Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Depresszióba kergettem feleségem?
Felállás: külföld 10 éve, két aranyos kisgyerek és súlyos, klinikai depressziós feleség (kiegészítésként hipochondria és édesanyjáról leválási problémákkal). Most párterápiás jelleggel kiderült, hogy tőlem van a szorongása, az én elvárásaim miatt.
Nem tudom, hogyan tudnám jobban támogatni, hiszen eddig is én voltam a kenyérkereső, ő otthon volt a gyerekekkel és fizettem kiegészítő segítséget, valamint a saját életemről teljesen lemondtam (hobbik, sport, stb. megszűnt létezni, sőt, kevesebbet is dolgoztam) és minden időm az otthoni segítség tette ki (főztem, takarítottam, gyerekekkel foglalkoztam).
A gond, hogy most én is kimerültem (akinek volt depressziós a családjában, tudja miről beszélek), viszont panaszai rám nagyon csalódottá tettek, mert ha ezt magas elvárásnak találja még így is, akkor nem tudom mire gondoljak. Talán megbánta a gyerekeket és rám tolja a felelősséget?
Mit lehet tenni, hogy feleségem akaratereje nagyobb legyen (az élethez, gyerekekhez, magához) és ne rám tolja a felelősséget? Természetesen pszichoterápiára intenzíven jár. Ha dolgozna, akkor ugyanúgy komplexusai lennének (gyomorgörccsel ment be dolgozni és alig talált munkahelyet magának), ezért gondoltam jó ötletnek a gyerekvállalást, mert azzal 5 évig szépen lefoglalta magát, de most hirtelen (több hónapja már) piszchózisos tünetei lettek és képtelen lett nem csak a gyerekek fiziológiai gondozására, hanem önmaga ellátására is (pl. nem mer egyedül maradni, stb). Tehát súlyos beteg, és most úgy néz ki, én (illetve az elvárásaim) tettem beteggé? Én örülnék a legjobban, ha inkább elmenne dolgozni és bármennyire is nem szimpatikus, de nevelje egy bébiszitter a gyerekeinket, ha ettől jobb lesz összességében. De olyan nincs, hogy se munka, se család. Akkor mit szeretne? Elválni, elvinni a gyerekeket, megélni munka nélkül a vagyonunk feléből és anyukájával élni?
Valaki hasonló helyzetben? Mit lehet itt tenni? Lehet ezt orvosilag kezelni még?
válasza:A 37-es és 38-asok nem véletlenül írják azt, amit. Nem önigazolásért, hanem segítségkérésért fordultam ehhez a fórumhoz, ezért komolyan veszem a kritikát, pont ez az, amit csak kívülről láthatnak meg. Kérdésem hozzájuk szól elsősorban:
1) RÖVIDTÁVON mi a teendőm, hogy a gyerekeket ellátni képes legyen legalább gondozásban, amíg én hétköznap nem vagyok otthon?
2) HOSSZÚTÁVON miben kellene nekem változnom (összefoglalva, egyértelmű utasításokkal megfogalmazva kérhezem) azon kívül, hogy a pszichiáterrel maximálisan együttműködöm?
Az tiszta, hogy szerinte ÉN vagyok az oka a depressziójának, ezt meg is fogalmazta ő is és a hozzászóló is: "A feleségedet valószínűleg a neked való megfelelési kényszer is szorongással tölti el".
És erre mi lesz a megoldás? Én három megoldást látok:
1) megszűntetem az elvárásaimat felé (kvázi nem szólok eztán semmiért, eltűröm ahogy a gyerekeim (az én értékrendem szerint) szenvednek, a boldogságom házon kívül keresem, azaz pl. a gyerekeket viszem amennyit tudom, illetve hobbiknak élek, a leendő válás miatt már csak a minimálisat dolgozom a megélhetéshez. A cél, hogy minél kevesebb konfontrációs helyzetbe kerüljek vele), ezzel gyakorlatilag belekényszerít a szüleinél (és nagyon sok családnál) látott mintába, akik házássagában nem volt beszélgetés csak élték külön az életüket. Ez óhatatlanul váláshoz/alkoholimzushoz/nyílt kapcsolathoz/stb (és sérült gyermekekhez) vezet. Kvázi felesleges időhúzás. Jelenleg ebben a lelkiállapotban vagyok.
2) A pszichiáterrel párterápiára járunk (ő intenzívebben a szükséges személyisfejlesztése miatt). Esetleg kiderül, hogy az elvárásaim nem túlzóak így kicsit finomítani kell csak a kommunikáción (pl. a korábban javasolt "fizetem" / "fizetjük" különbségekre gondolok). Nyilván ha megoldható lenne a közös gyermekgondozás és pénzkereset szerep, akkor ez nem lenne gond, ezért is szeretném nagyon, ha dolgozna, nagyon jót tenne az önbecsülésének és a szociális igényének. Így helyrejönne, x év terápia után komoly pozitív változások lennének a személyiségében (megtanulná magát megnyugtatni, érdeklődése lenne, a stresszor szerep áthelyeződne rólam a főnökére/kollégáira (átmenetileg amíg nem jut oda, hogy a felelősséget elvállalja). Ennek eredményeként biztosan nem érezném szükségét, hogy "apja legyek", megszűnnének a tudatalatti becsmérlő kijelentéseim is). Ebben a megoldásban bízok, ez lenne a cél, de eddig el kell jutni.
