Miért vagyok még mindig egyedül?

Nézd, egyetem után én is úgy jártam, hogy hazaköltöztem, és itt nem várt az egykori barátok közül senki. Akikkel az egyetemen megismerkedtem, azoktól meg nagyobb fizikai távolságra kerültem, tehát max. írni vagy telefonálni tudunk egymásnak.

Nekem is azt ajánlották, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy most nincsenek barátaim-persze nekem is hiányoznak-, hanem szerezzek egy barátnőt magamnak. Aztán közben alakulhatnak új barátságok a barátnő révén is, ha meg nem, az sem érdekes.

Nekem egy barátnő pillanatnyilag tökéletes elég lenne. Most, hogy már 35 elmúltam, sokkal jobban foglalkoztat ez és a családalapítás, minthogy bandába járjak.

Évfolyamtársaim közül van, akinek már van gyereke, napi gondjai, megértettem, hogy nem akaszkodhatok rájuk amúgy sem.

Szerintem próbálkozz Te is párkapcsolattal, és ne keseredj el, ha elsőre nem sikerül, előbb utóbb biztosan megleled életed párját.

25/L

Szerintem nem biztos, hogy veled van baj, lehet csak nem jó 'barátokat' választasz magadnak... de lehet, hogy mégis benned is van hiba, hiszen mindenkiben van... Nekem egyetlen barátnőm van, általános iskolás korom óta.. volt pár év kihagyás amikor nem beszéltünk, de végül visszataláltunk egymáshoz és maximálisan megbízunk egymásban. Na ez a másik... nem szabad akárkiben megbízni és kikotyogni mindent..lehet hogy nem hozzád valóak voltak. Nekem fiú haverjaim vannak am, mert a csajokkal nehezen jövök ki és a legtöbbjük /tapasztalat/ barátként egyáltalán nem funkcionál jól. Amikor kellene nincsenek melletted. De ha kellett te mellettük voltál? Ha szükségük volt rád meghallgattad őket? Előítéletek nélkül? Persze mondom nem feltétlenül magadban kell keresni a hibát, csak ezt is vedd számításba. Az embernek sok haverja lehet de igazi barátja kevés... itt nem a mennyiség, inkább a minőség a fontos... olyan barátokat válassz, akikkel azért van bennetek valami közös... érdeklődési kör vagy bármi...nézz szét az ismerőseid között... sok sikert. :)

Figyelj, nem vagy egyedül a gondolatoddal! Nem vagyy leprás. Valószínű, hogy a nők, konkurenciát látnak benned, mert mindenki hiú és irigy is! Most éppen Te vagy irigy, a többi emberre, pedig nem látsz bele sem a kapcsolatukba se semmibe! 2013 van, igaz barátság, ha tud ilyet valaki, akkor írj le ide, DE szerintem nincs!

FÉRFI és NŐ között igaz szerelem van - azt meg is kell becsülni, de barátság az nehéz ügy.... Egyébként, ha van szerelmed, akkor egy idő után lesz barátod is, mert egy társ nem csak szerelem, hanem támasz is: egyrészt segít, véleményt mond, kitart, támogat és ha kell felráz is. és már nincs is szükség barátra, aki ezeket nem is tudhatja igazán....

Közel 51 éves vagyok. Nekem is mindig csak ideig-óráig volt/van barátnőm... Sőt nem barátnőnek mondanám, hanem ismerősnek... Leprás én sem vagyok, csak tudod én mindig megmondom mit gondolok és ha az nem is így van akkor sem tágítok a véleményemtől. Én azzal, hogy ráerőszakolom a gondolataimat az emberekre szépen eltávolodak tőlem. És ez így megy már jóideje. Nem tudom levetkőzni, azt, hogy ÉN és Én és Én, hogy nekem rossz, nekem ez, nekem az és ez biztos ezér van, vagy azért van, vagy amazért... NEKEM ez a hibám, ezeket nem magamtól tudom a párom elmondja, akit megintcsak szépen kiosztok, De Ő szeret és én is szeretem. Közösen megbocsátunk egymásnak, majd minden kezdődik előről!

Azt tudom neked mondani, hogy van még ilyen ember mint Te! Próbálj megbékélni magaddal, a környezeteddel. Lehetőleg ne gondolkozz, mert nem úgy van ahogy kigondolod...

27L

egyedülálló, kétgyerekes 2L/5F

A gyerekeim mindenért kárpótolnak. Igaz nem egy az érdeklődési körünk, de szeretet, csak ŐK adnak nekem...

Megértelek, átérzem a gondodat, DE ez nem probléma az életben...

Ha szeretnéd leszek a barátnőd :-)