Szakítanál a pároddal, ha elmenne 5 hétre nélküled nyaralni?

Életképtelen lennék?... Ha szakítunk neki el kell költözni tőlem, mert nálam lakunk. Mivel 3 hét múlva munkanélküli lesz így a rendelkezésére álló fél lakásnyi pénzhez nem fog tudni hitelt felvenni. Albérletet úgy vállalhat, hogy feléli a lakás árát. Ameddig dolgozott is maximum nullára jött ki, nemhogy albérletet fizessen.

Úgyhogy nélkülem elköltözhet jó messze a fővárostól a fia nélkül, mert ő anyukánál van elhelyezve.

Valaki kérdezte, hogy mi a valódi oka, amiért nem akarom, hogy nélkülem/nélkülünk menjenek.

A lányom nélkül nem tudnék menni, mert 8 évesen egyedül nem maradhat, és nincs, aki vigyázna rá. Régebben voltak arra próbálkozások, hogy apukánál legyen, ha már el nem engedi, de a nyaralás előtti nap visszamondta és jókat röhögött rajtunk, hogy akkor maradunk itthon...

Az zavar a legjobban, hogy komoly akár nagy anyagi vonzatú döntéseket a 12 éves fiával beszél meg, és velem csak közölve van. Így nem érzem magunkat családnak. Vannak ők ketten, meg vagyunk mi ketten. A kapcsolatunk elején ezt megbeszéltük, hogy mindkettőnknek a saját gyereke az első, de én mindig mérlegelem, hogy ki mennyit nyer és mennyit bukik egy-egy döntésen. Nála nincs mérlegelés, ha a fia pl. 1%-ot nyer egy helyzeten én meg 99%-et bukok, akkor gondolkodás nélkül meglépi, mert a gyerek az gyerek és én is biztosan örültem volna egy ilyen gyerekkornak. Persze, de egy gyerek nem tudja, hogy minek mi a következménye, milyen ára van...Most bárkinek mondanám, hogy szeretne-e elmenni egy ilyen amerikai 5 hetes útra szinte mindenkinél igen lenne a válasz. Aztán ha jobban belegondolunk, hogy mennyi az ára, mennyit kell azért dolgozni, hogy a legtöbb munkahelyen el sem engednek 5 hétre... a rengeteg szervezés, nyelvtudás, ki tud elvezetni egy lakóautót, mi fontosabbra kellene még a pénz, stb. Láttunk egy éves óceánjárós utat is, ennyi erővel erről is megkérdezhetnénk a gyerekeket, hogy suli helyett szeretnének odamenni a házunk árából.

Az is felhúzott, hogy hirtelen felindulásból ismét felmondott és a munkakeresés helyett milliókat költ el... az elmúlt 4 évben egy forintott nem tudott megtakarítani munka mellett sem csak éli fel a házunk árát. 3 befektetésből 2-szer óriási bukott. Elhiszem neki még mindig, hogy simán tudna nyerni is, de először mutassa meg mielőtt a maradékot is elköltené...Szülők vagyunk. Először legyen rendes otthon, utána a luxuscikkek.

Ahol nálam lakik az a szüleim haza (ők nem itt laknak) , ahonnan pár év múlva ki leszünk téve. Ezen kéne kattognunk, de még ilyen hosszú, drága nyaralásba is belementem volna, egyszer élünk alapon... de így még külön is már túl sok nekem. A felelősségteljes énem ordít. Nyilván mi a lányommal nem fogunk a Balatonon túl menni, ha elengedjük őket, mert okes, hogy külön pénz, de a lakás pénzünk már igyis nagyon ki van centizve.

Igen persze, de ő úgy van vele, hogy mi lesz, ha később már nem mehetnek. Annyi minden volt mostanság... (covid, infláció, háború stb.)

Lehet, meg az is lehet, hogy most esnek az ingatlan árak aztán majd hirtelen kilőnek, mint pl. az első covid hullám után. Jobban bánnám, ha lakásunk nem lenne, minthogy élményeink. Szerinte ráérünk ezen majd, akkor gondolkodni, ha aktuális lesz. Okes, de akkor már nem fogunk tudni visszamenni az időben...