Párom megkérte a kezem, de esküvőt nem akar?

Be akarta magát biztosítani, de nem akar nősülni.

Téged meggyűrűzött, mint a postagalambokat a gazdájuk, de nem gondolja (elég) komolyan.

Ezt amúgy el sem tudom képzelni. Megkérdezi a pasi: hozzám jössz feleségül? Lány: Igen. Pasi: Jó, de ott még nem tartunk.

???

Amúgy még csak nem is mondanám, hogy ez kivételes eset, minden esetre röhejes. Én a helyedben megmondanám neki, kivel szórakozzon, döntse már el, hogy mit akar...

Lehet, én vagyok naív, de mire lánykérésre kerül a sor, addigra már azért illik beszélni a közös jövőről, tervekről. A lánykérés egy formaság.

Normális esetben mindkét fél örül neki, és nem az a felállás, hogy az egyik a fogát szívja, de megteszi, hogy elhallgatassa a másikat.

És nem is szeretem a lánykérés szót, sokkal jobb az eljegyzés, mert az kölcsönösséget sugall. ELjegyzés után pedig természetes dolog a házasság, eskövő szervezése. Hiszen ez a cél, nem?

Ugyanez van nálunk is.

Tavasszal megkérte a kezem, egy vidéki kiruccanás alkalmával. Hazafele a vonaton megkérdeztem, hogy és mikorra tervezzük az esküvőt. Ő szó szerint ezt mondta: "Ne siettesd, örülj neki, hogy megkértem a kezed, ez egy férfinak nagy lépés." Iszonyúan megbántott vele, de elhittem, hogy velem van a baj és rögtön elgondolkoztam azon, amit a legtöbb férfi mond, hogy csak én erőltetem a dolgokat és egy nőnek ezt nem illik. Úgyhogy befogtam. Most december van, 8 hónap eltelt és akárhányszor szóba hoztam kedvesen, csak azt a választ kaptam, hogy majd, hamarosan, nemsokára, majd ő tudja, legyek türelemmel, ne kérdzősködjek, stb. El fogom hagyni nemsokára, csak van pár dolgo, amit el kell intéznem. Ezt meg viszont én tudom.

Egyébként, amit az egyik válaszoló írt, hogy nem hordaná a gyűrűt... Nos, ja, kb. három hónapig volt rajtam, majd elraktam szépen valahová és azóta rá se néztem. Nekem így nem jelent semmit az ég világon, csak egy gyűrű, azt meg a hétköznapokon amúgy sem hordok. Egyszer rákérdezett nagy indulatosan, hogy hol a gyűrűm, miért nem hordom, ránéztem és hidegen csak azt feleltem: "Nekem így nem jelent semmitől, mivel több hónap után sem akarsz velem beszélni az esküvőről. Szóval ne is számíts rá hogy a te kedvedért hordok majd egy mutatós, de jelentéktelen gyűrűt." Persze megsértődött és vitatkoztunk rajta, de ennyi. Azóta sincs előrelépés és ezért döntöttem úgy, hogy vége. Ha valaki majd el akar venni, az nem fog rajta sz@rakodni.

Hozzá kell tennem, nem akartam sose nagy esküvőt. Két tanú, pár rokon, utána egy vacsi. Ennyi. De úgy látszik én ezt sem érdemlem meg. Remélem majd a következő jelöltje egy aranyásó lesz, azt majd akkor vegye feleségül.

Bocsánat, hogy így kiöntöttem a lelkem, csak azért írtam le, hogy lásd. Szerintem a te pasid is hasonló. Még egy párszor rákérdezel és még egy párszor ilyen választ fogsz kapni, te se fogsz máshogy gondolkodni, minthogy akkor kabbe én leléptem. Kívánom, hogy ne így legyen!

Azt azért ne felejtsük el, hogy egy férfi sokkal nehezebben adja fel a szabadságát mint egy nő, aki már vágyik a házasságra. Ha egy nő erővel házasságot akar. akkor egy férfi hajlamos menekülőre fogni a dolgot, mert kételkedni kezd abban, hogy a nő valóban őt akarja-e, vagy csak a státuszra hajt.

De ha olyan a szitu, akkor akár a férfi fogja hajtani a házasságot.