Boldogtalan házasságban élek. Már nem szeretem a férjem. Sokszor kiabált,veszekedett már velem mindenféle hülyeség miatt. Ilyen az apja is, meg a húga,ezt látta otthon. Mostanában próbálja visszafogni magát de én már nem szeretem. Mit csináljak?

Ne.

Bocsi, javít.

A szerelem olyan, hogy ha nem beszélgettek, nincs közös idő, új élmények, szépen elmúlik. Az ember nem képes folyton szerelmes lenni.

Kb. fél-másfél évig van a rózsaszín köd, amíg belevetíted a másikba minden vágyadat és kb. önmagadat szereted, és minden felett szemet hunysz és te is másnak adod ki magad, csak végre valaki szeressen... aztán kezded megismerni és már macerás lesz folyton a jobbik arcod mutatni.

Na most ha ekkorra jött a költözés, gyerek, az jól lefoglalt talán. De ha mindez kipipálva, körbenézel és nem tudod, ki ez melletted.

Pedig ugyanaz az ember. Csak már melós szeretni, nem megy magától. És mindig előbb kell adnod, hogy viszonozza. Hogy nagyobb részt kedves legyen és jókedvű, és nem cserébe meg amikor ihleted van, hanem tudatosan belátni, hogy a másik jó közérzete a saját érdeked. Ha ebből hatalmi harcot csinálsz, hogy de kezdje ő, akkor meg válás lesz.

Másodszorra meg csak akkor működik, ha már nincsenek ilyen játszmáid, hanem megtanulsz őszintén kommunikálni, ahelyett hogy gondolatolvasást vársz el. Különben csak megismétled. És igen, nehéz lesz, szinte lehetetlen olyat találni, aki szeretni fogja a gyerekeid - akiknek van apjuk és bele is fog szólni és kakaskodás is lesz bőven. Dugópajtit viszont biztos bőven találsz, aki nem akar semmi közös tervet, csak naaagy szerelmet, amíg tart.

Mindenki aki azt tanácsolta hogy költözz te és a férj maradjon a közös házban.... Nekem ez olyan furcsa hiszen onnantól hogy van közös gyermek a közös ház fogalma is kicsit módosul hiszen a lényeg az hogy gyerekeknek legyen fedél a fejük fölött. Milyen apa az olyan aki hagyja hogy a gyermekei inkább albérletbe menjenek és ő meg otthon tesped a házban? Most attól függetlenül hogy nyilván nem feltétlenül kötelező hogy ő költözzön el csak aztán elgondolkodtam ezen... Szóval szerintem azok akik szeretik a gyermekeiket nyilván úgy döntenek hogy a gyermek biztonságban legyen. Sajnos ez a valóságban valószínűleg sokszor nem így történik. De szerintem ilyen szituációban baromi fontos lenne hogy a gyermekek érdekeit nézzük első körben.

Én a helyedben egyébként leülnék akár százszor a férjemmel beszélni mindenről és valahogy megoldani a helyzetet közösen.

Szerintem az első lépés ami a leges leges legfontosabb hogy minél előbb keress munkát és menjél dolgozni hogy legyen miből félre tenned. Ez az abszolút kihagyhatatlan rész és úgy gondolom hogy lehet hogy sok mindent megoldana. Te is új környezetben leszel új emberek között lesz időd gondolkodni. Remélem hogy megoldódik a helyzeted mert én előbb.

Én férfiként vagyok ebben a helyzetben… én sem megyek sehova! A nejem fenyegetőzik, hogy elválik. Váljon.. már nem érdekel..

Miért a férfi menjen albérletbe?

Utána meg én fizessem a gyerekek eltartását a nagy lakás rezsijét az albit .. még nem találtam megoldást én sem… meg más pali lakjon a lakásomban.. vicc. nagyon nehéz mert imádom a gyerekeimet és szerencsére ők is imádnak.. ez a helyzet mindenki részéről iszonyat nehéz. A feleségem egyedül nem tud megállni a lábán…