Neki volt igaza, vagy én reagálom túl?

Párommal az összeköltözésünk előtt úgy döntöttünk, hogy az ő házában fogunk lakni, mert az nagyobb. (Nekem kisebb lakásom van). Ebben a házban élt együtt 3 évig egy nővel, akit megismerkedésünk előtt kb. 5 évvel dobott ki. Végig hallgattam az egész történetet elejétől a végéig, és alapból idegesít már az is, hogy folyton előjön a nő valamivel kapcsolatban. Néha már olyan, mintha valami távoli rokon lenne. Másfél éve vagyunk házasok. Kb. úgy egy éve kimentem a műhelyébe, ahol bütykölni szokott, és megláttam, hogy a falak össze vannak firkálva. Az említett hölgy rajzolgatott szívecskéket, irogatott ilyen "szeretlek", meg "macikám" dolgokat. Akkor megkértem, hogy tüntesse el a falakról, mert engem zavar. Már akkor mondta, hogy hát ennek semmi jelentősége, nem kell ebből fesztivált csinálnom. Elkaptam egy flakon festéket, és néhány feliratot átfirkáltam, majd kértem, hogy a többit is legyen szíves tüntesse el. Azóta talán egyszer voltam ott, úgy fél éve, megint kértem, hogy a firkálmányokat fesse át, mert nekem rosszul esik, ha belépek, ezeket látni. Tegnap beugrottam megint, és semmi változás. Szóltam, hogy fesse már át, erre azt reagálta: "ha annyira zavar, akkor fesd át magad". Mondtam neki, hogy én azt szeretném, ha ő tüntetné el önszántából. De ha nehezére esik, akkor inkább hagyjuk a p...ba az egészet. Mérgesen rámförmedt, hogy: "ezért jöttél ide, hogy provokálj?" Nagyon rosszul esett. Este a házban mondtam is neki, hogy felőlem oltárt is állíthat annak a nőnek, már nem érdekel. Mérgesen nézett, de nem szólt semmit, csak hogy őt ez nem érdekli. Erre rávágtam, hogy "majd érdekel, ha én is teleírom a szoba falát az exeim nevével." Erre felpattant, kiment a műhelybe és átfestett mindent. Reggelre sem múlt el a csalódottságom, megingott a bizalmam, és el vagyok keseredve, hogy miért nem lehet ebben a kacsolatban, hogy csak MI vagyunk, más nem. Szerinte én reagálom túl... Mi a véleményetek?