3) Belátjuk, hogy különböző személyiségek vagyunk, vagy a pszichiáteri kezelés eredménytelen, és/vagy elhisszük, hogy egy felnőtt ember személyiségét nem lehet már megváltoztatni (szerintem ez a dogma nem igaz, én is sokat fejlődtem a terápiával) és a gyerekek érdekében minél előbb elválunk, lehetőleg szépen, és csak reménykedem, hogy közös gyermekfelügyelet kialakításával. Nyilván ezt nem szeretném, de ha ez a megoldás, akkor minél előbb célszerű lenne elkezdeni a folyamatot. Még itt is esélyes, ha (úgy ahogy írta korábban valaki) ha külön élnénk egy darabig és a gyerekek egyik héten nála, másik héten nálam lennének (ami valahogy mégsem fair, mert nálam egy idegen bébiszitternek kellene velük lenniük heti 45 órát, ő pedig folyamatosan velük lenne az ő hetében. Erre mi a megoldás?). Anyagilag sem lenne egyszerű, hiszen csak az én keresetemből tudnánk fizetni a külön háztartás díját (a gyerekek miatt ott is nagy lakásra van szükség és lehetőleg a mi lakásunk közelében az ovi miatt.. ez kvázi lehetetlen a gyakorlatban sajnos)
válasza:Jéézus.
Na lassan válaszolok, nehogy kihagyjak valamit, elsőre az első bekezdés.
Mi az, hogy a boldogságot házon kívül keresed azzal, hogy a gyerekeiddel önállóan 3asban töltesz időt máshol?? Szerinted abban mi a fene az elítélendő, ha az egyik szülő, sőt, az apa az anya nélkül van a gyerekeivel programokon??
Teljesen normális, ha az egyik szülő a másik nélkül is kimozdul a gyerekekkel, a nemétől függetlenül.
Eddig nem vitted őket programozni az anyjuk nélkül? Nem csoda, ha kikészült. Szerinted a gyerekeknek mindenhol szükséges az anyjuk jelenléte? Szerinted nélküle nem tölthetnek el boldogan pár kellemes órát/napot?? Pláne az apjukkal, még nem is idegennel..
Írom ezt édesanyaként, a gyermekem imád engem, de ha játszóterezik a nagyival, azt is élvezi nagyon, sőt, oviba is imád járni..
Már megint bűntudatot ébresztenél a feleségedben, mert úgy érzed a bukása miatt kényszerülsz arra, hogy kimozdulj a gyerekeiddel 3asban az anyjuk nélkül.. hihetetlen..
válasza:Még mindig az egyes bekezdéshez.
Az egyikből nem következik a másik nyilvánvalóan, ajánlom figyelmedbe a "te érvelési hibád nevű oldalt".
Miért csökkentenél még többet a munkaidődön? Hisz a gyerekek magánbölcsibe járnak és bébiszitter is van. Vagy olyan sokat dolgozol, hogy ezek mellett nem tudnál velük időt tölteni?
Nem kell halálra boncolgatni mindig a problémát, elég, ha meghallgatod, ha valamit mondani szeretne és néha csendben maradsz, mikor megszólalnál. Egyébként egy csomó másról is lehet ám beszélni, ha partnernek találod benne. Pletykák, érdekes hírek, cuki/vicces posztok, tragédiák, munkahelyi dolgok stb..ilyenekről nem szoktatok?
Nem kell ráhagyni semmit, csinálja, amit az eredeti felállás szerint kellene neki. Pl menjen el a gyerekért, vagy pakolja be a mosogatógépet, segítsen a gyerek leckéjében vagy akármi, ami nálatok volt a szerepe. Nem kell rá emlékeztetni, számon kérni rajta. Ha megcsinálta, hagyd figyelmen kívül, az a természetes, ha megvan. Nehéz távolról megmondani nálatok mi volt a gond, de szerintem ha megdicséred, a saját fönök szerepedre helyezed a hangsúly.
Mindenki más, én pl utálom, ha kiosztják a feladataimat, nem vagyok hülye, tudom én is mi a dolgom, és a dicséretet sem szeretem. Lehet ő másmilyen.. nem lehet tudni innen.
válasza:Hogy megy ez a párterápia? Együtt vagytok rajta?
Szerintem együtt és külön külön is lennetek kellene..
45 óra egy héten viszonylag korrekt munkaidő, na meg persze az utazás ideje hozzá.. Ez már a csökkentett gondolom. Nem csoda, ha kivolt, mennyit voltál távol korábban utazással együtt? Heti 60at?
