Őszintén, velünk van a baj?

20 éves, egyetemista lány vagyok. Gyakran megnéznek az utcán, mondjuk még sose szólítottak le vagy ilyesmi, de pozitív jelzéseket már kaptam. Figyelek magamra, ápolt vagyok, estébé. Van eszem. :D Bármilyen meglepő is, nem lehet akármivel beetetni. "Lehet velem beszélgetni", amit nagyon sok sráctól hallottam már, hogy mennyire fontos. Mindennek ellenére azt tapasztaltam az elmúlt 2-2,5 évben, hogy a kedves srácoknak sem az én "fajtám" kell, hanem a buta, agyonsminkelt "társaim"...Akiket adott esetben rögtön meg lehet mászni.

Két kezem sem elég ahhoz, hogy megszámoljam azokat a barátnőimet, csoporttársaimat, akikre nagyjából ugyanaz jellemző, mint rám, és mégis egyedül vannak, mint a kisujjam.

Mi rontunk el valamit? Az a baj, hogy nem ugrunk egyből ágyba? Vagy tényleg nincs már az a szokás, hogy egy férfi szerezzen meg egy nőt?

Köszönöm, aki értelmes választ tud adni, vagy értelmesen tud ehhez hozzászólni.

Mindenkinek további szép napot! :)