Sok férfi miért tekint úgy a barátnőjére /feleségére mintha az egy bejárónő lenne? Miért alapvető dolog hogy a nő főz mos takarít rá mintha a férfi egy szállodában élne?

#30

Tényleg nem ismersz értelmes verziót?

Nagyjából megfelezzük a házimunkát a párommal, minden feladatot az csinál, akinek több kedve/ideje/kapacitása van, aztán csókolom. Őszintén szólva nekem fura, hogy valakiknek ez ennyire problémás dolog...

Gyerek nem értem hogy jön ide, amúgy nekünk nincs és nem is lesz. Dolgozunk mindketten, és házimunkát végzünk mindketten. Így természetes.

Viszont mi lenne a baj azzal, ha lenne és a párom maradna otthon vele? Valamivel többet keresek nála, így felmerülne ez is. Ismerek házaspárt, akiknél a férfi maradt otthon a gyerekekkel, mindenki túlélte, és jól vannak. Semmi nincs ebben. Az apáé is a gyerek.

(Látom, időközben megjelent egy másik 78%-os, de én vagyok, akit eredetileg megtaláltál, a #28-as)

#16

Latszik, hogy nem volt komoly kapcsolatod. Vannak anyosok, akik megkeseritenek az eletedet, ha nem ugy bansz a fiukkal, ahogy ok elvarjak. Nekem speciel durva anyosom szerencsere nem volt, de egyik baratnomet pl mindig szamonkeri az anyosa, fozott-e a fianak es cirkuszol vele, ha nem, hiaba vedi is a fia a baratnojet...

Na mindegy, csak fejezzuk mar be azt, hogy az a hibas, aki nem rugja ki rogton a pasijat. Meg akit vernek ott az aldozat a hibas, nem? Mert nem volt millionyi eset, mikor a no megszabadult a ferfitol vegre, o meg errefel megolte ot vagy a gyereket... persze, a legtobb nem igy vegzodik, de SZAMOS eset. Nem a masik tehet rola, hogy x.y. pszichopata/himsoviniszta vagy akarmi.

En is terelgettem a parom, mikor haziasszonykent kezelt, aztan belatta, hogy en nem leszek a labtorloje. De o enyhe eset volt alapvetoen is.

Csak azert kommenteltem, mert rosszul vagyok ettol az "amit kapsz azt erdemled" dumatol. Ha az elet ilyen egyszeru lenne...

#42

Nem kötelező anyóssal pletykapartizni.

Nekem szerencsére normális anyósom van, de például apai nagymamám és édesanyám ki nem állhatták egymást - nem is találkoztak, max 5 évente, mikor akkora esemény volt, hogy megjelenhettek ott mindketten úgy, hogy egymáshoz kellett volna szólniuk.

Anyósomat is utálta az ő anyósa, na és? Elkerülték egymást messzire, aztán kész.

Senki se kötelezhető rá, hogy olyan emberrel találkozzon, aki folyton csak ócsárolja. Tojni kell rá, hogy a kedves mamának valami nem tetszik. Túl rövid az élet, hogy kotnyeles öregasszonyokkal foglalkozzunk.

(Félreértések elkerülése végett: NEM az idősekkel és NEM az anyósokkal van bajom, de az az anya, aki a felnőtt gyereke kapcsolatába belekotyog kéretlenül, és szidalmazza a gyereke választottját, az a szememben kotnyeles öregasszony.)

