Hogy nem veszik észre magukat az emberek?

#37 Nem vagy te lebarmozva, a többiek sem, egyedül egy embert barmoztam le és kettőt letrolloztam és habár többiekkel még vitázunk kifejezetten nem tartom őket idiótának.

1. Jelen esetben a kommunikáció beszélgetés lenne, amit nem írásban folytatunk mert nem levelezés.

Azért mert a GYK-n erre van lehetőség attól még ez a való világ és létezik telefon, videochat, mikrofon és mi egymás. Ne kössük már az ebet a karóhoz. Ez csak egy oldal könyörgöm, ne ez határozza már meg az embereket. Ha utcán is leállhatsz bárkivel beszélgetni akkor itt is állhassak már le. Még mindig nem arról van szó hogy ráerőszakolom magam valakire, még mindig arról van szó hogy itt mindenki nagyon szívesen beszélgetne egészen odáig még elő nem jön az hogy na akkor szóban. Legalább is mindenki akikről itt szó van.

Az meg hogy jobb néhány esetben az írás. Még mindig nem hivatali ügyet intézünk, miért olyan fontos jól átgondolni egy sima beszélgetés során a mondani valót? A való életben sem így megy, miért kell így elhatárolni a valóságtól? Elmondtam már ezt is. Ha nincs ideje írogatni, akkor eleve nem beszélgetnék vele, mert ha valakivel beszélgetek, az rám figyeljen, ne a mosásra, ne a TV-re. S ezek emberek folyamatosan képesek voltak írni, szóval nem időhiányról van még mindig szó. Köszönöm még rágjunk át pár szituációt amikor jogos hogy képtelenek erre, bár a kérdés nem erről szól, de megint csak ha nem tudjuk normálisan megmagyarázni akkor adjunk más kérdést a kérdező szájába amire már azt a választ adhatjuk amit szeretnénk.

Beszélgetéshez nem kell bizalom meg magasabb szintre lépés. Ha boltos megkérdezi hogy milyen volt a napod akkor onnantól ő a lelki társad? Komolyan már, nem eljegyezni akarom vagy rábízni az életem, szimplán beszélgetni még mindig.

2. Persze itt most kijön ez hogy zavar engem, de nem így kezdtem, gondolom elhiheted. Ez nem az írásbeli kommunikáció szerves vele járója, az oké hogy várni kell hogy megírja, de az nem oké hogy neki most nincs kedve válaszolni. Én facebookon és messengeren is elküldöm ilyenkor az ismerőseimet. De ezen okból sem akarok írni például, mert a beszélgetés, még mindig beszélgetés, nem pedig levelezés. Remek, most már a fogalmakat is tisztába raktuk. Az hogy ők azért nem akarnak velem beszélni mert lusták megérteni amit mondok, illetve magukba nézni, hát senki sem szereti ha tükröt mutatnak neki. Pedig amit látnak az nem az én saram.

3. Ez még mindig egy kérdés, nem vitatkozni akarok, összemossuk megint a kérdésem és a kérdésem tárgyát. Itt vitázom, ott nem vitázni akarok. Megint csak egy teljesen következetlen összefüggés.

4. Ez első stimm. Sőt nem csak másikból, az összes lehetséges szemszögből próbálom látni. Emberek vagyunk így van, ezért nem haragszom senkire sem ha idióta, de annál inkább ha idióta akar lenni, avagy nem hajlandó elismerni hogy idióta. Az idióta helyére helyettesítsük be a hiba szó megfelelő alakját. Sajna itt mindenki azt gondolja hogy az emberi lét egy kiismerhetetlen kiszámíthatatlan valami, pedig aki csak egy darab filozófiai könyvet is olvasott volna, annak egyértelművé vált volna hogy közel sem vagyunk olyan rejtélyesek legtöbben mint azt szeretjük gondolni magunkról, csak sosem foglalkozunk a részletekkel és sosem teszünk fel miért kérdéseket.

