Jogos a barátom kívánsága arról, hogy ő "közös lakást" akar? Ti mit tennétek a helyemben?

Ha olyan szerencsés helyzetben vagy hogy a szüleid tudnak és akarnak is neked lakást venni akkor miért mennél albérletbe? Jó, értem én hogy a barátod miatt de felesleges macera illetve anyagilag sem biztos hogy jó ötlet. Itt (ez most kicsit gonoszság) de elsősorban arra kell gondolnod hogy neked mi a jó. A barátod meg gyerekesen áll hozzá a dologhoz, pláne azzal hogy az más hogy ha a pasié a lakás. Nem vagyok feminista de azért álljon már meg a menet, a 21. század nem így működik.

Ha esetlegesen meg szakítotok és nincs lakásod akkor ott állsz hogy ki maradjon az albérletben, költözés, egyedül nehezebb fizetni stb. A saját magad szempontjából a saját lakás sokkal jobban megéri én mindenképpen abba mennék. A barátodnak meg tessék felnőni ha már egyetemre megy.

"Utolsó, akkor felezzük a lakás árát?"

Ne felezd a lakás árát. Sőt, ha okos vagy, eleve törekednél arra, hhogy saját tulajdonú ingatlanod legyen. Az egy biztos pont.

És valljuk be, nem túl nagy az esélye, hogy egy tini kapcsolat lesz a végleges.

Itt igazából engem egy dolog érdekel amire nem adtál még választ: a te lakásodba tervezed leélni az életeteket is, vagy csak ugródeszka? Mert én ugyanilyen helyzetben voltam, szüleim vették nekem egy lakást, én abban laktam míg egyetemen tanultam. Fizették a rezsit, meg sz etkeztetesemet, majd diák melót vállaltam és onnantól a rezsit fizették, minden más költségemet magam. Párom oda költözött hozzám néhány év múlva. Ő is dolgozott egyetem mellett, be is akart szállni a költségekbe, de szüleim nem engedték hogy a rezsibe beszalljon, így a bevasarlasokba szállt be. De tudod ez nem mehet így életünk végéig. Mindketten éreztük hogy ez így nem jó, ő vendégként érezte magát ott. A te barátod is nem otthonnak fogja érezni, pláne ha te ennyire érezteted is vele hogy az a lakás a tiéd. A közös jövő kiepitesehez elengedhetetlen a KÖZÖS otthon, amit mindketten annak éreztek. Te már most arra hajazol hogy mi lesz ha elváltok, mi lesz a tiéd és az övé. A barátod nem fog egy életet leélni veled egy olyan otthonban ami neki nem otthon. Ezt jobb ha most tudod és elfogadod. És én teljesen meg is értem emiatt, pedig én a te helyzetedben voltam, nem az övében. Mi eladtuk a lakásomat, és önerőnek felhasználtuk az árát egy KÖZÖS ház megvételéhez, ahol mindkettőnk neve ott van a tulajdoni lapon. Így az ő otthona is. Hitel az ő nevén van. Én nem gondolkodok azon mi lesz ha elválunk, mert akkor eleve hozzá sem mentem volna. Én közös jövőt terveztem vele, ezért vettünk közös házat, otthont. Ami az ő otthona is. A te lakásod a te otthonod, nem az övé. Szüleid mintáját követni pedig nem hiszem hogy jó ötlet. Mindig külön kasszán voltak, akkor miért voltak együtt? Nem csoda hogy elváltak. A külön kasszás házasságok nem szoktak örökké tartani, ha valakit szeretsz azzal mindent megosztasz, ha meg nem szereted, akkor csak véded azt ami a tiéd foggal körömmel nehogy a másiknak jusson belőle. Ennyi az én saját véleményem. De így a hozzaallasodbol és a párod hozzaallasabol nem sok jövőt képzelek el nektek. Túlságosan más az elképzeléseitek és a felfogasotok.

26N

"Anyáék nem szoktak beleszólni, de azt nem engednék szerintem, hogy a barátom fizessen bele bármit is a laskásba (mondták is többször, hogy vigyázzak, hogy a lakás teljes mértékben az enyém maradjon). Szerintem az a helyes, hogy a barátomé legyen a mozdítható, az enyém a mozdíthatatlan"

Egy értelmes felnőtt férfi nem fog úgy élni, hogy anyósék dirigálnak neki. Vagy milyen szinten kell majd pitizni anyóséknak, hogy a lakásban maradhasson? A hatalmas függetlenségnek magány lesz a vége.

"26N"

Majd ha esetleg 10-15-20 év múlva váltok, amire a több, mint 50% esély miatt megér egy gondolatot, majd lehet mégsem kellett volna milliókat átpasszolni a volt férjednek.