Rövid és hosszútávon
Mindenképp a terápia. Jó, ha a feleséged beszélhet valakivel és az is, ha te is. A feleséged kedveli a pszichiátert egyébként? Mert írtad, hogy a tiéd volt először. A személyes szimpátia nagyon fontos..
Szerintem egyedüllét kellene neki, hagyni a dolgokat futni, hogy érezhesse, hogy szükség van rá és erre magától jöjjön rá és a sikert a sajátjának tudhassa be.
Az ember szívesebben takarít, ha már dzsuvás minden és síró gyermeket is szívesebben vígasztal, mint egy figyelemért követelőzőt szórakoztat.
Semmi baja nem lesz a totyogóknak, ha nem kapnak meg mindent elsőre nyikkra, ebbe az anyjuk figyelme is beletartozik. A háztartásnak sem lesz gondja, ha nem csillogvillog minden.
Szerintem azzal tudnál segíteni, ha nem ötletelnél és játszanád le magadban a legrosszabb forgatókönyveket.
Hazamész, köszönsz, elmeséled mi volt a munkában/mit láttál/olvastál/hallottál, megkérdezed hogy van, játszol a kicsikkel, megfürdeted őket és ennyi.
Előbb utóbb a feleséged hazahoz egy növényt, vagy elmegy valami tanfolyamra, szerez valami tárgyat, rákattan egy sorozatra vagy ilyesmi, akkor érdeklődj az akármi felől röviden, de ne dicsérd meg, hogy végre talált valamit..
Én azt hiszem ennek örülnék ilyen helyzetben.
Az asszertív kommunikációs tréningek pedig sokat segíthetnek neked, mert a vágyaid helyén vannak, csak valahogy rosszul próbálod őket elérni és az, ahogy kifejezed az érzéseidet sem a legjobb..
Menni fog ez.
Részmunkaidős bébiszitterben nincs semmi rossz(jobb lenne egy rokon vagy barát, de ennek híjján vagytok), rövidtávra ő a megoldás, hosszútávon pedig úgyis változni fog a helyzet.
Szerezz barátokat magadnak és egyelőre a saját életedre és boldogságodra koncentrálj. Építsd vissza a hobbid és élvezd a gyermekeid társaságát az anyjuk nélkül is. Ez mind normális.
válasza:Igazán nem akarom felülírni az orvosotok módszereit, de talán a feleségednek mégiscsak kéne valami antidepresszáns, és azt addig próbálgatni, amíg nem találják el az ő depressziójára ható hatóanyagot. (Én jó párat kipróbáltam, mire eljutottam a megfelelő gyógyszerhez és azzal együtt a tünetmentes állapothoz.)
A megfelelő gyógyszer egy mankó lehet a teljes gyógyuláshoz, amihez a feleségednek muszáj élet- és gondolkodásmódot váltani hosszú távon, de erre csak ő képes egyedül. Én azt gondolom, hogy te itt most nem tudsz egyebekben már rajta segíteni, minthogy ebben mellette leszel, ugyanakkor ha erről néha biztosítod, annak csak örülni fog.
Ne változtass érdemben saját magadon, tényleg csak annyi, hogy picit finomabban fogalmazz vele kapcsolatban.
A legfontosabb pedig, hogy ne kezeld úgy, mint egy beteg embert, mert akkor annak megfelelően az is marad. Magáról a betegségről, tragédiákról rossz hírekről, negatív dolgokról csak tárgyilagosan és max érintőlegesen beszéljetek, a vitákat, szorongást okozó helyzeteket pedig meg kell próbálni kerülni.
Az a baj, hogy mindehhez ő is kell, mert egyedül te itt nem fogsz tudni helyette meggyógyulni. Neki kell elhatároznia és dolgozni rajta. Hosszú idő és nagy munka amúgy, szóval mindenképp a türelmetekre lesz szükség.
37 vagy 38-as(?) vagy hányas voltam*
válasza:Amúgy az jutott még eszembe, hogy esetleg kezdésnek meg kéne kérdezni őt is, hogy pontosan mit érez veled kapcsolatban, mit jelent az, hogy "fél" tőled. Próbálja meg ezeket az ellenérzéseket szavakkal megfogalmazni, leírni.
Kérdezd meg, hogy szerinte te hogyan tudnál neki segíteni a gyógyulásban, milyen magatartásokat mellőzz, mit vár ő tőled, akár a hozzá/róla való megnyilvánulásaid vagy a cselekvéseid kapcsán. Mit gondol ő, mit csinálsz rosszul? Hogyan kéne vagy lehetne másképp csinálni?
Megkérdezhetnéd, hogy miért gondolja, hogy te váltottad ki a betegségét. Mik azok amik ennyire rosszul esnek neki, és szerinte mellőznöd kéne stb.
Hogy tudná megfogalmazni az igényeit?
Mindezt persze úgy kell meghallgatni, hogy ténylegesen a kompromisszumokra kell törekedni, tehát nem az a fontos, hogy neki legyen jó, hanem mindkettőtöknek, mert akkor állhat csak helyre a kapcsolat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!