5. Ezt már megint egy kommentelő hozta fel, teljesen off téma, úgyhogy a jövőbe ezzel nem is kívánok foglalkozni.

6. Ha elolvastad volna azt a kommentem, akkor egyértelművé válhatott volna hogy megtettem. Nem is kis időt szenteltem saját magam hibáinak feltárása, megértésére, és nem kevés időt, energiát és gondolatiasságot öltem bele hogy ezeken a dolgokon változtassak, fejlesszem magam, túl jussak a sérelmeimen, meggyógyítsam a sebeim. Én azért "merem" másokra rásütni ezeket, mert én már megtettem a magamét és szinte egész biztos vagyok benne hogy a másik nem. Ez pedig olyan dolog amit szerintem nem lehet megkérdőjelezni. A legtöbben azt sem tudják mi az a metafizikai világ, mi az a szellemiség, magyarországot az értelmiség cserben hagyta, sosem voltak sokan és sosem voltak befogadóak, a legnagyobb tudás szinte sosem jut el a tömeghez. Az embereket akkor lehet irányítani ha buták így a világnak is az a célja hogy ne tanítsa meg ezekre a társadalmat. Szóval a hozzáállásom megalapozott és tapasztalataim is csak még inkább alá támasszák ezt.

Nem sértettél meg, csak úgy érzem még mindig nem erre a kérdésre és helyzetre adtál választ, hanem átalakítottad illetve belehelyezted a kérdésem egy olyan helyzetbe ahol a válaszaid teljesen jogosak lennének.

#39 Gratulálok, most már azt hogy valakivel nem vagy hajlandó hülyeségből adódóan telefonon beszélgetni egy fogyatékossághoz hasonlítod, ezzel meggyalázva azokat akik tényleg ilyen borzalmas betegségben szenvedek. A hozzád hasonló határt nem ismerő egomán lények a legundorítóbbak, hogy ilyen aljas szintekre leereszkednek, hogy egy semmiséget egy komoly betegség szintjére emelnek fel ahelyett hogy magukba szállnának.

#42 Méltó ellenfél!

1. Így van, nem tiltja meg senki és jó dolog, ezért akarom és ezért törekszem rá. Ez még mindig a te helyzeted a te szituációd és nem az enyém, ez valahogy nehezen megy, úgy érzem. Mindenki egyedi a maga módján így mindenki érdekes, legalább is én alapvetően így állok hozzá az emberhez, szóval nekem ez nem gond és mint oly megannyiszor leírtam már, nem úgy zajlik a kommunikáció hogy:

Én: Szia! Beszélgetünk?

Ő: Nem

Én: *veszekszem vele hogy miért nem hajlandó beszélgetni velem*

A beszélgetés tartalmától függ, jelen esetben ehhez a beszélgetéshez nem kell bizalom!

Boltosos példa nem inkább magára a kommunikáció szemléltetésére volt példa, hanem inkább a baromságra hogy itt mennyire intim jelenségnek tartják a szóbeli kommunikációt egyesek.

S megint és még mindig(!!!) nem arról van hogy én nem fogadom el ha valakinek nincs kedve társalogni.

Nem nehéz elhinnem, de nyilván nem ezeket az embereket keresem és megint csak még mindig nem erről van szó! Azt sem nehéz elhinnem hogy máshogy gondolkoznak, csak az a gondolat rossz alappilléreken áll, így pedig nem helyes és következetes. Rosszabbak ettől nem lesznek, butábbak lesznek, és attól lesznek rosszabbak hogy kikérik maguknak a butaságukat, ahelyett hogy azon lennének hogy ne legyenek buták.

