Milyen nőkből lesz szerető?

Egyszerűen nem vagyok képes megérteni, hogy papíron teljesen normális, huszon és harmincéves nők hogyan kerülnek alárendelt, szeretői szerepbe például a főnökükkel, vagy csak random férfiakkal. Annyi kétségbeesett, szánalmas kérdést olvasni itt gyakorin is, hogy csak néz az ember. Reménykednek, hogy a pasi otthagyja a feleséget/barátnőt értük, holott teljesen világos hogy ilyenről szó sincs. A szeretőnek a párkapcsolat nélküli szex a lényege, így logikusan az esetek nagyrészében ez így is marad.

Rossz olvasni, hogy egyesek miket élnek át, és számomra ez feldolgozhatatlan. Még fiatalabb vagyok (24 éves), de hallok sztorikat akár legjobb barátnőimtől is, akik elcsábulnak a feletteseiktől, SZERELMESEK lesznek általuk idealizált személyekbe, akik nyilvánvalóan kihasználják őket testiségért. Nem magamat akarom fényezni, de eszembe sem jutna kezdeni foglalt emberrel. Erre a szeretők általában úgy reagálnak, hogy hát nem tehetnek róla mert beleszerettek az illetőbe, de ilyenkor meg felmerül a kérdés hogy ennyire agyatlan ösztönlények-e vajon, vagy direkt viselkednek úgy mintha még mindig 16 évesek lennének. Abszurd teljesen hogy olyan nők akarnak majd gyereket, családot akik a saját erkölcseiket földbe tiporva akár évekig voltak szeretők előtte. Rosszabb esetben teherbe esnek, és egyedül kell felnevelniük a gyereket, amit nem is kell ecsetelnem hogy mennyire káros.

Igazából engem nem érint ez a probléma, csak kétségbe ejt hogy egyes női társaim mennyire életképtelen férgek. Képesek tönkretenni családokat azért hogy megkapják azt a minimumot amit a megcsaló fél dob nekik. Ez mégis kinek elég? Fiatalon miért nem mindenki a teljes boldogságot keresi, miért elégszik meg egy csinos, normális csaj a szeretői státusszal? Másoknak nem derogál, hogy örök másodikok, és mindössze lopott órák jutnak nekik egy kapcsolatban, ami ráadásul a testük kihasználásáról szól? A hányinger kerülget ha ilyesmire gondolok.

Szinte én érzem magam prűdnek hogy a saját korosztályom érdekel elsősorban, és eszembe sem jutna a főnökömmel kavarni. Pedig tényleg csomó mindenben benne szoktam lenni (szexuális értelemben is), de a gerinctelenség nincs köztük. És egyszerűen nem is tekintek potenciális partnerként egy foglalt férfira, pedig kezdeményeztek már jócskán (sajnos).

Lányok (akik szeretők), megéri mindez? Ti inkább az örök szingli kategória vagytok, vagy akartok komoly kapcsolatot, de nem érzitek lehetőségét? Komolyan érdekel.