Fiatal, szép, csinos, kedves lány-mégis egyedül van, hogy lehet?

vagy azt, hogy nem értik miért nincs, hiszen milyen jó csaj vagyok, vagy azt h biztos válogatok (ez nem igaz, csak az egészséges mértékben, mert senki ne mondja rám, hogy finnyás vagyok, ha egy 40éves férjes pasit visszautasítok), vagy azt, hogy ne nyavalyogjak, nem vagyok elkésve, stb., de ezt persze az mondja, akinek minden oké ilyen téren, mert tudom, h 21 évesen még nem vagyok vénlány, de félek, hogy egyre keserűbb leszek, és akkor már tényleg nem lehet majd a közelembe jönni...én azt gondolom, hogy alapvetően mindenki játszik egy szerepet. egy ideig. mikor megismerkedünk, egyszerűen még nem tudjuk magunkat adni, senki nem adja ki magát rögtön, először mindenki jónak, jobbnak akar játszani. ezért működnek az elején ált. a dolgok, aztán mikoe kimutatják a foguk fehérjét, már nem. de én is adok esélyt arra, hogy megismerjenek, ha túllépjük ezt a bizalmi-szintet, amikor már felfedem magam, mert azért nem úgy kezdeném, hogy "sziaa, nem játszom meg magam, utálok ezt csinálni, utálom azt, ha nem tetszik, csá"