A férjem 6 hónap házasság után azt mondta nekem hogy "kuss legyen", szerintetek ez belefér?

Anyám rendszeresen ezt vágta a fejemhez, ha valamire rápörgött, és logikus érvekkel rámutattam, hogy nincs igaza, hiába hisztizik. Ahogy a 19-es is észrevette már, ezzel teljes egészében azt mutatta felém, hogy nem számítok, mert akkor is az van, amit ő akar, ha nincs igaza. Éppen ezért amióta elköltöztem, senki mástól nem voltam és vagyok hajlandó ilyesmit eltűrni. Válni nem válnék érte, de ott helyben belőlem is előjött volna az állat, az biztos, és egyértelműen a tudtára adtam volna, hogy soha többet ilyet ne merjen megengedni magának, mert egyrészt nem vagyok az alárendeltje, hogy sz.arba vegye a kérésemet, a véleményemet vagy a problémámat, nem is ezért mentem hozzá, másrészt ezt a hangnemet nem tűröm attól, akivel az életemet tervezem leélni. Vannak határok, és ő éppen átlépett egyet. Igaza van a 34-esnek is, ezt rögtön a tudtára kell adnod, mert különben azt fogja gondolni, hogy máskor is megteheti.

Mellékesen azután, hogy még az otthoni vizet is megitta, én megmondtam volna neki, hogy akkor most elmegy szépen és vesz vizet, vagy kezdheti tudatosítani magában, hogy mostantól magára kell vásároljon, mert én többet nem fogok venni neki semmit, akármit is kér.

Ne legyél szomorú, aludj rá egyet, hogy te is lenyugodj, reggel ültesd le beszélgetni, legyél nyugodt, de határozott, és remélhetőleg mindent meg tudtok majd oldani. :)

Oké.

Szóval trollkérdés volt.

Ügyes! :)

Szerinted mennyiben életszerű, hogy aki ilyen durva környéken él, az egyből "szomcsi" lesz és a váláson kezd agyalni, ha meghall egy "kusslegyen"-t?

Semennyire.