Én reagálom túl? Normális, hogy a barátom anyja benne van a kapcsolatunkban?

Szia! Az én párom édesanyja is ilyen volt. Ráadásul az ő anyja nem magyar, amikor náluk voltam végig egy olyan nyelven beszéltek, amiből én egy kukkot sem értek, szóval kb. azt beszéltek rólam, amit akartak. Hiába kértem őket, hogy legalább előttem beszéljenek magyarul (az anyja is beszél folyékonyan), sosem teljesítették. Az "anyósjelölt" este 9-ig dolgozik, a páromat (21 éves!) arra kötelezte, hogyha hazaér az egyetemről, azonnal hívja fel minden nap, hogy tudja, hogy épségben hazaért, pedig este így is- úgy is találkoztak. Megtiltotta neki, hogy biciklizzen, mert az balesetveszélyes! Engem is megállás nélkül faggatott, hogy milyen gyógyszert veszek be, mert biztos örökletes betegségem van (C-vitamint szedek), meg mennyiért vettem a szandálomat. Ha túl drágának találta a ruháimat, akkor megjegyzést tett rá, ha a turkálóban vettem valamit, az sem tetszett neki. Próbálta győzködni a barátomat, hogy hagyjon ott, de sosem mondta el, hogy mi baja van velem. Megjegyzést tett, hogy ilyen buta lány miért jár egyetemre (becsúszott pár 2-es, 3-as, pedig amúgy jók a jegyeim). Ha összevesztem a barátommal, mindig én voltam a hibás, számára a barátom tökéletes. Nagyon megbántottak az egésszel mindketten. A legrosszabb az egészben az, hogy sokáig le sem esett az egész! Előttem sosem beszéltek magyarul, kezdetben pedig az "anyós" csak a hátam mögött fúrt. Éreztem, hogy nem kedvel engem, de ezt álmomban sem gondoltam volna! Amikor a barátomat kérdőre vontam, sosem mondta el az igazat, mert nem akart megbántani. Végül ő is besokallt a korlátozástól, meg hogy folyton engem szidott és kitálalt nekem.

A vége az lett, hogy a barátom elköltözött otthonról kollégiumba. Az anyja most egyedül él. Párom azért rendszeresen meglátogatja, néha olyankor teljesen normális, úgymond visszavesz egy kis időre, máskor meg sírva könyörög a páromnak, hogy költözzön haza.

Az én véleményem az, hogy nem természetes az, hogy szülők ilyen mértékben beleszólnak a gyerekeik életébe még 20 éves kor fölött is. Had döntse el a barátod egyedül, hogy kivel szeretne lenni! Az hogy érdeklődnek, az még tényleg nem tűnik durvának, de ez, hogy "remélem ez már végleges szakítás". Látszik, hogy valójában nem kedvel az anyja. És ne vedd magadra. Sajnos velem is ez történt... ápolt vagyok, egyetemre járok, jól tanulok, tudok főzni, udvarias voltam vele is mindig. Ő meg beszólogat, hogy "nem vagyok elég csinoska". Meg arról is faggatta a páromat, hogy megkap-e tőlem mindent szexuális téren. Szerintem próbálj még beszélni erről a barátoddal, mert ennek így nem lesz jó vége. Szerintem nem neked kéne megbeszélned ezt az anyjával. Mivel az anyja valószínűleg nem kedvel téged, nem fog meghallgatni, vagy ha igen, nem fogja érdekelni, neked ez milyen érzés. Addig ez fog menni, amíg a barátod ki nem áll melletted, és meg nem véd. Vagy legalább nem mondja el a bizalmas dolgaidat anyucinak.

A barátom 2x mondott vissza bármit az anyjának 8 év alatt.

Ha ezt nem tudod vele lerendezni és ő nem fogja fel, akkor ennyi esze van. Töketlen, értetlen pasival ne kezdj inkább hosszútávon.

(fordítva is működnie kell, a párom is szól, ha valami velem nincs rendben)