Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy nem veszik észre magukat az emberek?
Pár napja nem bírok elmenni itt pár dolog mellett. Őszintén néha esténként rám jön a beszélgethetnék fiatal férfiként és szívesen folytatnék egy kis eszmecserét valakivel. Jobb híján feljövök ilyenkor ide, keresek egy érdekes kérdést, majd ráírok a kérdezőre hogy én szívesen vitatkoznék vele ezzel kapcsolatban.
A legtöbb esetben vissza sem írnak, míg végül ha igen, addig okés minden ameddig ki nem térek arra hogy skypeon, telefonon, viberen, mindegy hol csak szóban folytassuk le mert az úgy sokkal kellemesebb.
Na és ilyenkor jön az amikor elmegy a kedvem mindenkitől és mindenki egy idióta barom. Első körben azt nem értem meg, hogy ha valaki szívesen beszélgetne, akkor csak ha valami meg nem akadályozza miért oké a chat és miért nem oké a telefon (hívjuk így). A másik hogy egyesek ilyenkor valami hacker elmélettel jönnek, mert nyilván az interneten mindenki az anonymous tagja lehetne, főleg ezzel a nívós magyar oktatással, és nyílván teljesen random embereket random érdekek miatt vadászgatna itt GYK-n. Bár azt nem értem ha ennyire kötelezően rettegnünk kell valamitől, akkor ha ilyen profi hacker mindenki, hogy hogy telefon nélkül nem tud feltörni valakit. Esetleg hagyjuk a hackerkedést és ezek az emberek hogy hogy nem félnek az utcán minden második szembejövőtől, hogy ő meg biztos a helyi cartel (mint ha ez is temérdek lenne magyarországon) tagja és megöli, megerőszakolja, elrabolja.
Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy képesek ezek az emberek ezt a temérdek hülyeséget elviselniük. S ez nem minden. Akár kivel itt ha vitába keveredem, eljön az a pont általában két üzenet váltás után, hogy akkor mivel már nem tud ellenérvelni, így jön a személyeskedés vagy pedig a megunhatatlan, "Te nem ismersz engem" "Tök jó hogy két üzenetből megtudod mondani hogy ki vagyok" "Te nem tudod én miken mentem keresztül" "Te ezt nem értheted meg, de nekem komoly problémáim vannak" "Kösz hogy ezt elmondtad, szép hétvégét". Hihetetlen hogy itt egy egész generáció és így lyukadunk ki a lényeghez is egyaránt, kapcsolati mentalitás épült fel, hogy ha a másiknak igaza van ami nekünk nem tetszik akkor jobb ellenérv híján marad a menekülés vagy pedig a személyeskedés, véletlenül sem önértékelés, esetleg a tévedés beismerése, ezzel saját magunk személyiségének a fejlesztése. Nem. Lehangoló, nagyon lehangoló.
válasza:Kedves Kérdező!
A tanulás nem a másik gondolatainak kritika és fenntartások nélküli szajkózását jelenti, legalábbis számomra. Vannak alapvető igazságok, ez vitathatatlan, de van olyan helyzet, amikor két szubjektív véleménynek azonos az igazságtartalma. Egy gondolat önmagában lehet következetes, de az adott helyzetben mégsem helytálló. Nem lehet egy gondolatot, egy sémát ráhúzni az emberi viselkedésre, szerintem ezt a filozófusok sem tagadják (ld. filozófiai irányzatok különbözősége).
Nagyon helyes, hogy nem szarod le a másik ember problémáit, és igen, butaság a sárban feküdni, az pedig egyenesen szánalmas, ha erre valaki még büszke is. Te kijutottál belőle magadtól. Más miért ne tehetné meg? Ha pedig segítesz, tedd, de ne az akarata ellenére. Vadidegen embertől is meg lehet fogadni a tanácsot, csak a kioktatást, lesajnálást nem. Olvass pszichológiát is, megvan mindennek az ÉSSZERŰ, LOGIKUS magyarázata.
Ami az emberismeretet illeti, annyira mégsem lehetsz jó emberismerő, hiszen rengetegszer kvázi "feleslegesen" ölsz valakibe energiát, mert nem akar beszélgetni. :D
Honnan tudnám biztosan, másnak miért nincs kedve beszélgetni? (Nekem most pl. még a menyasszonyommal sincs kedvem telefonálni: munkahelyen vagyok, fáradt vagyok. Ennyi, ilyen egyszerű. :)) Nem tudok neked arra algoritmust adni, hogy tedd ezt és ezt, és akkor beszélgetni fog. Írtam már, az ember nem ilyen, nem gép. Szimpátia, bizalom, hangulat, idő, ezek számítanak sok embernek - pont az általad említett okokból: mások az építőköveik (tudom-tudom, sár az összes). NEKED is meg kellene érteni ezt, vagy ha nem tudod, akkor ne értsd meg, ne fogadd el, de megütközni rajta ostobaság; inkább magyarázd el Te észérvekkel az ellenkezőjét (az, hogy buták és a Te gondolataid a jók, egy állítás, aminek számunkra nincs megalapozott igazságtartalma, mert nem ismerünk Téged.) Te vársz logikus magyarázatot a "miért nem?"-re, de Te sem adtál logikus (pszichológiai, viselkedéstani, stb.) magyarázatot arra, hogy "miért igen".
