Miért élünk ilyen társadalomban? Ezek a fiatalok mégis mit gondolnak magukról?

Ma egy "felkapottabb" bevásárlóközpontba mentem, ahova meghatározott céllal mentem, utána pedig beültem egy gyorsétterembe. Időközben arra lettem figyelmes, hogy 15-16 éves gyerkőcök kezdenek tömörülni egy arra alkalmas a bevásárlóközpontban kialakított nagyobb téren. Tipikus öltözékük: a fiúkon barna bokáig lelógó ülepes gatya, csöves sapka vagy a nagyon "menő" fullcap, "Pull & Bear" feliratú pulóver és az elmaradhatatlan Air Max cipő. Lányokon pedig az egyszerűen igénytelenül r*bancos kibolyhosodott cicanadrág, természetesen haskivillantós toppal és a legközelebbi kínaiban öccá forinté' vett műbör táskával. Az elfoglaltságuk a következőből állt: kb. fél óra azzal ment el, hogy mindenki mindenkivel arcrapuszit váltott, ezután az üres, felszínes hülyeségeikről csevegtek, megspékelve hangos vihogással és a jólismert "menjmááá any*dba" kifejezéssel.

Azt látom, hogy a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lesz. Az idősebb társaik, akik már 20 év körüliek, kinőtték ezt, de ennek ellenére próbálnak lenézően viselkedni és úgy tenni, mintha belőlük állna a világ. Feltöltik Instagramra, hogy mit kajálnak, hova járnak kondizni és mennyi pénzt vernek el a Symbolban (kokain szívással).

Kérdem én, miért a normálisan, nőiesen, nem r*bancosan kinéző, intelligens (ámbár kissé introvertált) lányok, mint én és a hozzám hasonló, ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező fiúk vannak hülyének nézve? Nem túlzottan zavar, mert én úgy gondolom, hogy egy palotapincsi agyi szintjét sem érik el a mondandóm elején emlegetett emberek, de mégsem tudom felfogni, hogy ez miért van? Mit éreznek? Hogy gondolhatnak magukról bármi pozitív dolgot, amikor a társadalom szégyenei? Legszívesebben beolvasnék nekik, de aztán eszembe jut (és elszomorít) a tény, hogy fel sem fognák, amit mondok nekik...

(Nem kérek "ismerkedjünk, mert okosnak tűnsz", esetleg "merengjünk együtt az élet értelmén" leveleket)