Nagyon rendetlen férfi?

Azokhoz a nőkhöz szólna leginkább a kérdésem, akiknek sikerült megoldást talániuk a párjuk rendetlenségére, igénytelenségére. A barátom dolgozik, én tanulok. Heti egyszer takarítok, szüleimnél is mindig így volt, sőt, volt, hogy ritkább volt, mivel figyeltem a rendre. Ha valamit összepiszkoltam, kiszórtam, kiborítottam, azonnal feltakarítottam, hogy ne hétvégére halmozódjon fel az egész heti piszok. A barátom viszont egyáltalán nem figyel rá, a koszos munkaruhájától kezdve a szemetéig mindent ledob a padlóra, ha kiszór valamit, otthagyja, esetleg lesöpri a padlóra. Ha kiönt valamit, nem törli fel. Lecsesz, ha az ágyban eszek, de pont ő az, aki sokszor tányért se fog, összemorzsázza, aztán a földre söpri. A szennyesét szétdobálja, ahol éppen leveszi, pedig kb 3 lépés lenne elvinni a szennyestartóig. Otthoni ruhából elővesz 3 nadrágot, mert lerakja valahova és elfelejti, minden tele van az egyszer hordott ruháival. Mikor megpróbálom (szépen, kedvesen) megkérni, hogy jobban figyeljen ezekre, mert semmi kedvem se 2 naponta takarítani, se folyamatosan mocsokban járni, kiakad, mert ő dolgozik napi 9 órában és neki erre nincs ideje, ereje a nap végén. Azt mondja, hogy a takarítás az én dolgom, úgyhogy ő nem fogja szennyesbe dobni a ruháit, kipakolni a zsebeit, felszedni, amit kiborított, stb. Gyakorlatilag kimondta, hogy lesz@rja, amiket kérek tőle, a takarítás az én dolgom. Mit tudnék vele tenni, hogy tudnék rá hatni? Nagyon rosszul esik, hogy egyáltalán nem becsüli meg a munkámat, ráadásként elég sokszor megkapom, hogy takarítani nem munka, nem lehet fárasztó és én nem dolgozok, szóval csak az é dolgom. Én nem ilyen példát láttam otthon, apukám akkor is besegített a házimunkában, mikor anyukám otthon volt, de a minimum az volt, hogy a saját koszát feltakarítja. Én gondolom rosszul, vagy a munka tényleg nem mentség arra, hogy igénytelenül élsz és nem veszed figyelembe a partnered kéréseit?