Figyelj, nem lehet mindent észből és logikával megoldani; nem csak az IQ, az EQ is számít.
Csak halkan megjegyzem hogy pont erről a butaságról beszélek amit a 47-es és 50-es most bizonyított éppen. Büszkesége az értetlenségre és a butaságra. Persze ha nem érdekli őket, illetve nem értenek hozzá akkor ne legyenek nagyra a semmijükkel. Erről beszélek.
Persze hogy nem, de most nem is a tanítás volt a cél. A kérdés az volt hogy "Hogy nem veszik észre magukat az emberek?". Én többet mondanék. Szerintem sokkal több alapvető igazság van. Kicsit olyan ez mint a véletlen. Ugye két féle véletlen van. Van a véletlen véletlen, ami maghasadásnál történik és van a hétköznapi értelemben vett véletlen, ami azért véletlen mert nem ismerjünk minden változót. Ha feldobunk egy érmét, és tudnánk milyen sebességel dobjuk fel, milyen az anyagsűrűsége, a közeg sűrűsége és még ez egy adatot, akkor kitudnánk számolni hogy miért pont fej vagy írás, esetleg élére esett. A gondolat is ilyen, az esetek többségében.
Persze nem lehet, de mint mondottam, általánosságban azért de. Én kijutottam belőle, más mért nem teszi? Számomra ez inkább a kérdés. Egyértelmű hogy más is megtehetné, de nem teszi meg. Ez a probléma. Néha akarata ellenére kell segíteni, sőt elég sokszor. Az élet érdek képviseletről szól, nem pedig kedvképviseletről. Ennyi erővel hagyjuk LSD-zni mindenki mert az olyan chill és kit érdekel hogy belehalnak 30 évesen. Persze most itt kivagyok kelve magamból, de egyáltalán ne hidd az hogy így közelítek meg mindenkit. Vicces hogy ezt mondod, mert most filozófia után pont egy "Érzelmi intelligencia" című könyvet vettem meg. Kíváncsi vagyok rá mit fog nyújtani.
Kicsit ezt inkább úgy fogom fel, hogy nem felesleges, mert lehet hogy elindítok benne valamit, másrészről meg inkább kicsit saját magam bukása és a feladásnak tudom be, hogy nem tettem meg érte mindent, másrészről persze tudom hogy nem is kell, harmadrészről, nekem is el kell foglalnom magam :)
Honnan tudnám jó igaz, én akkor sem az akarok lenni aki mindenkit úgy alapoz meg hogy ő biztos hazugságra épít. Ha én tévedek, akkor az már megint csak az ő "sara" :). Ez most az én kérdésem, aminek nem feltétlen arról kéne szólnia hogy én bizonyítsam be az álláspontom, mert igazából teljesen mindegy mi az én álláspontom a lényeg az hogy miért pont ez a "hülyeség" a tiétek, akkor már miért nem egy másik "hülyeség". Az is igaz hogy kérdésre akkor lehet precíz választ adni, ha a kérdés minden jellemzőjével tisztában vagyunk. Szerintem az IQ irányítja az EQ-t és nem fordítva, csak túl sokat kell érte szenvedni hogy így legyen ezért inkább mindenki feladja.
válasza:#50-es Válaszoló véleményét, az előzményekkel együtt, én megértem. Számodra hülyeség, számomra, akit intelligensnek tart az iskolázott környezete, nem. Hol az igazság? :)
A gondolatok és az igazság sokszínűségével egyetértek, látod, haladunk! :D
Abban is teljesen egyetértek veled, hogy lehetőség szerint segíteni kell az embereken, de a módját, mikéntjét máshogy látjuk. Hogy melyik a "jobb", arra nincs korrekt válasz. Kinél a Te módszered hatásos, kinél az enyém.
Ami az utolsó bejegyzést illeti, valóban a Te kérdésed, de egy álláspont igazságtartalmát nem "birtokviszonyok" közt kell értelmezni: véleményre, vitára hívtad az embereket, ehhez pedig hozzátartozik, hogy megvéded az álláspontod.
IQ és EQ egyaránt fontosak - egy férfit azonban inkább az IQ-ja vezesse, és igen, ezért küzdeni kell. :D Ugyanakkor, néha teret kell adni az EQ-nak is.
válasza:Szerintem az a baj, hogy nem tudsz építeni. Alapból nem tudom megérteni, hogy ilyen alacsony empátiával miért érdekel egy idegen vergődése.
Többször mondod, hogy segíteni akarsz, de azt is leírtad, hogy nem várhatja el mindenki, hogy megoldd helyette az életét.
Na, most ez úgy jön le, mintha azt mondanád az embereknek "nézzétek, milyen szép házat építettem magamnak, nektek is lehet ilyen". Aztán megjelensz buldózerrel, lerombolsz mindent, majd odaszólsz az embernek, "na, ezt építsd fel".
Nagyon szeretem az önismeretet, önfejlesztést, de soha nem hittem azt, hogy azért, mert elgondolkoztam a saját helyzetemen, mindenkinél okosabb lettem. A saját életemmel kapcsolatban okosabb lettem. De másokéval nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!