Megéri küzdeni vagy engedjem el? Közel 8 éves kapcsolat.

#20

Pont ma basztam oda az asztalra (szó szerint). Viszont akkor csak a méreg evett. :D

Egyébként biztosan csodálatos az életem. Legalábbis más ezt mondaná, ha beletekintene. Bár, lehet ebben van a hiba. Nem más életét kellene élnem, és azt, ami "elfogadott", hanem a sajátomat. El kellene indulnom azon a bizonyos úton, "túlélni" (megélni?) az első lépést.

A külső az megint más. Talán azt a legkönnyebb elfogadni. Az én esetemben biztosan. Leszámítva egy dolgot, de az most mindegy is. :D Amúgy tényleg jó vékonynak lenni, sok előnye van.

Köszönöm ezt a kis önbizalomtuningot.

Az biztos, hogy te már jó úton jársz. ;)

Szép éjszakát.

#21

Néhány héttel ezelőtt engem is folyton a méreg evett. Főleg a munkahelyi dolgok miatt. A munkatársaim miatt. Aztán elmentem szabadságra, és ezalatt az idő alatt valamelyest enyhültek a frusztrációim, mivel távol voltam a dolgoktól, amik "kiváltották" (azért raktam macskaköröm alá, mert nem is azok váltották ki valójában, hanem én). Ami a szabadság előtt zavart, az utána néhány napig nem. Ekkor jöttem rá, hogy valójában nem is kéne, hogy a dolgok vagy a munkatársaim miatt frusztrált legyek. Nagyon jó volt a méreg nélküli állapot. Szóval dönthetek úgy is, hogy nem vagyok az. Néhány nappal utána már próbált visszajönni a méreg belém, de azonnal elvágtam az útját, és azóta se tudott visszajönni. A munkahelyemen nem változott semmi, ugyanolyanok a munkatársaim és ugyanolyanok a körülmények, mégse telít már el a méreg. Ez is csak döntés kérdése, mint minden az életben. Ugyanazt a szituációt megélhetem felszabadultan és tele méreggel is. Csak rajtam múlik, nem a körülményeken. Te is bármikor dönthetsz úgy, hogy elengeded a mérget, vagy át sem adod magad neki.

Szerintem ne beszélj arról, hogy hogy kéne élned, hanem élj úgy. Az ezen való agyalásnak pedig semmi értelme. Minél többet agyalsz rajta, annál jobban meggyőzöd magad az ellenkezőjéről. A tapasztalatok sokkal többet segítenek, mint a gondolatok. A gondolatok igazából nem is léteznének tapasztalatok nélkül. A tapasztalat eredménye a gondolat. Nekem is megkeseríti az életemet néha az agyalás. Tök egyszerűek a dolgok, de a gondolkodás mindent bonyolít és nehézzé tesz. Kétségeket szül az emberben saját magával kapcsolatban. De minél többször képes vagy továbblépni ezeken a kétségeken, annál előbb látod meg, hogy nincs is szükséged arra, hogy átadd magad neki, hogy aztán legyőzhesd. Ez is egyfajta tapasztalás. Hogy sikerül többször legyőznöd. Ezáltal immunissá válsz rá.

Elindultál már rajta. Mindenki jár az útján. Valakié hosszabb, valakié rövidebb. De te biztos közelebb jársz, mint sokan mások, hisz felismerted már a problémát. Sokan felismerni se képesek. Szerintem nincs jó és rossz, így jó és rossz út sincs. A rossz út is ugyanoda vezet. Önmagunk megismeréséhez. Talán a "rossz" úton még gyorsabban is célba ér az ember, mert egy negatív dolgot minél többször tapasztal valaki, annál könnyebb lesz túltennie magát rajta. Annál előbb immunissá válik.

Nem is számít, hogy mi az, amit nem vagy képes elfogadni. A probléma forrása nem az, hanem az elégedetlenség. A frusztrációim oka se a munkatársaim voltak, hanem én magam. Én nem szabtam gátat a mérgeknek, én hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, én bennem született meg, én hagytam, hogy megszülessen, és én nem léptem túl rajta. Minden a mi döntésünk. Dönthetsz úgy, hogy elfogadod és harcolhatsz is ellene.

Nem akarom, hogy azt hidd, hogy okoskodok. Én arról írok csak, amit megtapasztaltam, és azért írok róla, mert szeretnék neked segíteni. Rengeteg legyőzendő mumusom van még, és van még hova fejlődnöm, ahogy mindenkinek. De tudom jól, hogy te sokkal tisztábban látsz és sokkal előrébb jársz az utadon, mint a legtöbb ember. Tudom, hogy érted, amit mondok.

Neked is szép éjszakát!