Nem vitázni akarok, hanem kötetlen beszélgetni, szóval nem kell itt senkinek sem mélyre menőkig átgondolni a mondanivalóját, nem fogom leharapni a fejét, vagy ha még is és szól érte, akkor bocsánatot kérek. Az pedig már megint csak úgy gondolom hogy nem az én sebeimre bizonyíték hogy itt egyesek egy szimpla beszélgetést csak mély érzelmekre, kapcsolatra tudnak alapozni. Ez egy "defekt" ha úgy tetszik, amit kezelni kell, nem pedig mindenkinek elfogadnia és alkalmazkodnia hozzá, legfőképp azért sem, mert ez nem kezelhetetlen defekt.

A megalapozott értékrendek elfogadásával semmi gondom nincs, de ezek nem azok.

2. Puzsér: "Nem a stílus a lényeg, hanem a tartalom" Én ebben hiszek. Persze ha emiatt nem vagyok szimpatikus valakinek elfogadom, de szerintem megint hülye alantas dolgokon akadunk meg így, nem pedig azzal foglalkozunk ami igazán magasztos. De ez még mindig nem kerül ki két levélből, és egyébként akikkel eljutok a beszélgetésig és nem totál idióták, azok is kicsit átértékelik ezt a dolgot velem kapcsolatban. Már megint nem erről van szó. Azt hiszem már harmadjára.

3. Én magam állítom hogy amint kibukott ez a dolog akkor vitába keveredtem, de emiatt keveredtem vitába, nem pedig azért mert vitázni akartam, és előbb volt az ok és utána az okozat. Az ok előttig normálisan kezdtem neki.

4. Nem tartom magam egoistának, nincs gond az önértékelésemmel és az önbizalmammal sem, de nem tartom a saját magam érdekeit előbbre valónak másokénál. Ezt én inkább a stílusra rónám rá mint sem a személyiségemre. A stílus az még mindig egy tálalás nem pedig a tartalom. A tálalás részletei nagyon minimálisan érdekelnek, annyira hogy ne keltsem egy primitív barom képét, illetve inkább saját magam szórakoztatására van alakítva mint sem másra.

"A szenvedés nevelése, a nagy szenvedésé - hát nem tudjátok, hogy eleddig az ember minden magaslatát csakis ez a nevelés teremtette meg? A léleknek ama feszültségét a balsorsban, amely kitenyészti erejét, borzongását a nagy romlás láttán, leleményét és bátorságát, hogy balsorsot viselje, kitartson benne, azt megmagyarázza és kihasználja, s mindazt, amit csak mélységben, titokban, álarcban, szellemben, furfangban, nagyságba valaha is ajándékul kapott: - hát nem a szenvedés folytán, a nagy szenvedés nevelése folytán kapta ajándékul?"

Nekem ez segített és ehhez asszisztálok is a stílusommal, habár nem szándékosan.

Persze hogy nem válasz. De nem lehetek én mindenkinek a megmentője. Nem kutakodhatok mindenki helyett saját maguk lelkük mélyében hogy megtaláljam a problémát, hogy mi vezetett ehhez a gondolathoz, hogy kitaláljam a megoldást és legvégül hogy én lépjem meg helyettük azt amit meg sem léphetek, tehetek.

5. Már így is sok dologban úgy érzem hogy elvonatkoztattok a kérdésemtől, elég ennyi is bőven. Nem jelenti azt hogy nem tartom érdekes és fontos témának, de most ne erről beszéljünk itt.

6. Még mindig a stílus felé dől nálad a mérleg, nem pedig a tartalom felé. Határozott véleményem szerint pedig ennek a kettőnek közel sem kéne egy szinten állnia. Egyébként meg hogy most itt és így viselkedem, nem jelent semmit sem. Ha írásban beszélgetésre van igényük, akkor következik hogy nem kéne gondnak lennie szóban sem meg tenni ezt, ha csak nem nincs idejük (de van) és ha csak nem, nem vagyok számukra szimpatikus (amit meg még nem tudtak eldönteni). Így pedig még mindig nem adtál választ.

Nem is csatázunk.

Ez az állítás hazugság. Nem azért azonosulok Puzsér mondatával mert nem sokszor kifejezetten szimpatikus az előadás módja, az ordibálás és a másik elnyomása, nem azért mert felnézek rá (egyébként felnézek rá), hanem mert igaza van.

