Miért rendezi le a legtöbb férfi annyival a problémákat, hogy ez csak női hiszti?

A magyarok hulladékok, férfiak és nők egyaránt.

Ja, tisztelt a kivételnek, vagy mit kell ilyenkor írni, hogy ne legyek általánosító :)

Kérdező amit itt levágtál az tipikus hiszti!

Nincsenek benne tények, sértő, általánosító és ráadásul még egy darab példát sem írtál...

Amennyiben a párodnak is így kommunikálod le a gondjaidat, akkor jogosan mondja, hogy hisztigyáros nagyiparos vagy!

Kedves Kérdező!

Hogy mi "komoly" probléma és mi nem az... azt sosem a probléma maga, s nem okozója dönti el, hanem az elszenvedője. Így tehát, ami Neked komoly probléma, az még lehet a Másiknak komolytalan. Nos, ezért szokták "hiszti" névvel csúfolni a férfiak a Női problémákat. Mert való igaz, hogy nagyobbik részük pici apró, olyan kis "bolha" dolog, amiből aztán a Női elme "elefántot" csinál. Vagyis felnagyítja. S ettől válik aztán komollyá. Mondom, sokszor így van... de persze nem minden esetben.

Ez nagyrészt az ember kondicionáltságából fakad. A Nőket, már kislány korukban is másképp nevelik, kondicionálják, mint a fiúkat. Ismered biztos:

A fiúkat így programozzák: - Kisfiam, ha bármi atrocitás ér, akkor védd meg magad! Egy fiú az nem sír! A megvédi magát! És visszaüt, ha bántják! De csak akkor... bizony ám! -

Régebben még azt is hozzá tették: - Te... csak nem sírsz??? Háááát hogyan lesz belőled katona?! -

Míg a lányokat így: - Kislányom, ha bántanak, akkor szaladj az óvónénihez/tanítónénihez... majd Ő megvéd! -

Egyszóval a fiúkat a bánat elfojtásra és önvédelemre tanították, míg a lányokat az árulkodásra és arra, hogy majd mindig lesz, aki megvédi... aki persze meghallgatja.

Innen az alapvető különbség... hogy Nő és Férfi miért is olyan nehezen érti meg egymást.

Mert a fiúból lett Férfi önellátóvá nevelődik (jó esetben), s nem törődik apró kis csip-csup (főleg csajos) ügyekkel, míg a lányból avanzsált Nő pedig folyton azt keresi, hogy kinél sírhatja el bánatát, problémáját ha épp adódik neki. Az pedig mindig is fog adódni, a Nő ego-ja pont erre törekszik, hogy legyen... Mert csak ekkor érzi magát élőnek, elevennek, ha megmutatkozhat... tök mindegy milyen kis apró csacskaság révén is...

A Ti esetetekben a megoldás kulcsa:

Mindkettőtöknek lejjebb kell adni az eddigi mentális álláspontjából:

Neked annyiban, hogy alaposabban átgondolod, amikor problémát érzékelsz, hogy az mennyire valós, mennyire "bolha", vagy esetleg már valóban elefánt? Tényleg komoly kihatással lehet további életetekre? Vagy esetleg Te nagyítottad csak fel azzá? Nem egy könnyű feladat ezt tiszta fejjel, józan paraszti ésszel észrevenni és még a gyökerénél megfogni és kitépni... hogy ne duzzadhasson fel. De, nem lehetetlen.

Neki annyiban, hogy igenis meghallgat téged, tehát komolyan veszi minden szavadat, amit Tőled hall és nem mismásolja el egy kézlegyintés közepette... Óhhhh ez már megint csak hiszti... mert sose lehet tudni, hogy tényleg az-e, vagy valóban van komoly valóság-alapja...

Tehát, kettőn áll a vásár, ahogyan mondani szokás!

Mert nincs olyan, hogy minden "rossz" csak a másikon múlik, s minden "jó" meg csak rajtam.

Az ERŐ legyen Veled!

"Régebben még azt is hozzá tették: - Te... csak nem sírsz??? Háááát hogyan lesz belőled katona?! -"

Igen, az a korosztály totál kiesik.

28 év alatti fiúkból kell választani, az a megoldás.:)