Szerelmes vagyok . Mit tennétek ebben a helyzetben?

Megpróbálom felvázolni a helyzetet.

17 éve vagyok a férjemmel. 2 gyermekünk van. 13 és 7 éves fiúk.

A kapcsolatom a férjemmel kb 2 éve eléggé megomlott . Próbáltam helyrehozni, de valahogy sajnos nem vagyunk egy hullámhosszon.Hónapok óta nincs testi kapcsolat közöttünk. Elbeszélünk egymás mellett.

A férjem sokat dolgozik, én szintén. Ő biztonsági őr, én könyvelő vagyok. A gyerekekkel legtöbbször én foglalkozom, férjem beosztása miatt, én vagyok itthon többet, én hordom a kicsit ovodába, ha betegek én viszem orvoshoz, szinte mindent én csinálok, ha próbléma van, a férjem annyit mond : oldd meg.

Tavaly év végén férjem bemutatott egy barátjának, aki, azt kérte, hogy szeretne a gyerekek keresztapja lenni. Mivel férjem barátja volt, és megtisztelő volt ez a kérés , pár hónapos is meretség után igent mondtunk rá. A családban nincs olyan személy sajnos, aki ezt elvállalta volna illetve kiérdemelte volna.

Januártól egyre többet járt hozzánk, és észrevettük,hogy vonzódunk egymáshoz. Beszéltünk is erről ,hogy ez kölcsönös, de ő addig semmiben nem gondolkodik, amíg nekem férjem van. Beleszerettem, de ez plátói szerelem mindkét részről. Kölcsönös, ami abból áll, hogy szinte minden szabadidőnket együtt töltjük, a gyerekekkel természetesen, neki is van egy kislánya, akit az én gyermekeim imádnak. A fiúkkal sokkal többet törődik, mint a saját apjuk. Családcentikus, viszont kissé lobbanékon természet. Beleszerettem.

Férjem nem tud a gyerekekkel bánni, nem hallgatnak rá, mert nem következetes. Keresztapa sokkal szigorúbb , de a fiúknak ez kell.

Mit tennétek a helyemben? Feladjam a házasságom, legyek boldog, vagy maradjak a társas magányban? Vagy maradjon meg plátói szerelemnek? Meddig mehet ez így?