Miért ennyire idegesí a férjem? Nemrég ikreink születtek, első babák és folyamatosan nézi őket, beszél hozzájuk, gügyög a kis ágy mellet, pedig még nem is értik.

Kedves Kérdező! Szerintem ebben a helyzetben kb fele-fele arányban játszik közre az, hogy te nem ilyen családból jössz, nem ezt szoktad meg és tudat alatt talán féltékenység is van a dologban, hogy te esetleg nem kaptál túl sok törődést és most nem tudsz mihez kezdeni a helyzettel és dacolsz. (Ez csak tipp volt, mivel nem írtad le pontosan, hogy mennyire volt szeretethiányos a saját családod amiben felnőttél, neadjisten bántalmazó a környezet, mondom, csak tippelek) Másrészt én teljesen megértem, hogy nem kívánod oda a tágabb rokonságot. Épp elég "stressz" hogy belerázódj az anyaságba, főleg két babával. Nem megy mindenkinek egyformán hipphopp az átszellemülés, az életed felborult és most alakul át. Vannak tipikus véranyák, vannak akiknek nehezebb, ingerlékenyebbek stb, nincs ezzel gond, időre van szükséged.

Ahogy a férjedről írsz, illetve a házról, hogy nincs hozzá túl sok közöd, ebből azt gondolom, hogy nem érzed az otthonodnak és nem érzed magad biztonságba, és a férjedet sem szereted igazán. Ezekre csak te tudhatod a választ.Nézz magadba mélyen, hogy mi bánt valójában. Bárkinek hazudhatsz, csak magadnak ne, mert az sokba fog kerülni... Ha úgy érzed, hogy vannak a múltadból feldolgozatlan sérelmek, érzelmi blokkok, tanácsos pszichológust felkeresni. Szerintem előfordulhat, hogy a többi emberre vetíted ki a saját problémáidat, és nem is biztos, hogy tudatában vagy. A lelkileg békés ember nem bánt és nem gyűlölködik. Te viszont igen..... Beszélj a férjeddel őszintén, iktassátok ki kicsit a rokonságot is. És nézz magadba, ez a legfontosabb!!! Remélem tudtam segíteni.

És mégvalami: Tanácsot osztogatni bárki tud, helyetted élni senki!

Amit úgy érzel, hogy nem válik a hasznodra, hagyd figyelmen kívűl, mert a sok ítélkező ember csak mégjobban bestresszel, gondolom ez most nem hiányzik. Senki nincs a cipődben és csak TE tudhatod mi jó neked.

Kívánom, hogy rendeződjenek a dolgok, minden jót, és sok örömet a kicsikhez!

"az lenne a normális ha az apjuk minden nap olelgeti oket,a munkahelyére fotokat visz?"

Igen. Ez a normális. Sajnos a macsó-kultúrába nem fér bele, hogy a férfiak megéljék nyíltan ezeket a gyengéd érzelmeket, amik amúgy nem férfiasak vagy nőiesek, hanem EMBERIEK. A két nemnek ugyanúgy van vagy legalábbis lehet erre igénye. El lehet nyomni, abból lesznek a kiégett, depressziós férfiak. Ha erre vágysz, gratulálok.

"az apjukat,hogy fogják tisztelni ha mindig ölelgeti,tutujgatja őket?"

Meg fogsz lepődni, amikor jobban tisztelik majd, mint a hideg és távolságtartó anyjukat.

"fiatalok vgyunk meg gugyoreszeshez"

WTF??? A babáknak gügyörészés kell. Így kezdenek "beszélgetni" veletek. (Illetve az apjukkal, mert a te irodalomelméleti fejtegetéseidhez nemigen fognak kötődni, attól tartok...)

Az utolsó kommented olvasva nagyjából értem, mi a baj veled. (Nem bántásból, de tényleg.)

Csodálatos a párod, csodálatos apa lehet, és fontos lenne, hogy tényleg felismerd, hogy megtanulhatod tőle az igazi családi létezést, amiben te sérültél gyerekkorodban. Hatalmas lehetőség a sorsodtól, hogy adott egy ilyen férjet, aki nem hideg-rideg, hanem mélyen érző, az érzelmeit vállalni tudó felnőtt. És ha sírt? Én csak örülnék neki, hogy elég bátor és elég önismeret van, hogy megélje, felvállalja a meghatottságát.

Nem hinném, hogy a munkahelyén a főnök előtt spontán elbőgi magát, de bakker, te vagy a gyermekei anyja, hadd ne kelljen már ELŐTTED szégyenkeznie!!!