Egyedi jelenség a férjem a mai világban vagy sok ilyen pasi szaladgál?

Rengeteg normális férfit ismerek. Férjet meg mi választunk, tehát evidens, hogy ő is rendes. Nem tudom miért divat ma szidni a pasikat. Nincs tökéletes ember, sem nő, sem férfi, de azért többségünk normális

Persze, hogy itt állandóan panaszkodást olvasol, hiszen miért tegyen fel kérdést az, akinek semmi megoldandó problémája nincs? Az én környezetemben sem divat szidni a férjeket, egy barátnőm van, aki folyton szapulja a párját, amit őszintén szólva nem értek, a pasi teljese normális.

Az én férjem is ilyen, és még mellette nagyon okos is. És szerencsére az anyós is teljesen normális. Sajnos az apukáját nem ismertem, mert meghalt, ezt bánom, mert ő is nagyon jó ember volt,ezt mondják. Néha arra gondolok, nem is ember a férjem, hanem egy angyal.

Én is ilyen vagyok, de a lányok a rosszfiúkat szeretik sajnos. Ránk csak családalapításkor kerül sor.

Úgy érzem én is megtaláltam a számomra legideálisabb társat. (Bár házasok még nem vagyunk, de az eljegyzés már lóg a levegőben :) ) Ő is magas, jóképű, mindenkivel azonnal megtalálja a közös hangot. Mindig hazajár munka után, besegít a házimunkában, ő is kiveszi a részét a kutya gondozásában, sétáltatásában. Általában együtt járunk vásárolni, de ha szabadnapos, akkor kitakarít ha éppen szükséges, elmegy magától bevásárolni, feladja a csekkeket, és nem a gép, vagy a tv előtt ül egész nap. Rám is felszaladt pár kiló, bár nem terhesség miatt, hanem mert irodai munkát végzek lassan 1 éve és hát a mozgás az úgy kimaradt nálam mostanában...fogyókúrázom, de sosem mondta, hogy meghíztam, vagy hogy fogynom kéne. Az ágyban is tökéletesen kielégítjük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, és nálunk is közös kassza van. Nem filléreskedünk, vagy lessük, hogy ki, mennyit költött, meg általában azért megbeszéljük ha nagyobb kiadás várható. Szerencsésnek érzem magam, mert előtte azért én is kifogtam pár idiótát. :) És igen, ritka az ilyen férfi, de lehet, hogy valakinek pedig nem felelne meg Ő. Szerintem ez attól függ, hogy kinek milyen igénye van, mit vár a másiktól, mik a közös céljaik, terveik.

Igaz, hogy még nem férj, és gyerekünk sincs, de jellemre a párom is hasonló kategória, annyi plusszal fűszerezve, hogy még a családja is szerethető. :) Én még nagyon fiatal vagyok, így olykor azt érzem, hogy unalmas (főleg, ha összevetem a csoporttársaim életstílusát a miénkkel :D), de az eszemmel tudom, hogy ennél jobb "alapanyag" nincs. Eszméletlenül bánt, hogy nem tudja megfogalmazni a problémáit, vagy ha igen, akkor egy-egy veszekedés alatt utal vissza hetekkel azelőtt történtekre, és nekem akkor koppan, hogy basszus, baja van. Barátai neki sincsenek sajnos, az egyetem miatt összeköltöztünk 2 éve, így maga mögött hagyta a régieket, és bárki bármit mond, a távolság számít. Olyanok meg, akikkel összejárhatnánk, főleg nincsenek, és szerintem ez azért nem elhanyagolható bökkenő. Mindent összevetve nagyon szerencsés vagy, azzal, hogy zárkózott, nem tudsz mit tenni, talán idővel egyre nyitottabb lesz feléd, ne erőltesd. Viszont az ismerkedős problémát minél hamarabb orvosoljátok, szerintem (!) nagyon fontos része egy jó párkapcsolatnak. Mi is igyekszünk. :)