Milyen kompromisszum a megoldás ebben az esetben? ( Kutya a házban vagy azon kívűl? )

29-es:

"mert ki lehet iktatni akár egy fél napra is, csak bezárom a WC-be, és kész."

Kutyát nem kell kiiktatni. WC-be bezárni? Inkább azt aki Őt zárná be.

"Meg nem kell neki megfelelni, viselkedni vele normálisan, mert akkor is szeret, ha belé rúgok."

Igen, meg le is haraphatná a kezed, de nem teszi. Milyen hozzáállás, hogy ha belé rúgsz...

A csivavát pedig nem kell kirakni, megszabni hova mehet, ennyi... Kint neki vége lenne.

"Nem? Egy gyerekben van a jövőd! A gyerekekben lenne az ország jövője! Csak sajnos ezt manapság már csak a romák tudják."

A jövőm a saját kezemben van, nem a gyerekemben.. a romákat meg el tudom képzelni, hogy mennyire érdekli a jövő... nem is a gyerekek után járó segély miatt szülnek, ugye? :)

ne hozza a kutyát magával, győzd meg hogy a társai mellet jobb neki, néha akkor szeretünk valakit igazán, ha eltudjuk engedni...

vagy simán éldegélnék ő meg jöhetne látogatni kutya nélkül

Egy kis szösszenet a kutya párkapcsolat elé való helyezéséről:

szerintem itt nem arról van szó, hogy egy ember, akit szeretek vagy a kutya (akit szeretek:)), hanem arról, hogy ki milyen körülmények között akar élni - pl. gyerekkoromban nálunk sem volt állat a lakásban, akkor lett először kutyánk, amikor lett egy kis kertünk. De az állattartás "meghonosult" nálunk, a kutya ugyan azóta rég elpusztult, de most 2 macskával, 2 papagájjal és úgy 50 hallal élek együtt:)) - nem vagyok igénytelen, az állatoknak megvan a maguk mozgástere, ami a lakás csak bizonyos helyiségeire terjed ki, nincs bűz (igaz, szőr van, meg napi takarítás is)

DE nekem már nagyon üres lenne egy lakás állat nélkül...

És "régi motoros" állattartóként nem is értem azokat, akiknek egy macskáról csak a bacilusok jutnak az eszébe. Szóval ez igenis megnehezíti az együttélést, ha a felek számár ez "elvi kérdés", mert abszolút megértem a kérdezőt, hogy rosszul van a gondolattól, hogy kutyaszőrös lesz az előszobában a cipője, a nappalija szőnyege, rosszabb esetben a kanapéja is:(.

Mert a kérdező hozzáállása mellett számára hatalmas kompromisszum lenne, ha egyáltalán beengedné a kutyát a lakásba, és a leírása alapján a párjától is ugyanekkora szemléletbeli váltásra lenne szükség ahhoz, hogy elfogadja, a kutyájának (sem ennek, sem esetleg egy következőnek) sokkal kevesebbet szabad, mint korábban (ezáltal neki is máshogy kell viselkednie az állattal, mint amihez eddig szokott).

Szerintem is az lenne a megoldás, amit előttem írtak már páron, hogy csak bizonyos helyiségekbe legyen bejárása a kutyának. Meg elég kicsi, magától nem is tudna felugrani az ágyra, vagy ilyesmi.

Off:

#19

"Száll a szőr az ételbe, mindenre, rá van tapadva a ruhára, fúj. A szőnyeg kutyanyálas. Undorító az ilyen lakás, bár napi szintú takarítással valamennyire látszatra enyhíthető a helyzet, de a bacik ottmaradnak."

Gondolom te meg mindenhova vegyvédelmi ruhába jársz, nehogy bacikkal érintkezz, hajat mosni is csak domestossal szoktál és egy hermetikusan leszigetelt házban élsz, steril körülmények között.

Nem tudom miért egyenlő egy lepreteleppel az a háztartás, amiben van kutya is. Én eddig egy olyan kutyás családdal sem találkoztam, akik a nagy bacik közeppette haldokoltak volna, mert összeszedtek valami fertőzést. Tény, hogy vannak elmebeteg emberek, akik egy tányérból esznek az állatukkal, meg össze-vissza nyalják egymást, de ez ritka. Attól, hogy egy életteren osztozik valaki egy állattal, még lehet igényes és nem következik egyből az, hogy tiszta kosz a lakás.

"A másik amit észrevettem a sok "kutyákat nyalók" között,hogy megoldásként inkább hajlanak abba az irányba,hogy a pár ne költözzön össze(ha MÁR emiatt gond van közöttük--magyarázattal)...de véletlenül se afelé,hogy a kutya maradjon a szülői háznál."

Lehet, hogy azért javasolják ezt, mert van némi élettapasztalatuk. A "kutyabuzzancs" fél ugyanis valószínűleg boldogtalan lenne a kutyája nélkül, a másik meg akkor lenne boldogtalan, ha egy kutyát kéne kerülgetnie, utána takarítani, elviselni stb. Ez a fajta szemléletbeli különbség annyi konfliktushoz vezetne, hogy a kapcsolat rövid időn belül tönkremenne, tehát nem érdemes időt, pénzt, energiát fektetni az összeköltözésbe.

Én magam a kutyabuzzancsok táborát erősítem, a férjemet a kutyám választotta - mint utóbb kiderült, kiváló ösztöntől vezérelve - és uram bocsá', még gyerekünk is van, aki nem fuldoklik sem a kutyaszőrtől, sem a kutyanyáltól, bár tény, hogy az élhető környezet nem kevés erőfeszítésbe kerül, amióta a második ebet is befogadtuk.

Az, hogy kutya a házban vagy azon kívül, az nem egy kompromisszum, hanem győztes-vesztes konfliktus. Erre nem lehet építeni működőképes kapcsolatot.

Ja, és aki a csivavát a kertben képzeli el, az vagy bolond, vagy szadista.

Állatokkal együtt ismerted meg a párod. Akkor mi a problémád?

Mondjuk én eleve nem ismerkednék olyanokkal, akik nem bírják a kutyákat.

"Száll a szőr az ételbe, mindenre"

Hagyjátok már ezt a hülyeséget! AZ ember haja is hullik. Ez meg egy 15 centis, rövid szőrű mikró eb.