1. Mert nekem nem merül ki az életem abból, hogy látom hogy valami szar, és akkor az az ő dolga. Nyilván valóan nem megyek oda minden emberhez az utcán hogy te rosszul vélekedsz a világról és változtass, de őszintén megtehetném. Egyszerűen ez egy olyan helyzet amikor igen is szóvá fogom tenni.

Egyébként két lehetőség van. Vagy elvonulok a világból, mert nem tudok ezekkel a hibás gondolatokkal azonosulni, vagy pedig "megváltoztatom a világot". Legalább is próbálkozom a szűk környezetembe. Egyik sem túl életképes, de ha kettő közül választani kell, akkor mindenhogy afelé dől a mérlek hogy a letaszítottakat és elnyomottakat felhúzzuk, ne pedig hagyjuk őket a mocsokban.

Nehéz kérdés. Látszik hogy értelmes vagy, az is tetszik hogy még mindig nem torkollott ez a vita személyeskedésbe, sem pedig menekülésbe, de ebben sajna még mindig nincs igazad. Már harmadik válaszod óta van az hogy így gondolja és fogadjam el. A gondolat is jön ám valahonnan. Van oka ennek a gondolatnak létrejönni? Nem nincs, leírtam már többször miért nincs. Amiket többé kevésbé nem is vitat itt senki, inkább szélsőségesen eltorzítjátok, ami pedig nem életképes.

Egyébként az is nagyon érdekes hogy leragadunk a gyakorlati és aktuális példánál pedig ez az egész egy borzasztóan káros mentalitás és hozzáállás reflekciója amit valahogy itt mindenki füle mellett elment ahogy látszik. Az hogy egy ilyen apró kis gondolat foszlány hogy vezet oda, mint amit a kérdésem legutolsó bekezdésében írtam, na ez az amit senki nem lát. Aztán ha kinövi magát akkor még is minő otromba bestia lesz melynek egyetlen célja a pusztítás.

Arra sincs időm hogy minden szembejövőt rávezessek, nem lehetek minden szembejövőnek a dajkája, ez az egész önmagában nagyon megterhelő feladat egyébként, a puszta környezetemben kitartóan csinálni mind ezt, annak ellenére hogy folyamatosan kapom a támadásokat butaságból adódóan, embert próbáló feladat. Ezt aztán végképp nem várhatja el tőlem senki sem.

Hidd el hogy nem mostanában jutottam el erre a szintre és eléggé beivódott már a retinámba mind a látás mód mind pedig az elmélete, ahhoz hogy igen is minőségi látképet ajándékozzak az adott illetőnek. De egyébként még ha csak nem is lenne teljesen tökéletes. Miben lennék rosszabb bárki mástól? Ez az idiótázás pedig még mindig saját magam szórakoztatására szolgáló stílus nem több, ezért mondom hogy nem is kell többet bele látni.

Elég baj ha senki nem veszi a fáradságot hogy túl lásson ezen a bunkó lekezelő stíluson és azzal foglalkozzon ami a lényeg, A TARTALOM. Az ő lustaságuk ne az én saram legyen már megint csak. A történelem nagy koponyái kifejezetten nem voltak se nem szerények se nem kifejezetten szimpatikus alakok. Ha azok lettel volna, nem is jutottak volna el olyan magaslatokba.

Én sem tudom többször elmondani hogy a hatások miatt vagyunk mások nem pedig azért mert mások vagyunk. Senki nem születik alapvetően gyilkosnak, hívőnek, zseninek (normális esetben). Egy gondolat felépítése is ugyanúgy működik, csak nem ugyanabból az anyagból épül fel. Attól függ kinek milyen behatásai voltak. Mire tanították a szülei, a barátai, mit látott az iskolában, a városban, a faluban, milyen traumákat élt át. Ez a sok sok apró atrocitás befolyásolja egy-egy gondolatunk anyagát. Az építkezés ugyanaz csak ha sárból építkezünk (ami nem az adott ember hibája), akkor ne csodálkozzunk hogy egy nagyobb vihar közelettével az egész összeomlik. Én nem sárból építkezem. Így ebből következik hogy van jó gondolat és van rossz gondolat.

