Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Velem van a baj, hogy a páromban a szövetségesemet is keresem?

Figyelt kérdés

40+os pasi vagyok. Volt már több párkapcsolatom a párhetes „együttjárástól” a másfél évtizedet is átfogó együttélésig többféleképpen. Előre bocsátom, hogy semennyire nem érdekel ez a tipizált közhelyes „nemek harca” és alapvetően nem vagyok sem nőgyűlölő, sem feminista, de hímsoviniszta sem. Nekem pusztán annyi a nézetem, hogy férfi és nő nem csak testileg különböznek. De kb ennyi.

Amit sajnálatos módon volt alkalmam megtapasztalni, hogy nagyon sok esetben, mintha egyesek úgy kezelnének egy párkapcsolatot, mint valamiféle szellemi párbajt, ahol győzni, vagy legalábbis bizonyítani kell. Mintha kötelező lenne, hogy egy kapcsolat egyben egy ilyen megfelelési kényszerrel átitatott folyamatos kihívás legyen.

Azután szintén eléggé ellehetlenítőnek érzem az állandóan kritikus, bíráló, el nem fogadó, belső feszkókat a másikra projektáló hozzáállást. És ez nem- és korfüggetlen. Ez nem férfi vagy női specifikáció.

De pl kaptam már meg velem együtt élő partnertől, amikor ingatlanozni mentem, hogy nincs fix, hogy miért kell ügyeletet tartani, miért megyek bele bizonytalanba, stb, ahelyett, hogy buzdított és biztatott volna, vagy legalább mellettem áll. Ehelyett nekem nem volt elég a bizonytalansággal megküzdeni, még pluszban jól le is húzott lelkileg. De ez csak egy példa. Ráadásul olyan élethelyzetben voltunk, hogy az ebbéli kiesés semmilyen szinten nem veszélyeztetett semmit, pusztán eltérő volt az értékrend. Ő az alkalmazotti jogviszonyt ismerte csak el én pedig inkább mindig szabadúszó és vállalkozó típus voltam, vagyok. De sorolhatnám. Közösen sok zenét hallgattunk, de ami neki nem csak nekem tetszett az le volt cikizve. Aztán egy másik kapcsolatomban megkaptam, hogy szerinte túl őszinte vagyok és értetlenül állt a hölgy azelőtt, hogy nem manírral viselkedem, hanem csak önmagamat adom stb stb.

Az én olvasatomban egy párkapcsolat nem egy ellenzékiség, hanem egy egymást támogató, egymásért kiálló, egymást biztató, buzdító szövetség. Tehát nem egy olyan viszony, ahol szándékosan terheljük egymást elvárásainkkal és kritikáinkkal, hanem ahol asszertíven állunk egymáshoz. Nyilván nem arra gondolok, hogy ne lehetne megbeszélni ha nem tetszik valami. SŐT! Igenis megbeszélni kell és nem passzívagresszíven jelenetezni és játszmázni. Ezekből is jutott már.

Savazások és ellenségképkeresés helyett normális, témába vágó, korrekt véleményeket kérnék. Nem egymás ellenségei vagyunk, csak beszélgetünk, ötletelünk.



2019. febr. 19. 20:53
1 2 3
 21/23 Bence_ ***** válasza:

"Csak ez későn derül ki, miután mindenedet odaadtad."

Olyan kapcsolatban legyél ahol jól érzed magad, szabad vagy. Szeresd magad és ne a mártírságból próbálj szeretethez jutni.

Amúgy meg igen, mind ketten öregszünk de nekem is eszembe jut, hogy milyen lesz a másik kézfején a bőr 70 évesen. Ez az elfogadás.

Azt is elfogadom, hogy jár nekem is a boldogság 😊

2019. febr. 20. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/23 anonim ***** válasza:

En is ertem, h mirol beszelsz. Annal tobbet nem tudok hozzatenni a temahoz, hogy szerintem nincs baj az elvarasoddal. Nem tudom mit lehet kezdeni az olyan emberrel, aki nem tamogatoan viselkedik, hanem verseng, feszultseget kelt stb. Passzolok.

Egyedul az ingatlanos resznel szisszentem fel egy kicsit, mert en is olyan tipus vagyok, aki nagyon rosszul turi a hullamzasokat a jovedelemben. Ez alkati kerdes, nem jobb vagy rosszabb a masik. Bevallom nem biztos, hogy tamogatoan tudnek allni egy olyan eletstilushoz, ami tolem ennyire idegen. Van egy tartomany, amin belul tudok alkalmazkodni, de ez nekem mar elegge a hataron van, talan tul is van rajta. Irtad, h ez nem veszelyeztetett semmit, de engem ez akkor is zavarna, mert egyszeruen ilyen ember vagyok. Te ismered az exedet, hogy ez mar neki is hatarfeszegetes volt vagy tenyleg csak kekeckedett.

2019. febr. 20. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/23 A kérdező kommentje:

Hali mindenki, továbbra is hálás köszönet a válaszokért.


Mivel ez az ingatlanos témakör többeknek megpiszkálta a fantáziáját, így pontosításképpen írok róla picit.


Ez a sztori a 15 éven át tartó párkapcsolatból kb fél évet érintett. Korábban két vállalkozásban voltam érintett, egyik egy apámmal és a testvéremmel lévő jól prosperáló cég, a másik pedig egy pénzügyi közvetítő vállalkozás, ami a sajátom volt. Amikor kitört az ún válság, akkor a pénzügyi dolog egyik pillanatról a másikra kiesett alólam, teljesen rajtam kívül álló okokból. A családi üzletrészem pedig kicsit kezdett bizonytalankodni, de egyébként nem voltak megrendítő anyagi gondjaink. Az ingatlanos dolgot azért találtam ki, mert az volt a terv, hogy amíg még tart a korábbi bevétel, bedolgozzam magamat egy amúgy is szimpatikusnak tűnő üzletágba. Előre megbeszéltünk mindent. Elfogadta, hogy ez sok szabadidő elfoglalással jár és első időben nem igazán hoz bevételt. (Hozzáteszem, hogy azért a legrosszabb aspektusa is csak nullszaldó volt, nem veszteségesség) Aztán amikor belekezdtem, akkor kezdett el örökké muzsikálni meg ellene beszélni úgy, hogy tudta nagyon jól előre, hogy mivel fog járni és bele is ment. De mondom, ez az egész eddigi életemhez és a kérdést generáló tapasztalataimhoz képest csak egy elenyésző szegmens volt, ám érzékeltette azt a hozzáállást, hogy milyen az, amikor valaki nem lelki támasza az embernek. Itt is ezt akartam csak szemléltetni, semmi egyebet.


Én egy valódi szövetséges hozzáállással ezt úgy képzelném, hogy amit előre megbeszélünk, ahhoz tartjuk magunkat, vagy ha egyszerűen teljességgel elfogadhatatlan a dolog, akkor még a belevágás előtt kellene megtorpedózni. Ha ő az elején azt mondja, hogy "Nézd, jó, hogy új bevételi forrást akarsz kiépíteni, de egyszerűen képtelen lennék elfogadni, hogy néha hétvégén mész mutatni, hogy késő délután ügyelsz, hogy vasárnap is csöng a telefonod, ezért arra kérlek, hogy ne ingatlanozz!" Ezt sokkal jobban tudtam volna kezelni, sőt, ha segít ötletelni, hogy akkor mit helyette, akkor pláne. De ez, hogy belemegyek, oké, csináld csak, majd amikor már nyakig benne vagy, elkezdek áskálódni és feszkózni. Ez nem járja.

2019. febr. 20. 17:23
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!