Nárcisztikus a feleségem?! Vannak itt sorstársak? Okoskodòk kíméljenek, van elég bajom.

15:

Tehát te nagyon jó tökéletes ember vagy, mégis újra kihangsúlyozod, hogy önként dalolva mész bele a játszmákba, és ez neked nem jó 😃 nem értem mi ez, minek hárítod a felelősséget, ha benne vagy a dologban...

Írtad, hogy vannak gyerekek, és értük együtt szeretnél maradni a pároddal. Akkor tessék foglalkozni a problémával, és oldjátok meg közösen az ellentéteket!

Máshogy nem lehet. Ha megy az asszertivitás, akkor nem lesz gond felőled a kérésekkel, nem lesz zsarolás vagy bűntudatkeltés, el tudod kerülni. Hajrá! :)

Ne haragudj, de ha te az itteni, valóban többnyire építő válaszokat kötekedésnek éled meg és nem vagy hajlandó belegondolni sem, hogy a másik mit él át és miért olyan amilyen, és nem vagy hajlandó válaszolni arra, hogy mindig is ilyen volt-e, akkor nálad is van személyiség zavar, és egyáltalán nem biztos,hogy az asszony nárcisztikus (ettől még lehet, persze). Az meg ne véletlen, hogy ebből a kapcsolatból te is profitálsz valamit: te vagy a mártír, a jó ember, aki tűr a gyerekek érdekében.

Szedd össze magad, légy férfi, ha nem tudjátok megoldani a problémát, válj el,a gyerekeknek is jobb. Ennyi.

Itt egy fő konfliktus lenne. Szembesítés, hogy így, ebben a formában nem működhet tovább. Vagy tudtok/akartok változni vagy ki kell lépni. Amíg ezt nem érted és hagysz magatoknak kiskapukat, addig semmi nem fog változni.

A változáshoz az kell, hogy az ember ŐSZINTÉN, kellő ÖNISMERETTEL szembenézzen a SAJÁT hibáival és felelősségével. Ez mindig, de mindig fájdalommal jár. A legtöbben épp ezért nem hajlandóak rá. Enélkül és következetesség nélkül egész egyszerűen nem működőképes és fenntartható a változás. Itt is mki a te érdekedben Neked próbál segíteni és ahelyett, hogy legalább elgondolkoznál rajta; kikéred magadnak, hogy nem is ismerünk.

Pedig mind ugyanezeken mentünk keresztül és ismerjük az összes kifogást. Mert mi is ellőttük anno az összeset.

Többen írtak megfontolandó dolgokat...

Én csak annyit tennék hozzá, hogy mindaz, amit önmagadról írsz, hogy "békeszerető", meg "konfliktuskerülő", az általában gyakorlatilag szinonimája a passzív agresszív viselkedésnek... Ha már a nárcizmusra rá tudtál keresni, akkor javaslom, erre is keress rá. Mert azért egy passzív agresszív emberrel sem habostorta ám az élet, csak szólok!

Ez persze nem menti fel a feleséged, de nem árt, ha átlátod a magad részét is. Mert az egy dolog, hogy valakinek ilyen-olyan személyiségzavara van, annak mindig megvan a maga mélylélektani oka, ő maga is áldozat (a nárcisztikusok is). Nem tehet róla, de tehet ellene! Ebben az egyben azonban a nárcisztikusok kivételek. A tudomány jelen állása szerint ez a személyiségzavar "gyógyíthatatlan". Szinte minden más személyiségzavarral lehet valamit kezdeni, de a nárcisztikusok - belátás hiányában - menthetetlenek. A környezetük számára csak a megszokás, vagy a megszökés jelenti az alternatívát.

Úgy gondolod hogy lehettek még boldogok együtt?

Gondolod hogy meg fog még változni és 180 fokos fordulatot vesz?

Szinte biztos lehetsz a diagnózis helytállóságában. A nárcizmus gyakori. Nagyon gyakori Csak azért nehezen ismerhető fel, mert

-a köztudatban csak a grandiózus nárcisztikusokat tekintik nárcisztikusnak, pedig a sebezhető nárcisztikusok a valóságban sokkal többen vannak,

-mert a külvilág felé tökéletes álcát nyújtanak, csak a hozzájuk nagyon közel állók ismerik a valódi személyiségüket és szenvednek a nárcizmustól,

-mert a nárcisztikus hazugságvilágot a környezetük is átveszi. Nem tudom, hogyan érik ezt el, de működik. Tudod, hogy nem igaz, amit állít, mégis aszerint cselekszel, mintha igaz lenne. Előbb kételkedsz saját magadban, mint benne. (Azt hiszem, ez a projektív identifikáció nevű jelenséggel magyarázható, aminek a kezelése még képzett, gyakorlott szakemberek számára is óriási kihívás.)