Nárcisztikus a feleségem?! Vannak itt sorstársak? Okoskodòk kíméljenek, van elég bajom.

[link]

(Nem tévesztendő össze a passzív-agresszív személyiségzavarral, ami a fentieknél lényegesen összetettebb...)

A cikk túlzó, abból a szempontból, hogy totál hülyeség, hogy aki passzív agresszíven viselkedik, az közben dörzsöli a tenyerét és röhög másokon. Ez ebben a formában abszolút nem igaz, ez ez tudattalan elhárítás, nem szándékos, nem előre megfontolt és még csak nem is akar direkt bántani másokat (vagy csak ritkán) az, aki így viselkedik. Egyszerűen csak nem tud másképp viselkedni...

Kérdés, hogy ha szerinted nem így viselkedsz konfliktushelyzetben, akkor hogyan?

Mit teszel akkor, ha haragszol valakire, ha csalódott, vagy frusztált vagy, vagy hasonló érzéseket váltanak ki belőled mások?

Mit teszel, ha olyasvalamit várnak tőled, amit nem akarsz megtenni?

[link]

Nem ragoznám, amit a többiek elmondtak: válni minél hamarabb. És persze vinni a gyerekeket is.

Bocs de ha mindig mindenben a másik a sz.r akkor elgondolkodnék azon, hogy egyszerűen a kapcsolat a sz.r nem a feleséged a csúnya gonosz személyiségzavaros.

És igen, én írtam, hogy tarts te is önvizsgálatot, amiért elküldtél a sunyiba, amjd önvizsgálatot tartottál mégis és rájöttél, hogy megint csak a feleséged hibás a mindenért.

Nem véletlenül mondtam, hogy egy valóban nárcisztikussal nem véletlenül van együtt a párja... ő is kap belőle valamit, és általában alacsony önbizalmúak választják az ilyen párokat...úgyhogy nem árt önvizsgálatot tartani, mert ha nem illik ránk a diagnózis, hogy egy "nárcisztikus párja", akkor lehet nem az a baj, hogy a párunk nárcisztikus.

Kérdező! Ne foglalkozz a rosszindulatú megjegyzésekkel, ezek az emberek látszik, hogy nem éltek együtt nárcival. Én sajnos igen, bár én a nő vagyok, az exem volt illetve még az, igazi nárci a javából. Nem teljesen azonos a ffi és női nárci viszont. Amit a külső szemlélő illetve az ide irogatók egy része nem fog megérteni, hogy 1. olyan, hogy asszertív kommunikáció soha nem működik egy nárcival, már csak azért sem, mert aki igazi nárci, abban nincsen semmi empátia 2. a nárci remekül játssza a szerepét (nekem 12 évbe telt, hogy rájöjjek, hogy az exem nárci, és a kor haladtával lett sokkal-sokkal rosszabb, illetve amiatt is, hogy én bizony nyomoztam utána, és eldurvult amikor szembesítettem a múltjával illetve a hazugsághegyeivel 3. külső szemlélő nehezen fog hinni, mert a nárci nagyon tudja a szerepét, és olyan szépen csűri-csavarja, hogy magát tudja áldozatnak beállítani a külvilág előtt 4. abban az egyben igazat adok a válaszolóknak, hogy a nárci elől menekülni kell - de az ember először nem tudja, hogy a társa nárci, így nehezebb erre a döntésre jutni. Nem érti, hogy a másik miért nem úgy lát dolgokat, amiket száz más ember ugyanúgy...és küzd és harcol, hogy megértesse a nárcival, mi miért nem jó - eredménytelenül.

Én is pont a két gyerek miatt maradtam benne túl sokáig a kapcsolatban - nem szabad! A gyerekek megkönnyebbültek és kinyíltak, amint eljöttünk.

Tudok még neked ajánlani "irodalmat" szivesen, ha érdekel.

#35

Nárci? Mintha valami cuki kiskutyusról beszélnél...