Vannak itt olyanok, akik valószínűleg már sosem házasodnak meg, de akartak volna? Mondjuk 25-30 felettiekre gondolok. Hogy viselitek, és mikor fogadtátok el?

Ha jövőbe látó vagy, és már tudod, hogy soha többet nem lesz barátod, akkor azt is tudnod kell, hogy fogod az életedet tovább élni.

Milyen nagy karriert lehet 28 éves korig befutni, amitől megijednek a fiúk?

Hm, érdekesek a válaszok.

Én 33 éves nő vagyok és hasonló gondolatok járnak a fejemben egy ideje. Volt egy 12 éves kapcsolatom, aminek úgy indultunk neki mindketten, hogy együtt fogjuk leélni az életünket, de sajnos az akkori párom mentális betegsége és az egyre fokozódó hangulatingadozásai miatt szétmentünk, mert a végén már tettleg bántalmazott. Nagyon nehezen tértem magamhoz abból a szakításból. Aztán megismertem a jelenlegi páromat, akivel négy éve vagyunk együtt. Neki még nem volt komolyabb kapcsolata és én kis naiv azt hittem, idővel majd megkomolyodik. Most úgy tűnik, jobban járok, ha kilépek a kapcsolatból, mert négy év után is csak a haverok a legfontosabbak, együttélésről még csak beszélni sem lehet vele.

Ha belegondolok, 33 évesen nekiállok keresni a megfelelőt, rendben. Esetleg szerencsém van és találok valakit, akivel jól kijövünk és el tudjuk képzelni a közös jövőt. Ez legalább két év, legalábbis a gyerekvállaláshoz nem elég, hogy pár hete ismeritek egymást, nem árt együtt élni előtte, hogy kiderüljön, valóban tudtok-e egymás mellett létezni hosszútávon. Tehát addigra tegyük fel, már 36 éves leszek. Ennyi idősen szülni már erősen kockázatos, de persze lehetséges. Viszont ha valamiért az a kapcsolat sem működik, akkor így jártam.

Tehát azt gondolom, ezek az aggodalmak azért nem olyan alaptalanok, bár a kérdező csak 28 éves, ott még van idő.