Az èn hibàm, hogy ezt màr nem tudom?

7 ève vagyunk együtt a pàrommal, aki mèrnök egy cègnèl. Kètèvente vàltogat munkàt, most olyan a munkaköre, hogy sokat kell utazbia, hetente, kèthetente kèt hàrom napot külföldre. Mindig pàrban utazik efy mèrnök kollègàjàval, aki egy 25 èves csaj. Mert ők vannak projektpàrban ès ez ìgy is marad. Tehàt minden.hètből kèt hàrom napot együtt utaznak ès pàrom elmesèlte, hogy ha lemegy a napi èrtekezlet, beszàllìtói èrtekezlet, akkor este együtt vacsoràznak vagy ha koràbban vègeznek, akkor együtt bejàrjàk a vàrist, hisz egyikük sem akar egyedül lenni. Nekem ez nagyon fàj. Ha csak mondjuk negyedèvente lenne ilyen, azt mondanàm, hogy jò ok, ezt mèg kibìrjuk, de ez ìgy sűrű, hogy annak ellenère, hogy tisztàban vagyok vele, hogy csak kollègàk ès ahogy a pàrom mondja, kizàròlag munkàròl ès a làtnivalòkròl beszèlgetnek, nincs mièrt aggòdnom. De nekem ezmègsem fèr màr bele. Nagyon rosszul èrzem magam amiatt, hogy pl nem velem nèzi meg a Globe szìnhàzat, Nelson admiràlis hajòjàt, stb., hanem egy màsik nővel, aki egy helyes, csinis, okos, fiatal làny. Bevallom fèltèkeny vagyok, hisz most lesz hàrom hèt, amikor vègig együtt lesznek ès kèsőbb is ők mennek kettesben. Nem tudom elfogadni a gondolatot. Ès nem tydok hogy viszonyulni a pàromhoz. Pakoljam, vasaljam a dolgait ès kìvànjak neki jò utazàst? Nem megy. Sok ilyen helyzet volt, amit jòl kezeltem, női baràtok, stb, de ezt most màr nem tudom jòl venni. Ez nem csak àtmeneti ès ezzel a lànnyal van mindig beosztva. Tudom, hogy el kell fogadnom, ha szereten, mègis bànt ez a szituàciò, ami tartòs lesz ès nem tehetek ròla, hogy ìgy èrzek. A vacsoràk, az együtt csavargàsok....mintha megcsalna. Èn meg ìrjam neki az üzenetet, hogy hiànyzik ès remèlem jòl van? Jòl van. Előadhatja magát egy fiatal csajnak, nem hiànyzom, hisz van kivel felfedezni dolgokat, olyanokat, amiket mondjuk a pàrjàval lenne jò. Azt mobdja, neki ezzel nincs gondja, ha zavar engen, szakìtsaj, ő lesz.rja mit èrzek. Szìvem szerint szakìtanèk, mert ezt mist nem tudom jò szìvvel elfogadni. Szìvem szerint nem alàznàm meg ezzel a szituàciòval magam. Ìgy is sok lenyelnivalò van (szexmegvonàs rèszèről, lemondtam a hàzassàgròl, a gyerekről, mert ő nem akart, elfogadtam az öt fiatal női baràtot, stb.), de ez most màr nem megy. Pedig nem tehet ròla, hogy ezzel a lànnyal osztották be, nekem mègis nagyon rossz èrzès ez a szituàció. Tehetetlennek èrzem magam. Hogy fogadjam el ezt a helyzetet?