Anyóssal való probléma, hogyan oldható ez meg?

Távkapcsolatban élünk vőlegényemmel, az esküvőnket szervezzük.

Mivel az esküvő ott lesz ahol ők laknak, vőlegényem azt szeretné, hogy majd béreljek esküvői ruhát helyben.

Én több helyen is megakartam nézni és szerintem ez nem olyan egyszerű dolog, de ő úgy gondolja, hogy majd az anyósommal elmegyek, de én a saját anyukámmal akarok, hisz mindig elterveztem, hogy majd anya-lánya programként segít kiválasztani a megfelelő ruhát.

Szüleim 450 km-re laknak, így anya nem tud csak úgy lemenni, hogy nézelődjünk.

És nem értik meg, hogy nekem ez fontos és hogy én anyával akarom ezt nekem ez szent.

Ami zavar még, hogy a szülei mindenhova jönnek velünk, az étterembe megbeszélni a dolgokat, a díszítőhőz és az összes szolgáltatóhoz és úgy érzem, mintha mi ezt magunktól meg se tudnánk beszélni...

Zavar az is, hogy akárhova megyünk kirándulni párommal mindig fel kell hívni a szüleit, hogy megérkeztünk, majd ha indulunk haza.

Ha a vőlegényem eljön hozzám(szüleimhez) akkor is mindennap telefonál velük és sokszor írkál nekik messengeren és engem ez úgy idegesít...

Nem jön sok időre, hisz ő h-p-ig dolgozik, ált. én megyek több időre, mert nekem csak csütörtökig van suli, de ő nem bír ki 2 napot, hogy ne pötyörésszen.

:((((((

Szomorú vagyok, mikor azt mondja, hogy ő úgy várja, hogy összeköltözzünk, mert én ezt nem tudom elképzelni, hogy ő most ezt tényleg várja, mert annyira a szüleihez van nőve.

Ami még zavar, hogy olyan településen szeretne élni, ami az országban talán majdnem a legrosszabb. Mind gazdasági, mind biztonsági szempontból, de legalább a szülei, testvérei közel élnek.

Tudom nem ez számít, nekem az a lényeg, hogy nyugodt, békés, boldog életünk legyen, nem a pénz a lényeg. Csak kezdek kicsit aggódni, hogy ez így tényleg biztos jó lesz -e.

:((((

Én tényleg őszintén nagyon szeretem őt! És ő is engem tudom! :( csak már idegesít ez az egész, szeretném, hogy mi legyünk kettesben, hogy azt lássam, hogy boldog velem mikor mi úgy ketten vagyunk, tényleg csak ketten. ://///

És az a rossz érzés van bennem, hogy hiába mondja, hogy készen áll valójában nem áll készen.

Két év múlva lenne az esküvőnk amúgy.:)

Tényleg nagyon harcolunk egymásért és szeretjük egymást, másfél éve tart ez a távolság és kicsit nehéz elfogadni ezt a helyzetet!:(