Depresszióba kergettem feleségem?

Szerintem veled van a gond kérdező.

Ugyan nem érint a betegség, de így kívülről már most az agyamra megy a stílusod és látásmódod, hátha még egy beteg embernek kellene ezt elviselnie.

Mártírkodsz, mintha mindent te csinálnál és irányítanál, a nő pedig balf.sz lenne és életkeptelen.

Előtted milyen volt? Dolgozott? Voltak barátai? Volt közösségi élete? Volt hobbija, amit a saját öröméért csinált? Végzett házimunkát, ellátta magát?

A leírtak alapján nekem úgy tűnik, hogy követett külföldre úgy, hogy karrierre ott nem számíthatott, sem barátokra, de még az anyjára sem(le merném fogadni, hogy ezért neheztel rád, mert úgy érzi miattad feladta a számára fontos dolgokat).

Megszüntek az emberi kapcsolatai, kudarcok érték a munkahelyén, eltávolodott mindenkitől. A gyerekvállalás KÖZÖS döntés, NEM a te döntésed volt, ez ugyanúgy az ő érdeme is(pozitív értelemben). Házasok vagytok, NEM te fizeted a bébiszittert és a magánbölcsit, KÖZÖS kassza van, TI fizetitek. Teljesen normális, hogy a gyerekek bölcsibe járnak(állami intézmény híjján magánba, illetve ha a legjobbat akarod nekik akkor alapból magánba) és hogy besegít valaki egy többgyerekes családnak. Másoknál ez nagyszülő/barátok/rokonok, nálatok ezek hiányában ez a bébiszitter.

A segítség nem a feleségedről vesz le terhet, hanem RÓLATOK, hisz a gyereknevelés a KÖZÖS feladatotok.

Az, hogy te vagy a kenyérkereső, szintén KÖZÖS döntés, nem a tiéd, hisz ő ezzel egyetért. MINDEN PÉNZ KÖZÖS A HÁZASOKNÁL FÜGGETLENÜL ATTÓL, KI MENNYIT KERES MEG.

Az, hogy lemondtál a saját hobbidról a TE döntésed, akkor is, ha a feleséged esetleg kérte, nem kenheted rá ennek is a felelősségét. Az, hogy neki van(jóga vagy mittudoménmi) hobbija, nem teszi rossz emberré vagy rosszabb anyává, az a normális, ha az ember fordít magára is időt, ettől ő nem lesz kevesebb.

A hobbikat is KÖZÖSEN fizetitek, hiszen házasok vagytok és a vagyon/bevételek közösek. Tehát nem az van, hogy te fizeted neki a jógát, miközben te nagylelkűen feladtad a hobbid.

Istenem, a bicska kinyílik a zsebemben, ahogy írom a választ, hogy felnyissam a szemed, hogy ezt a mártírkodást abbahagyd végre.

Remélem te is jársz terápiára, mert ez a brutális önsajnálat, ami belőled árad még neten keresztül is káros. Ömlik a feleséged lenézése és hibáztatása a kérdésből és a válaszaidból, nem csoda, ha egy ilyen kemény helyzetben(kiköltözni a semmibe kilátások nélkül) belezakkant szerencsétlen.

Költözzetek egy kis időre külön külföldön (gyerekek megosztva egy hét itt, egy ott), most minél távolabb van tőled, annál jobb neki(nem az anyjánál), rá kell jönnie, hogy erős és kiegyensúlyozott, ha nem vagy ott.

Te meg járj külön! terápiára lehetőleg ugyanahhoz, akihez a feleséged is jár.

Ha nem fogsz szerencsétlenként és az életed elrontójaként tekinteni a feleségedre ő sem fog így tekinteni magára.

Neked bejött a tutti, értem én, hogy zavar, hogy a feleséged nem boldog, de ez nem az ő hibája.

Jó lenne, ha nem csak az anyagiakra vetítenéd ezt ki.. mi az, hogy te vagy a szenvedő f? Az, akinek beleszólnak a házasságába és a dolgaiba, az a szenvedő fél, te max xedik ember lehetsz, akinek ez rossz. A feleséged van elnyomva elsősorban, te max másodsorban, de ő az, aki a legnagyobb terhet viseli, nem te.

Már, ha egyáltalán nálatok törtenik ilyen.

Látom felesleges volt a hozzászólásom, nem tudsz kibújni a mártírkodásból.

Ez a mostani helyzet csak másodsorban terhel téged, a feleséged a szenvedő alany.

Nemrég olvastam a Tamás bátya kunyhóját, tisztára úgy viselkedsz, mint az egyik nő benne.