Szakítanom kéne vele, de félek tőle. Mi a teendő?

Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat és elnézést, hogy csak most írtam de egész délelőtt zajlódott az élet.

Kedves utolsó neked is köszönöm, de idegen embernek nem adom ki a lakcímem az interneten, gondolom megtudod érteni miért!

Tehát sajnos az arcomra van írva, ha valami gáz van és ezt párom (exem?) is észrevette este. A kanapén aludtam el tv nézés közben, ő megkérdezte mi bajom van és egy második körben is próbáltam neki elmondnai, hogy nagyon nem érzem jól magam vele, egy ideig elmennék egy barátnőmhöz lakni. Ott mintha megtört volna, először azt hittem idegbeteg lesz, de elkezdett sírni és kérlelni, hogy ne menjek el. Sosem sírt még előttem, nyilván nagyon rossz érzés volt nekem is.

Viszont bármennyire is akartam neki hinni, én ebben nőttem fel. Anyukámat az egyik exbarátja 8 éven át bántalmazta, rengeteg kiskori emlékem van erről és emlékszem arra is, hogy hány szakember segítségével tudott újra kapcsolatba kezdeni sok sok év után. Emlékszem a rendőrségi ügyekre, a költözésre, amikor az új házunkhoz is odajött és ordítozott az utcáról, ezek mind mélyen bennem vannak és NEM akarom ezt megélni.

Ellenben féltem attól is, hogy ha túlságosan szívtelenül viselkedek vele akkor megüt, úgyhogy abban maradtam vele, hogy kérni fogok 1 hét gondolkozási időt, amiben találkozgathatunk és beszélhetünk közben, de nem akarok vele aludni ezidő alatt, se felmenni hozzá.

Így hát összepakoltam egy sporttáskába a ruháim egy részét, a laptopom meg a kozmetikai dolgaimat és ma reggel 9 órakor eljöttem tőle. Feljöttek barátnőmék, nem volt semmi. Meglepő módon csöndben ült a szobában mint valami kiskutya, meg se nyekkent.

Ezt a taktikát interneten olvastam amúgy, volt időm utána járni bőven tegnap. Féltem közölni vele, hogy végleg lelépek, úgyhogy muszáj volt hazudnom neki arról, hogy találkozgathatunk, beszélgethetünk még. Gyűlölök hazudni de itt nem volt más opcióm.

Amint átértünk ide autóval írtam neki egy rettentő hosszú üzenetet amiben megkértem, hogy soha többé ne keressen és a maradék cuccaimat nyugodtan dobja ki, de ez nem fog működni. Letiltottam mindenhonnan, telefonszámát is tiltólistára raktam, rejtett számokat is letiltottam.

Tényleg köszönöm a sok választ, sokat segítettek megerősítettek abban, hogy ezt kell tennem. Tudtam én is, de így könnyebb volt.

Hogy ezután mi lesz, hát tényleg nem tudom perpill. Barátnőmék nappalijában fogok egyenlőre dolgozni, amíg a járvány helyzet van, utána remélem haza tudok költözni. Anyukámmal este fogok skypeolni, elmesélek neki mindent, de ettől is tartok kicsit mert biztosan hibáztatni fogja önmagát, hisz ugyanezen a sémán ment keresztül 15 éve, amit én végignéztem.

Tényleg nem tudom most mi fog történni, amit bánok, hogy a kaucióban benne van 150 ezer forintom amit sosem látok többé, de legyen ez a járulékos veszteségem, meg az otthagyott dolgaim.

Szakembert biztos felkeresek, akár online is. Eléggé hullámzik a kedvem, össze vagyok törve, de fejben megértettem, hogy ez nem volt normális és már fél éve megkellett volna tennem ezt a lépést. Remélem a barátaimmal megtudok békélni idővel.

Köszi mindenkinek tényleg és vigyázzatok egymásra!!!! Az utolsó mentsváram volt ez az oldal, senkivel nem tudtam beszélgetni, senkitől nem tudtam tanácsot kérni pedig pont ennyire lett volna szükségem, egy utolsó pici megerősítésre. És ezt tőletek megkaptam. Köszönöm!!! ❤️