A párom nem veszi ki a részét a távkapcsolatból. Mit tegyek?

Több, mint 3 éve vagyunk együtt, ebből 2 év távkapcsolat. 350 km választ el minket. Ő már dolgozik, én egyetemista vagyok,nagyon sok órám van, ráadásul az utazás is nagyon hosszú és költséges. Első éven nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna, ritkán találkoztunk, megcsaltam a páromat, megbocsájtott. Az volt a kikötés, hogy 2 hetente menjek haza. Onnantól kezdve minden 2 hétben hazautaztam, ami nem csak anyagilag volt megterhelő, de szellemileg is, ráadásul ő soha nem pótolt az utamba, mert szerinte az az én dolgom, az övé pedig, hogy várjon otthon. Jelzem, dolgozik, a szüleivel él, semmire sem kell fizessen. Hozzám az eddigi 2 év alatt összesen 3X jött el, azt mondta, azután, amit tettem, nincs kedve. Idén államvizsgázok és nem tudom megoldani, hogy hazamenjek 2 hetente, mondtam, hogy inkább pótolok én is a szállásba, csak jöjjön ő többször. Azt mondta, nem az ő dolga és, hogy nem elég fontos nekem az egész, azért nem akarok hazamenni. Én tényleg mindent megteszek és próbálom jóvátenni, de muszáj a tanulással is foglalkozzak, ráadásul az utazási költségek és a lakbér kifizetése után kevés pénzem marad a megélhetésre, ő pedig folyamatosan szórakozni jár és pancsolja a pénzt, de azt mondja, az én hülyeségem, oldjam meg. Én nem akarom, hogy pénzt adjon nekem, de ugyanúgy az ő érdeke is, hogy találkozzunk, ráadásul a szüleim pénzét költöm, ami miatt rosszul érzem magam. Ez természetesen őt nem érdekli és nem tudom, mit tegyek. Nagyon szeretem, de vagy a tanulás mellé állok, vagy utazgatok. Ő biztos, hogy nem fog idejönni. Azt is ajánlottam, hogy félúton találkozzunk, azt mondta, hogy egy lépést se megy el otthonról, egy évben maximum 2X jön fel. Arról ne is beszéljünk, hogy neki a busz ingyenes lenne, csak szállást kéne fizetni arra a pár napra. Tényleg én nem akarom eléggé? Úgy érzem, ő nem veszi ki a részét ebből az egészből és nagyon fáj. Nem hányhatjuk fel mindig a megcsalós témát, ő is csinált egyet, s mást a kapcsolatunk folyamán és elméletileg megbocsájtott nekem, ahogy én is neki. Együtt terveztünk mindent, de ha ennyire tudok rá számítani a későbbiekben is, akkor gondolkodnom kell rajta. Egyébként van köztünk 9 év korkülönbség. Nagyon nehéz volt ez a 2 év is, főleg a sok utazgatás nehezítette meg. Hiába mondom, hogy tanulnom kell, őt nem érdekli semmi. Mit tegyek? Szeretnék tisztességesen leállamvizsgázni, de őt se akarom elveszíteni.21/L