Az alapon egyébként amiről te beszélsz, el kéne fogadnunk azokat az embereket is akik gyilkolnak, gyerekeket erőszakolnak, embereket rabolnak. Mert egyszerűen ilyenek ugye? Nem ... Csak egy téves gondolat alapján élnek. Persze ez egy nagyon szélsőséges példa és nyilván nem hasonlítom hozzád sem őket, de az alapvetés megegyezik, amiből következik hogy attól hogy más vagy, nem mindenképp lesz alátámasztva a gondolatot és a másságot nem is lesz egyértelmű indok egy-egy gondolatot mellett. Ezt tessék megérteni.

Na igen, másik tévhit, hogy én vagyok isten és én szültem meg az igazság kulcsait. Hát nem. Ezeket én tanultam, a nálam sokkal okosabb emberektől, akik tényleg megszülték ezeket. Miért ne lehetnék biztos egy gondolatomban ha látom hogy következetes.

Még így is úgy érzem sokkal jobban kezelem a dolgokat, a nagy többségnél így ha tévedek is, mi van akkor? A legtöbb ember leszarja mások problémáit, vagy semmilyen tanácsot nem ad nekik vagy kifejezetten károsat. Lehet én is tévedek, de még mindig úgy gondolom jobban járnak velem mint mással. Persze nem gondolom hogy egyedül vagyok és látom is hogy nem.

Persze már kérdés hogy nehéz, egyszerűen nekem piszkálja az orrom hogy a legtöbb ember sokkal több lehetne ennél ők meg még is inkább büszkén fetrengenek a sárban. Mi ez ha nem butaság? Jöjjek akkor a magammal hogy példaként hogy nekem sem volt tökéletes életem, megvoltak a gondjaim és az ég világon senki nem volt aki segített volna, aki megmutatta volna ezt, aki megtanított volna. Egyszerűen éreztem magamba a késztetést hogy több legyek ennél mert így nem volt jó. Na ez nincs meg itt a nagy többségben. Igen én elgondolkodok a dolgokon ha érdekes, mondja azt bárki, lássam/halljam bárhol. Kit érdekel hogy vadidegen, vagy honnan jött. Abból nem tudok építkezni. A gondolatból, a tartalomból tudok! Igen elég jó ember ismerő vagyok ami azt illeti, ezzel sincs nekem gondom őszintén. Nem indokoltatok még meg semmit ésszerűen és logikusan sem elfogadható.

Van időt, van kedved, érdekesnek találod az embert, vagy nem tudsz róla semmit, de megadod neki az esélyt hogy megmutassa ki is ő. Ez esetben, ha tudsz vele beszélni írásban, akkor szóban miért nem, mikor nem a bankszámlaszámodat fogja elkérni, mutogatni a farkát, nem hacker, nem akar kapcsolatot, meztelen képeket, cam party-t csak egy folyékony beszélgetést, társaságot, azért itt és azért így, mert erre van adott pillanatban lehetősége. Tessék magyarázd meg. Az hogy nincs kedve, miért nincs? Ezt mondom, téves a gondolat menet. Elcsúszik valahol. Elmondtam már, azért "hiszem" bár inkább tudom, mert következetesek, míg azok nem. Ha letesznek elém egy ceruzát, akkor tudom hogy ott egy ceruza. Persze feltételezhetem, hogy egy hologram, vagy beteg vagyok, de maradjunk még mindig a realitás talaján. Ellenben én úgy érzem ilyenkor hogy oda teszem az ember elé a ceruzát és ő azt mondja hogy nincs ott semmi. Pedig látnia kéne, de nem látja. Ez felfoghatatlan számomra.