Néznéd ezt szakítás előtt?

Tehát a szüleid azt szeretnék, hogy legyen unokájuk, akivel sose talàlkoznak, mert ti elváltok, a csajod meg 50 km-re költözik vele? Valószínűleg nem.

A szüleid nagyon sok mindent nem tudnak. Például azt se, hogy te miket írsz ki ide naponta. Ők nem tudják, hogy mennyire megromlott köztetek a kapcsolat. Nem beszélve arról, hogy mennyire nem vagytok alkalmasak felnevelni egy gyereket. A kapcsolatod meg már most egy katasztrófa. Gyerek után mi lesz? Megölitek egymást? Vagy "csak" mindennapos ordítás, veszekedés, csenddel verés, meg állandó gyűlölködés közepette neveltek fel egy gyereket? Milyen élete lenne?

Őszintén nézz már magadba: neked most milyen életed van? Akarsz te ezen még rontani?

Eddig is a szüleid mondták meg, hogy mi legyen. Anyád rendesen vastagon benne van, hogy a kapcsolatod egy ekkora xar, de abban is, hogy még mindig benne vagy. Igazi pokoli anyós, akinek semmi se jó, és senki se elég jó a pici fiához. De úgy követeli az unokát, mintha joga lenne hozzá. Nincs joga. Tesód megmondta, hogy részéről nem lesz, nem akar, és làss csodát: mindenki tudomásul vette, és az élet megy tovább. (Amúgy ő 42 évesen, egy stabil házasságban inkább alkalmas szülőnek, mint egy látássérült lelki bántalmazó férfi, vagy egy súlyos depressziós, személyiségzavaros nő. Adjon unokát ő!)

Amúgy meg az a szomorú, hogy annyira hagyod magad irányítani, annyira nem vagy ura az életednek, hogy képes lennél belemenni a gyerekvállalásba. De ideje, hogy őszinte legyél magadhoz: te már nem tudod megcsinálni azt a gyereket. 2 éve nem vagy képes szexre a csajoddal, akkor se, ha rádmászik. Szerinted hogy készül a gyerek? Látod, erre írtam azt, hogy a szüleid semmit se tudnak a kapcsolatodról.

Az meg, hogy nem vagy nagy csajozós: 30 évesen kellett volna szakítani, több esélyed lett volna. Viszont ha ma szakítasz, akkor több esélyed lesz, mint mondjuk 38 évesen, és sokkal több, mint ha lenne egy gyereked meg egy rettenetes exed, akivel a gyerek meg a gyerektartás örökre összeköt.

A szuleidnek már vannak gyerekei.

Mem maradtak le semmirol. Vegyetek nekik egy kutyát.

Alulról karcolom az ötvenet és van felnőtt gyerekem, meg két kamasz. De még mindig nem értem ezt az unokamániát egyeseknél. Azt viszont látom, hogy semmi jó nem szokott belőle kisülni. Az egyik véglet az, aki rátelepszik a kismamára, teljesen kisajátítja a babát, és azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud. Két hét alatt széttapossa a fiatalok kapcsolatát, mert a menyét támadja, a fiától meg elvárja a feltétel nélküli támogatást.

A másik véglet az, aki mutogatja a fotókat, Facebookon az unoka a profilképe, mindenki előtt játssza az agyát, hogy ö milyen szupernagyi, de vészhelyzet esetén se vigyáz rá egy óránál tovább, és maximum karácsonykor tudja elviselni, évente egyszer.

Arra egyáltalán nem kell alapozni semmit, hogy akar anyád egy unokát. Nektek ez vagy semmit nem jelent, vagy semmi jót.

Reálisan nézve pedig ti is elkéstetek ezzel. Neked valóban gond lehet a potenciával, ha ennyi ideje nem is kívánod a szexet senkivel. Egy dolog, hogy a nőddel megromlott a viszony, és vele nem akarsz. De te egyáltalán nem is akarsz, se szeretőt nem keresel, se másik párt, vagy esetleg prostit, vagy bármit. Ez 35 évesen egyáltalán nem normális. A legtöbb férfi két hét után nem bír magával.

A barátnőd pedig több egészségügyi problémával küzd, többek között pcos-sel. Erősen megnehezíti a teherbeesést.

Az unoka nem úgy készül, hogy elég lesz egyszer viagrával, csukott szemmel, fogat összeszorítva megcsinálni a nődet. Nektek valószínűleg akkor is hosszabb ideig kell próbálkozni, ha egyáltalán képesek vagytok 2-3 naponta szexelni. Minimum hónapokról, de akár évekről is lehet szó.

A mesterséges megtermékenyítést meg nem fizeti az állam a végtelenségig. De első lépésként csináltass egy spermavizsgálatot. Nem fáj, nem tart sokáig, és nem drága. Viszont lehet, hogy kiderül, hogy a szüleid lemondhatnak a saját unokàról.

Jól értem????

Szakítás szélén vagytok a pároddal és ő gyereket akar tőled?

Ha így van, nem százas a lány.

#8

Lehet, hogy pont azért erőlteti a gyereket, hogy a kérdezőt magához tudja vele láncolni.

A másik véglet, hogy azt hiszi, hogy a boldogság= eljegyzés, esküvő, gyerek. Tehát ha ő megkapja ezt, akkor boldog lesz. Ebben az esetben viszont tényleg komoly gond van a fejében.

Mondjuk eleve nem lehet százas, aki benne marad önként egy ilyen kapcsolatban. És ez a kérdezőre is érvényes.

Én nem ismerem a kérdezőt, nem tudom részletesen az egészségi problémáit, stb. de azt tudom, hogy gyerekvállalásnál nem az számít, hogy mit akarnak a (nagy)szülők, hanem az, hogy mi jó még csak nem is a szülőknek, hanem a gyereknek. Legalábbis tudatos gyerektervezés esetén.

Egy gyerek pl. nem fog megmenteni egy rossz kapcsolatot, bár sok házaspár ezzel a reménnyel vállal új gyereket, és a gyereket jól széttraumatizálják.

Ha a nagyszülők annyira vágynak a babázásra, akkor tegyenek fel valami hirdetést, hogy pótnagyik lennének. Biztos vannak szülők, akik meg nagszülőkre vágynak.