezebb múltat cipelt. Ha nem folyamodok ilyen kényssemegoldásokhoz, mint pl ez is, akkor már az első év után végetérhetett volna a kapcsolatunk. Nem jártunk volna jobban vele. Így meg volt egy hét éves kapcsolatunk. Nem volt borzasztó. Egyáltalán nem. Inkább szeretet jelemezte. De véget ért rajtam kívülálló okok miatt. Nem írom le helyzet specifikusan, mert ő is olvashatja.

Olyan szépen megfogalmaztad ezt a nem láttál még olyan embert gondolatodat. Ezt el is teszem magamnak. Hát ha nem is láttál, most már hallottál. Ha mérlegre teszem a hét hétig dúl-fül hangulatát mások miatt, és a kieresztheti rajtam egy nap alatt az egy nap sokkal kevesebb, és még mosolyogni is fog a nap végén, és nyögni. (: A másik esetben két hét mosolyszünet. Nem olyan egyszerű ilyen kulcsokat készíteni, kitapasztani. Nekem is hét év alatt kitapasztalni, megtanulni a számára is megfelelően szeretni. Na mindegy, már vége van, a kulcsokat elteszem szép emlékbe, és tovább böngészem a kérdéseket.

Amit az okokról írtam, akár értheted úgy, hogy az ok már szükségtelen. Lehet hogy már szerves részemet képezi azáltal hogy feldolgoztam, és az önismereti részem már a tanulási folyamat részeként már megszabadult tőle. Lehetek úgy minden, hogy már semmi sem vagyok. Vagy épp fordítva, minden vagyok és közben semmi sem. Egy földhözragadtabb példával él a tankönyvre sem van már feltétlen szükséged azután, hogy felszívtad belőle a tudást. Akár el is dobhatod. A tudásod megmarad. Persze érdemes megtartani ha netalántán frissítésre szorul, és amúgy is szemetelni csúnya dolog. De akár a tankönyvben tárolt tudás is elévülhet, hiába tanulja az ember újra, hiába frissíti fel, már nem fogja ugyan azt az eredményt adni egy gyorsan változó világban. Ráadásul ennek a tankönyvnek a megléte még csak nem is szükséges ahhoz hogy saját tankönyvet írj. Valami ilyesmit értettem az ok nélküli okozaton. És mi az a cél amit valójában el is érünk? Nekem az a tapasztalatom, hogy később pont mi magunk leszünk azok akik elpusztítják azt amit korábban elértünk. Vagy ha nem is mi magunk majd az utánunk következő generációk...

A mondásodhoz hozzátenném azt a szintet, amikor már nem tudatosan tudod. Az kevesebb energiát igényel, mint amikor tudatosan teszed amit már tudsz. Helyzetfüggő hogy melyiket kell alkalmazni.

Azt hiszem az én esetemben a trollkodás nem gyengeséget leplez, hanem erősséget fed fel. Persze nekem is megvannak a gyengeségeim, múltból fakadó sérelmeim, de már nagyjából túl vagyok mindenen. Szinte a véletlen műve is lehetne hogy a trolkodás tünetegyüttese ezekből fakad, ezekbő táplálkozik. Talán valaha így volt, de ma már biztos h nincs így azokat a rossz dolgokat már felfalta, megemésztette, talán ki is kakilta, és már nincsenek. Lehetnek helyettük virágok, és mondjuk fényenergia. Miért is ne lehetne. És a mechanizmus már önműködő, erősséggé nőtte ki magát és próbálom megtagadni az előnyös oldalát...