Ekkora suhanc lenne minden nő?

"Konkrétan felfordul a gyomrom ha arra gondolok, hogy a nők abban a tudatban vannak, hogy nekik ez "jár" és a férfiaknak kötelességük eltartani őket... "

Értem, tehát teszem azt, 15 év múlva nős leszel (mondom, csak tegyük fel), és mondjuk tönkremegy a vállalkozásod, és munkát keresel , akár több hónapig is.....akkor bezzeg te is elvárod hogy a feleséged eltartson. Adjon abból enni amit ő vásárol a hűtőbe, abból a pénzből amit ő keresett meg....mert éhen halni nem akarsz ugye? Ilyenkor jó lesz azért ha eltartanak ugye?

Vagy ha véletlen munkanélküli leszel (mert manapság sose lehet tudni) akkor a feleséged elhagy azon nyomban, és te ezt teljesen jónak látod így? Mert azzal az elvvel amit te követsz ez lenne a "normális".

17:24 aha értem. Tehát minden nőtlen munkanélküli pasas 1 hónapon belül éhenhal, mert nincs aki eltartsa...

Szépségem, mi réges-rég túlléptünk (vagy alapból soha nem is voltunk ilyenek) azon, hogy mással tartassuk el magunkat, pláne nemcsinálunk 500 ezres kiadásokat a plázában.

És igen, ha a pasasnál elapad a pénzcsap, többnyire le is léptek, nagyon jól írtad.

Hát ezt elbuktad. Mert nálunk mindkét oldalon volt munkanélküliség a férjemmel és jéé , még mindig együtt vagyunk. Egyikünk sem lépett le mert támogatjuk egymást a bajban is, nem ám csak a boldogságban...

Én azt írtam, hogy a kérdező fájlalja ha egy nőnek fontos az hogy ha bajba kerül, elveszti a munkáját, számíthasson a párjára ilyen szinten.

De azzal az elvvel amit ő követ, őt se kell etetni pénzelni, ha ő lesz munkanélküli, hanem ott kell hagyni...mert ő se tartana el egy nőt sem.

Arról nem tehetek hogy nem tudsz olvasni....én ezt írtam. És nem azt hogy a nők lelépnek ha a pasi pár hónapig munka nélkül marad. Én legalábbis nem tettem ilyet, és a férjem sem, amikor én vesztettem el a munkámat.

1 hónap munkanélküliség? Szerintem el vagy tévedve... vannak akik fél 1-2 évig sem találnak munkát. Nem tudom miről beszélsz az 1 hónappal.

Az 1 hónapot arra írtam, hogy zéró táplálékkal addig bírja ki az ember (hozzávetőlegesen, vannak akik 2 hét után feldobják, van aki 2 hónapig is bírja). Az innivaló még megoldható, de az élelmiszer, főleg télen, nem.

A "számíthasson a párjára" és a "kihasználja a párját" közé egyenlőségjelet vágni bazinagy csúsztatás, már ne is haragudj. Arra gondolt a kérdező nyilván, hogy a nők emberszámba se veszik azt, akinek nem lógnak a nemzetibankok a zsebéből, és nem sportkocsin jár. És ebben speciel masszívan igaza is van, mert sajnos tényleg ez a helyzet, én magam is tapasztalom, sőt, rengeteg ismerősöm is.

De tudod mit, még azzal se lenne bajom, hogy el kell tartanom őt, ha tényleg csak alapvető és fontos dolgokról lenne szó, nem pedig helókittys sporttáskáról, drágakövekkel kirakott medálról, ötszázezer kisestélyi dresszről, és így tovább.

na, hát itt a probléma... nem kell ilyen nőt választani, aki ilyesmire költi a pénzt... én a saját fizetésemből nem köldök felesleges dolgokra, nemhogy a férjeméből.

Ruhát már vagy 4 éve nem vettem mert pénzkidobásnak tartom addig venni amíg valamelyik nem lesz totál használhatatlan. Plusz nemrég volt egy kérdés hogy a munkanélküli hölgy 40 ezret kidobott az ablakon kozmetikumokra, kencékre, és ezen a férj ki van akadva. Na erre írtam azt hogy aki ilyen párt választ....az megjárja igen. De én pl nem költök ilyen marhaságokra:) pert pocsékolásnak tartom.

A férjemmel mindketten szeretünk olvasni ezért havonta 5ezer ftot költünk könyvekre és csókolom. Többnyire pénzmentes programjaink vannak barátokkal, családdal, így ritkán költünk ennél többet.

Hidd el vannak olyan nők akik nem a pénzre mennek. Mikor a férjemmel összejöttünk suliba jártunk mindketten. Egy fillérünk nem volt...csak az érzelmek kötöttek össze minket. Aztán befejeztük a sulit , összeköltöztünk, közben dolgoztunk, félretettünk. Összességében másfél év után házasodtunk össze. Most sem keresünk sokat, de mindketten tisztességesen dolgozunk, és félre is teszünk. És ha az egyikünk elveszti az állását, a másikra lehet számítani a bajban. A házasság, a komoly kapcsolat, nem csak a szirupról, és a szexről szól, hanem a kitartásról egymás mellett szerelemben.

És ehhez olyan embert kell választani, aki nem csak jóban van ott mellettünk, hanem a szegénységben is, a rosszban is, és nem akar úgy élni mint annak előtte, (ha egyébként sokat költött mert megtehette). ha mondjuk 2 hónapja nem ad a közös költségekbe mert munkanélküli lett, akkor nem várja el a párjától hogy had költsön már ugyanúgy havi 100ezret ruhákra úgy mint eddig, csak mert ehhez szokott hozzá. Olyan partnert kell választani, aki felfogja, hogy amikor nem lehet ugyanúgy élni mint az előtt, akkor nem lehet és kész.