Teljesen értelmes verzió a te verziód 78%, csak a való életben az volt általában tapasztalható számomra, hogy próbálták "rámtolni" a nagyobb részét a dolgoknak, amikor meg jeleztem, hogy ejnye, azért illene már valamit csinálni, mert nem ott tart már a kapcsolat, hogy vendégségben van, hanem itt él. Erre kaptam általában, hogy én őt minek nézem, cselédnek? Hát köszönöm szépen, csak meg lett kérve amit megcsinál vagy nem csinál, nem pedig azon futjuk a köröket, hogy jogosan kérem meg, hogy ugyan egy alap ebédet dobjon már nekem össze, mert munka mellett egész héten én vezettem a háztartást és egy nap szeretnék már arra hazajönni, hogy nem kell semmit csinálnom és pihenhetek egy kicsit. Itt is azt látom, hogy fel sem merül, a lányokban egy olyan hapsi kapcsán, aki kapcsán jó pont ugye, ha egyedül él, hogy végez házimunkát és a házimunka nem elvégezte magát, míg ők a kanyarban sem voltak. Inkább ha felmerül, hogy jó persze, tök szép és jó egy kapcsolat, de jár ám házimunkával, mintha átesnétek annak a bizonyos lónak a másik oldalára és úgy van beállítva, hogy hazamegyek, megzabálom amit főztél, lerendezlek, aztán szisszentek egy sört, bevetődök a tv elé, ti meg mehettek takarítani és minden nap ilyen. Nem, nem ilyen minden nap, csak azt mondom, hogy legyen már egy nőben is annyi, ha már bennem is van férfi létemre, hogy a pincétől a padlásig felnyal egy ingatlant, mert én is megteszem. Ha képtelen az a gondolat, hogy lehessenek olyan napok is, amikor vagy az egyik vagy a másik fél pihenhet OTTHON bűntudat nélkül egyszer-egyszer, akkor nem értem mitől kellene úgy elszállnom. Én csak ez ellen a mindig közösen, mindig felesben megosztott és grammra pontosan kimért dolgoktól vagyok már annyira rosszul, hogy a belem kifordul már tőle. Most tényleg azon kell rugózni, hogy egy fűnyírás "ér annyit", mint egy mosás meg teregetés vagy csak a fűnyírás, bevásárlás, ebédfőzés ér ugyan annyit, mint egy mosás meg egy teregetés. Feltételezzünk már egy kis rugalmasságot a másik részéről és álljunk úgy hozzá, ne legyen már ez a szőrözés, mert semmi értelme nincs. A pénzügyek terén sem értem ezt a filléreskedést, amit levágnak egyesek. Ha nem tesz bele a perselybe mindkét szerencsétlen minden hónapban 32.457 forintot és 43 fillért, hanem pár hónapig az egyik belecsesz 65 ezret, a másik meg egy húszast, mellette meg próbál a másik kedvére tenni és más téren teszi oda magát, akkor megy a sipákolás, óriáscsecsemőzés, golddiggerezés meg még az Isten tudja még mi. Csak azt mondom, hogy férfi és nő egy kapcsolatban, amire majd egy családot akar alapozni, ne üzlettársak legyenek már és ne egy rohadt vállalkozásra redukálják már le a családot, meg az otthont. Pontosabban tegye, akinek gusztusa van hozzá, ha neki ez tetszik, akkor ez tetszik, nekem meg más tetszik, ezért meg ne járjon már oltogatás.

32/f

Szerintem abszolút nem általános a kérdező felvetése. Elég nagy a baráti társaságunk, szinte mindenki lakásban él és mondjuk 95%-ban segít a férfi a lakás körüli teendőkben. Persze mindenkinek megvan a maga mumusa, így általában úgy osztjuk fel a feladatokat, hogy az mindenkinek "jó" legyen.

A maradék 5%-nál a férfi tényleg nem nyúl a porszívóhoz, de ott meg a kapcsolatban ez az egyetlen probléma, amit a nő tud kezelni, őt nem zavarja, hogy ez az ő dolga. Főzni viszont ott is főz a férfi, avagy bütyköli a közös autót, motort, bútort, akármit, szóval annyira talán nem egyoldalú a dolog.

Én családi házban nőttem fel. Nálunk evidens volt, hogy anyu főz, közben takarít, míg apu kint nyírja a füvet, sövényt, felsöpör, avart szed, gyümölcsfát permetez, kereket cserél az autón, stb. Ezzel sincs gond szerintem.

Minden le lett írva. Engem már csak az érdekel, hogy a fűnyírás mi az Istenért van mindig a férfi oldalra rakva. Hűha, nehéz ám beindítani és tologatni egy fűnyírót.

Simán megcsinálom, nő létemre, sőt bútorokat cipelek. Szerelek, stb.

Férfi meg női munka. Vicc az egész. Manapság már nem igen létezik ilyen.