Volt már, hogy elhagytad a barátnődet, mert azt gondoltad, hogy majd lesz szebb-jobb csajod is, de aztán nem lett, és utána már túl idős voltál és egyedül maradtál?

"...van melle és nem hajlamos az elhizásra és az ágyban is épp tud kezdeni magával valamit."

Ezért cserébe mit tudsz nyújtani?

Ha magával kezd valamit, akkor felesleges vagy oda nem? :D

Igen, már úgy voltam mindegy ha egyedül maradok is, de vele tovább nem megy. Elváltam.

Tudatában voltam neki, hogy vagy egyedül maradok ezekután, vagy nagyon sokára fogok párt találni. Lassan 1 éve egyedül vagyok.

Vannak hobbijaim amivel lekötöm magam. Vannak dolgok amiket el akarok érni, vannak céljaim, terveim.

Az az igazság újra és ujra csalódnom kell az emberekben (ahogy viselkednek, férfiak és nők is) , lassan úgy érzem kilógok ebből a világból. Nekem a hagyományos értékek, dolgok, viselkedés a fontos, ami ma már hátrány. Mégsem akarok megváltozni, meg ugye nem is tudnék. Még annyira idős nem vagyok, most töltöttem a 34 et szóval még megtalálhatom az igazit. A remény még él.

Van két lányom, a szeretetük, és az hogy őket szerethetem, sokat jelent.

Akinek senkije sincs sokkal rosszabb helyzetben van,mint én.

Kérdésedre a válasz hogy jobb e bárkivel mint az igazival : nem! Nem jobb csak ideig óráig, aztán mikor sűrűsödnek a veszekedések, problémák, és megoldást nem találtok, akkor inkább érzi az ember hogy jobb lesz egyedül. Azt hogy meddig tudod kitolni a keresgélést, azt nem tudom, nyilván már 50 évesen nem azok a dolgok fontosak mint fiatalabb korban. Nem tudom, nem vagyok még annyi.

Nem barátnő, hanem feleség, de ja, volt ilyen.

Akkor se volt az esetem igazán, mikor elvettem, de aztán két gyerek és tíz év után én is azon gondolkodtam, hogy nekem ennél jobb nő jár.

Ebben "nagy segítség" volt egy kolléganőm, aki majdnem egy tizessel fiatalabb volt nálam, és egyértelmű volt, hogy bejövök neki és hát összemelegedtünk. Aztán mikor elkezdte mondogatni, hogy válasszak, hogy ő vagy a feleségem, akkor úgy voltam vele, hogy ő.

Igazából arra is gondoltam, hogy a feleségem még mindig nagyon szerelmes, legfeljebb megpróbálom, aztán ha nem, akkor visszamegyek.

Benéztem.

Először csak ideiglenesen mentem anyámékhoz, de ott ragadtam, mert a csajjal csak a gondok voltak. Állandó féltékenykedés, hisztik, és nagyon sokat veszekedtünk. A gyerekekkel se jött ki, úgyhogy vagy vele voltam hétvégén, vagy a srácokkal, és közben hallgattam, hogy mindig ő az utolsó.

Mire visszatáncoltam volna, addigra a feleségem összejött valami tenyészbikával. Gondoltam, majd szétmennek, azt kivárom.

A csajom közben állandóan hisztizett valamin, sokszor azon, hogy miért fizetek ennyi meg annyi gyerektartást, úgyhogy eléggé úgy éreztem, hogy a pénzemre hajtott volna igazán. Eleinte elég bőkezű is voltam vele, részben az én hibám.

Két év se veled se nélküled kínlódás után láttam egy képet a fb-ján: a szerelme megköszönte neki, hogy már fél éve együtt vannak. Így derült ki, hogy csalt.

Azóta hiába akarok ismerkedni, neten vissza se írnak, a kolléganők meg csak havernak tekintenek, de komolyan egyiket se érdeklem. Egy ideig volt szexkapcsolatom egy idősebb nővel.

Rájöttem, hogy a külső nem minden, és azóta se találtam senkit, aki a feleségemnek a nyomába érhetne, akár az ágyban, akár másképp. Már fb-on is letiltottam, mert volt amikor majdnem elbőgtem magam, amikor kiposztolt egy kajás képet, én meg eszem a paprikás krumplit. :(

Egyszerűen minden hiányzik a régi életemből: a jó kaják, a türelme, a zsörtölődése is, a bevállalós szex, hogy a legjobb barátom volt.

És amíg ő kivirult a válás után, addig én összejárhatok dugni egy szottyadt se.ggű vénlánnyal, mert másnak nem kellek. :(

Esélyem nincs, hogy még egyszer olyan párkapcsolatom legyen, amiben fele annyira is boldog vagyok.

A legszebb, hogy a gyerekeim is joggal utálnak. :(

41 évesen otthon élő, kopaszodó férfi, akinek jogsija sincs, nem hogy kocsija, de van két gyereke: nem kellek már senkinek. Egyedül fogok megrohadni anyáméknál, és esténként visszasírom, amit eldobtam.