Miért nem lépnek ki a rossz kapcsolatokból?

" Az ül rózsaszín felhőkön, aki azt hiszi, h van tökéletes pasi, meg tökéletes és hibátlan kapcsolat."

53 %-os, te nem vagy normális. Magyarul oké, hogy valakit szexre kényszerít a férje, mer' háát nincs tökéletes férfi? Az egy dolog, hogy nem minden tökéletes állandóan, de jó, hogy ne legyek hálás, mert csak megver meg megerőszakol. Akér fe is köthetne, nem?

(Nem, nem vagyok feminista, de basszus, a feleség köszönje is meg a verést, mi?)

Nagyon nagy a nyomás az emberen. Az első kapcsolatomból közel két év vívódás után léptem csak ki. Ennek kismillió oka volt. Amikor összekerültünk, a tojáshéj még a fenekemen volt, nem is tudtam elképzelni, milyen lehet az élet nélküle. A családom szerette, mert kedves, vicces, segítőkész ember volt. Folyamatosan azt hallgattam, hogy milyen jól egymásra találtunk, és hogy nagyon helyes, amit csinálunk, így kell csinálni, nem agyba-főbe pasizni, hanem szépen a közös életünket építeni.

Igazából el se tudtam képzelni, hogy milyen lehet nélküle. No meg 24 évesen kezdjek új életet? Öreg vagyok már ehhez, gondoltam. Azóta évek teltek el, kapcsolatok jöttek-mentek. Azóta megerősödtem, már nem tűröm el a megalázást, tudom, mit akarok egy kapcsolattól, és csak olyanba vagyok hajlandó belekezdeni, amitől ezt meg is kapom. Bár nagyon vágyom már családra, gyerekre, nem érzem azt, hogy mindenáron. Nem érzem azt, hogy bele kell ugranom valami hülyeségbe, csak mert "itt az ideje". Inkább legyen később családom, de az jó legyen.

Néha eszembe jut a régi énem, mosolygok rajta. Kis naiv, azt hitte, hogy nincs élet az akkori pasin túl :)

Van viszont olyan barátnőm, aki nem ment át ezen. Fiatalon lett egy pasija, de sose éreztem azt a nagy szerelmet rajtuk. 7 év alatt nem jutottak egyről a kettőre, de akkor már jó, ha havonta szexeltek. Én meg értetlenül álltam a dolog előtt. És pontosan ugyanazokat az érveket hozta fel az együtt maradás mellett, mint én a régi kapcsolatomban. Öreg már, gyereket akar, és ezt a pasit legalább ismeri. Úgyhogy eljegyeztette magát - és utána se változott semmi. Sajnálom őt, mert ezzel a helyzettel az a gond, hogy minél jobban belemászik az ember, annál nehezebb utána kimászni. De azon kívül, hogy elmondom a véleményem, ha kérdezi, nem sok mindent tehetek.

erdekes, h hazassag nelkul is lattam ezt.

verte a baratja, a gyerek a lany szuleihez nem mert menni mert kapott volna ennek ellenere csak egyutt voltak 2 evig.

erre mit lehet mondani? aki norma gyerek volt azt meg ott hagyta...

Ez sokkal bonyolultabb téma annál, mint hogy általánosságban lehessen boncolgatni.

Az biztos, hogy minden sz.rság gyerekkorból jön. Egy feltétel nélküli szeretetben felnőtt gyerek nem fog egy agresszorhoz "kötődni". Az ilyen nőknek gyenge az önértékelésük, ezért nem mernek lépni. (tapasztalat) Amíg helyre nem teszik magukat, addig nem készek a változásra és hiába válnak el, egy újabb szemétládába habarodnak bele.

Az csak látszat erősség utolsó! Az agresszor is gyenge, bizonytalan valójában. Két bizonytalan ember egymásba kapaszkodása. Mindkét oldalról függőség.

milyen szeretetet tud adni az, aki magát sem szereti? Aki hagyja, hogy lábtörlőnek használják?